Csak a kezdet

35. Sose búcsúzz el

Azt hiszem nem hallotta. – nagy vallomásomra ugyanis semmit sem reagált én pedig már nem mertem még egyszer kiejteni a számon. Nemsoká hazavitt és egy könnyed csókkal búcsúzott

- Vanessa. – örült meg nekem anya

- Mi történt?

- Csomagolj, mert utazunk.

- Hová?

- Hát haza.

- Visszaköltözünk? – ijedtem meg.

- Nem, csak meglátogatjuk a nagyiékat és a többieket. Holnap reggel indul a gépünk. Az iskolából már elkértelek, igazából a hét eleje óta tudjuk, de meglepetésnek szántuk a szülinapodra. – ölelt át anya

- Szuper. – mondtam fele akkora lelkesedéssel, mint kellett volna. Aztán eszembe jutott a két legjobb barátnőm, és az, hogy újra láthatom őket, máris kárpótolt. Úgy döntöttem nem szólok senkinek az utazásomról, a tanárnő biztos mondja majd nekik. Reggel korán keltem, a szemem alatt sötét karikák mutatták fáradtságom. Nagy nehezen lecibáltam a bőröndömet a lépcsőn, és elindultam vele a kocsi felé. Anyáék már nagy pakolászásban voltak, így várnom kellett a soromra. Kirbyék háza felől zajokat hallottam. Odakaptam a fejem és láttam, amint Kirby felső testét meztelenre hagyva indul el futni. Rám pillantott és megtorpant. A kisördög ismét megjelent a vállamon és azt súgta, tegyek úgy, mintha visszaköltöznénk New Yorkba, tudom szemét húzás, de ki akartam szedni belőle, mit érez. Hangosan óbégatni kezdtem, hogy mennyire fog hiányozni mindenki és hogy megszerettem a házunkat, meg a környéket, és láttam ahogy Kirby arca eltorzul a szomorúságtól, még néhány krokodil könnycseppet is kipréseltem magamból a hatás érdekében. Apáék beszaladtak még valamiért, én addig kint várakoztam.

- És bejött! . – kárörvendtem magamban, mikor Kirby elindult felém

- Elmész? – kérdezte lesütött fővel.

- El. Apát szólítja a kötelesség.

- Nem hittem volna, hogy így lesz vége.

- Miért, elkezdődött egyáltalán valami? – játszottam az értetlent

- Ne csináld ezt.-  szólt rám. És képes lettél volna búcsú nélkül lelépni?

- Azoktól már elköszöntem, akik számítanak.

- És mi lesz a reklámmal?

- Hát semmi. Örülhetsz.

- Hiányozni fogsz. – suttogta, ami egyenesen a szívemig hatolt.

- Legalább most ne hazudj.

- Ugyan már, hiszen te is tudod, hogy mit érzek irántad.

- Hát nem, fogalmam sincs. De talán ez az utolsó alkalmad, hogy elmond.

- Szeretlek, amióta megláttalak. – fogta meg a kezem. Már tökéletesen alakult minden, hiszen végre kimondta, erre anyáék mindent tönkretettek.

- Vanessa. – Visszavittem pár cuccod, nem kell ennyi ruha egy hétvégére.

- Basszus. – csúszott ki a számon, mire Kirby elengedte a kezem.

- Ez nagyon aljas volt. – mondta dühösen. Felejtsd el, amit mondtam. – tette hozá.

- Ne aggódj, egy szavadat sem hiszem. – fordultam el tőle, és beültem az autóba. Szereeet! – üvöltöttem volna legszívesebben, de csak magamban örülhettem. Elindultunk az autóval, s mikor elgurultunk a futó Kirby mellett, vetettem rá egy utolsó pillantást. Ő ismét megállt, és sokáig bámult az autó után.

A repülőút szörnyen unalmas és hosszú volt, ezért kész megváltás volt leszállni a repülőről. Ebben a pár napban a nagyiéknál fogunk aludni, úgyhogy rögtön feléjük vettük az irányt. A két legjobb barátnőm már ott várt, mivel anya értesítette őket érkezésemről. Azonnal egymás karjaiba ugrottunk és sokáig úgy szorongattuk egymást.

- Most pedig, drága Vanesszánk, mesélj el mindent.

- Szerelmes vagyok. – sóhajtottam

- Kibe? – kérdezte Sarah és Nicole egyszerre. Hirtelen bevillant előttem Nate barátságos arca, óvó karjai és mosolyra húzódott a szám. Aztán láttam Joshuát, mint tökéletes férfit és a számra haraptam. És ott volt az ővé is. Kirbyé… mire lelohadt a mosoly az arcomról.

- Fogalmam sincs. – vallottam be végül magamnak is.

34. A hold bűvöletében

Eluralkodott rajtam a pánik, képtelen lettem volna belenézni a szemükbe, ha ismét felkapcsolódik a villany, ezért fogtam magam és kisurrantam az ajtón. A verendán ücsörögtem és magamat sajnáltam. Legszívesebben azonnal leléptem volna, de mégsem hagyhattam ott a saját bulimat. Igen. Miért én menjek el? Visszasiettem a házba, ahol az emberek furcsán néztek rám, de nem érdekelt. Megragadtam Nate karját és a sarokba húztam.

- Küld el őket, kérlek. Óriási botrány lesz ebből az egészből.

- De mégis mit mondjak nekik?

- Azt, hogy visszajöttek Jessica szülei.

- Rendben, szólok Jessnek, hogy ne buktasson le minket. Utána haza akarsz menni? - nézett rám aggódóan

- Maradhatok veled, ha szeretnéd. – feleltem, mire ő bólintott és elkezdte hazaküldeni az embereket. Jess tök jófej volt, azonnal levágta a szitut, és olyan hatásosan játszotta az aggodó lázadó kamaszt, aki a szülei tudta nélkül rendezett bulit, hogy ha nem én találtam volna ki, simán beveszem. Mikor mindenki lelécelt segítettünk összepakolni a barátnőmnek, majd Nate és én elindultunk valamerre.

- Sajnálom, hogy nem jött össze.

- Ugyan, ez nem a te hibád. Nagyon hálás vagyok neked ezért.

- Szóval, még csak 11. Mit szeretnél csinálni a szülinapodon.

- Áh, az őrültség lenne.

- Kivele.

- Soha nem fürödtem még a tengerben éjszaka. – ahogy kimondtam, már a kocsiban ültünk és haladtunk a tengerpart felé. Az idő kellemes volt és minden körülmény adott, ahhoz, hogy egy tökéletes estét töltsek vele. Az egyetlen gond a fürdőruha hiány volt, ami persze nem leküzdhetetlen. Nate alsógatyában maradt, én pedig fehérneműben. Szanaszét dobáltuk a cuccainkat a homokban, majd kézen fogva lépkedtünk a víz felé.  A hold bevilágította a tengert. Meseszép volt. Nate magabiztosan gázolt a vízben, én óvatosan totyogtam mögötte. A víz langyos volt, kint szélcsend. Nate egy másodpercre eltűnt a víz alatt, hogy megmártózzon, én pedig gyönyörködve figyeltem márvány testét, ahogy megcsillannak rajta a vízcseppek a holdfényben.

- Mit bűvölsz ennyire?

- Téged. – feleltem halkan és tettem felé néhány lépést.

- Nos, amit Amandának mondtam. Én.. öm. szóval. – Css. – zártam le a száját nedves ujjaimmal és még mindig őt bámultam. Szerettem. Határozottan szerettem. Bízom benne, a barátom, vele mindig biztonságban vagyok, megvigasztal, és viszont szeret. Ő felkapott az ölébe és úgy tartott és sétálgatott fel alá. Egy hűvös szellő jött, mire megborzongtam. Még szorosabban magához húzott, de nem szólt semmit. Lassan kicsusszantam a karjából, mert egyre jobban fáztam, így jól esett a langyos víz. Ő hirtelen megugrott és elindult kifele a vízből.

- Hová mész – kérdeztem

- Mindjárt jövök. Itt várj. – kiáltotta már a partról. Kb. 5 perc múlva ismét ott termett, de semmi változást nem láttam.

- Mit csináltál? – faggattam

- Figyelj. – suttogta majd az ég felé mutatott, amin különböző színű fények pompáztak.

- Tüzijáték! – kiáltottam

- Boldog születésnapot! – mosolyodott el

- Nem értem. Hogy szervezted ezt ide ilyen gyorsan? Honnan tudtad, hogy idejövünk?

- Nos, bár nem tudtam, hogy a buli ilyen rosszul fog alakulni, de amúgy is terveztem, hogy utána elhozlak ide, bár a fürdés sem szerepelt a forgatókönyvben. Az egyik barátom ezzel foglalkozik, ő segített. De ne beszélj, inkább nézd. – fordította a fejem ismét az ég felé.

- Én is szeretlek.  – mondtam és egyre inkább éreztem, hogy ezt komolyan is gondolom.

33. Szabad a csók

Sziasztok. Bocsi, hogy ilyen rövid, és talán nem is annyira jó, de ma érettségiztem és délután már csak ennyire volt energiám. Legközelebb kárpótollak titeket :) (K)

-Nem játszok. – felelte kurtán, és dühösen nézett a többiekre, amiért ilyen baromságokat találtak ki.

- Beijedtél? – támadtam neki rögtön, hiszen tudtam, hogy erre a kérdésre ugrik.

- Merek.

- Hm. Beijedtél. – mondtam nem kérdésnek szánva, hiszen tudta, ha a felelet választja, olyat fogok kérdezni, amire nem szívesen válaszolna.

- Jó, akkor felelek, ha ez téged boldoggá tesz. – rágatta meg izmos vállait

- Szerelmes vagy? – tettem fel a kérdést. Zavartan nézett rám, arca nem árasztott sem dühöt, sem szégyenlősséget.

- Igen. – nyögte ki végül.

- Kibe? – kérdeztem azonnal, végig sem gondolván kérdésem súlyosságát. Amanda szeme nagyra nyílt és a többiek is értetlenül néztek rám, hiszen ki másba lehetne, ha nem Amandába? Ő a barátnője. És igazuk volt. Nem is értem miért feltételeztem azt, hogy talán valaki mást szeret és, hogy az a valaki én vagyok.

- Ez már két kérdés volt- mentett ki Nate, és Kirbyhez lökte a pezsgősüveget. – Pörgess. – mondta határozottan. Hogy csökkentse a feszültséget, Jessica mindenki kezébe nyomott egy poharat, amit megtöltött különböző italokkal. Aztán ez ismétlődött egy párszor, mire azt vettük észre, hogy a társaságnak egyre jobb kedve van és mindenen röhögünk, mint a fakutya.

- Felelsz vagy mersz Joshua? – kérdezte önelégült mosollyal Kirby majd legurított a pohara tartalmát.

- Merek. – nyelt egy nagyot.

- Csókold meg Vanesszát.

- Engem? – kérdeztem meglepetten, majd hangos nevetésben törtem ki, mivel egy kissé megszédítette a fejem a nagy italozás. Joshua felállt, majd odalépett hozzám és egyszer csak felkapott. A két lábammal keresztbe fogtam a fenekét, a karjaimmal a nyakát és úgy csimpaszkodtam rajta. Aztán szép lassan megcsókolt. Jessica türelmetlensége miatt, nem tartott sokáig, mivel alig várta, hogy folytassuk a játékot.

- Amanda, felelsz vagy mersz? – kérdzte Joshua, akinek a szája még mindig vigyorra nyílt.

- Merek.

- Ez az! Akkor kérlek, ejts öl táncot nekem. – Amanda azonnal felugrott és úgy rázta magát, mintha éves tapasztalatai lennének ezen a téren. Kirbyt látszólag egy cseppet sem zavarta a dolog, rájuk se hederített csak végig engem bámult.

- Nos, ennyi volt a showból. – ült le Am, és megpörgette az üveget.

- Nate, felelsz vagy mersz?

- Az első.

- Helyes. Szerelmes vagy Vanessába? – kérdezte Amanda, miközben a martiniét szürcsölte.

- Igen, az vagyok. – felelt, majd lassan felállt. Én pedig azt kívántam, bárcsak elsüllyednék a föld alá. Ám, Amanda tovább fokozta a bonyodalmat.

- Még valaki? Van itt még olyan valaki, aki szerelmes az én drága barátnőmbe? – Tudtam, hogy nem gonoszkodásból kérdezi, hiszen fogalma sincs semmiről, csak azt, akarta, hogy Joshua kinyögje az érzéseit, ám akkor is dühös lettem, amiért ilyen helyzetbe hoz. Aztán meglett a várva várt eredmény:

- Én. – állt fel Joshua, s mikor épp azt kívántam, bárcsak meghalnék, felállt egy harmadik személy is. De abban a pillanatban lekapcsolódott a villany és nem láttam senkit. Aztán valami félőrült elkiáltotta magát:

Szabad a csók! - én pedig már csak azt vettem észre, hogy mindhárom álló ember tett felém egy lépést.

32. Felelsz vagy mersz?

Péntek 13. A szülinapom. A héten még sem találkoztam többször Kirbyvel, mert lebetegedett. Ez duplán fokozta a rossz kedvemet, mert nem lehettem vele ill. a reklámmal is késésben vagyunk. A barátim egész héten nem foglalkoztak velem, arra hivatkozva, hogy rengeteg kell tanulniuk, úgyhogy minden délutánomat egyedül töltöttem. Hol tanultam, hol anyáékkal beszélgettem, de nagy általánosságban halálra untam magam. Ma már kaptam egy pár SMS-t rokonoktól és a régi barátaimtól, de a mostaniak közül senki sem köszöntött fel. A szobámban épp zenét hallgattam, mikor valaki kopogott az ajtómon.

- Gyere. – kiabáltam

- Szia. – nyílt az ajtó, majd megpillantottam Dave-t kezében egy hatalmas virágcsokorral.

- Szia. – örültem meg neki

- Boldog 18. szülinapot! – ölelt át

- Hát te? Annyira eltűntél az utóbbi időben, azt hittem már visszautaztatok.

- Sajnálom, de szinte ki sem látszunk a kötelező programokból és soha nem tudtam elszabadulni. Viszont most itt vagyok.

- Köszönöm, gyönyörűek a virágok.

- Na mesélj mik történtek veled, mióta itt vagy. Még nem is volt időnk beszélgetni.

- Óh, hát az életem fenekestül felfordult. – kezdtem bele, és meséltem neki a reklámomról, az új barátaimról, bulikról stb…

- És te meg Nate?

- Mi van velünk? – kérdeztem majd hirtelen leesett a dolog…az álradni.

- Basszus. – nyötgtem

- Áh, kamu ugye?

- Igen. – vallottam be. Mire ő felnevetett és megsimogatta az arcom.

- Velem őszinte lehetsz. És bármit elmondhatsz! – nézett rám komolyan, és én hittem neki. Aztán elfecsegtem a sztriptízes balhétól kezdve mindent. Végig jókat nevetgéltünk és közben ő is elmesélte, hogy miért lett vége Barbieval.

- Soha nem szerettem. És már annyira bánom, hogy ilyen naiv voltam és mindent elhittem neki.

- Az már a múlt. Szerencsére észhez tértél és ez a lényeg. – öleltem át, aztán elköszönt arra hivatkozva, hogy valami esti programja van. Örültem, hogy újra úgy beszéltünk, mint régen, de egy kicsit aggódtam, hogy talán több mindent mondtam el, mint kellett volna…

Lefürödtem és beültem a TV elé. Csodás szülinapi program. Majd SMS-em érkezett.

Szia. Öltözz fel gyorsan csinibe. Buli van! Mindjárt megyek érted. Nate

Mi féle buli? De végül is kit érdekel? Még ha nem is tudja senki, hogy ünnepelek, attól még bulizhatok egy jót. Azonnal magamra kaptam egy fekete, szűk miniruhát és kisminkeltem magam. Nate tényleg hamar ott termett és már indultunk is.

- És mégis hová megyünk? – faggattam Natet.

- Nos, az egyik srácnak az osztályból szülinapja van. Hozzá.

- Értem. – mondtam kissé csalódottan, hogy mást fogunk ünnepelni az én szülinapomon. Mikor odaértünk a ház sötét volt és egy lélek sem volt ott.

- Mi folyik itt? – suttogtam magam sem értem miért.

- Gyere a többiek már elbújtak. Siess nehogy lebukjunk. – mondta és berángatott a házba.

- Meglepetés! – kiáltották kb 15-20-an, én pedig meg sem bírtam szólalni. Nem is értettem semmit egészen addig, amíg el nem olvastam a plakátokat. Boldog szülinapot Vane.

- De, hát nem is mondtam senkinek, mikor születtem.

- Az lehet, de a horoszkópod tudtam, mert az újságban mindig bekarikázod, amikor olvasod és már csak  a szüleidet kellett megkeresnem a pontos dátumért.

- Szóval ezt neked köszönhetem, - hatódtam meg. Nate elpirult és bólintott, mire én a nyakába ugrottam és egy csókot nyomtam a szájára, hálából. Aztán jobban körbenéztem, és egy kicsit elszégyelltem magam, mert ott volt mindenki. Jess, Amanda, Kirby, Joshua stb… Hát ez egy érdekes este lesz.

- Gyerünk, itt a játék idő.

- Micsoda? . kérdeztem értetlenül.

- Felelsz vagy mersz? – válaszolt Jess és lehúzott maga mellé a földre. Pörgess és tedd fel a kérdést annak akire az üveg mutat. – parancsolt rám barátnőm. Nagyot lendítettem az üvegen, ami legalább 5ször megpördült, majd megállt egy bizonyos személyen.

- Felelsz vagy mersz? – kérdeztem…Kirbytől…

31. Várni valakire,aki soha nem fog jönni...

- Sziasztok. – köszönt

- Hát te? – lepődtem meg. – Hogy jutottál be?

- Talán megzavartam valamit?

- Nem, dehogy. Nyitva felejtettem az ajtót?

- Nem, a szüleid épp akkor értek haza a vásárlásból, amikor ideértem és ők engedtek be. – mondta majd Kirbyhez sétált és egy könnyű csókot lehelt a szájára.

- Szia. – köszönt halkan Kirby

- Szóval mi a munka?

- Óvszerreklám. – feleltem kurtán. Szinte sokkolt a dolog, hogy Amanda megjelent itt. Kirby épp mondani készült valamit, engem pedig megöl a kíváncsiság, hogy mit titkol.

- És kell hozzá szereplő is? – kérdezősködött tovább, válaszként mindketten bólintottunk

- Mit szólnátok, ha én lennék az?

- Nem lehet. – mondta rögtön Kirby

- Miért nem?

- Csak mi ketten szerepelhetünk benne, külső személy nem vehet részt a pályázaton,ez az előírás.

- Áh, értem. Mikor végeztek?

- Még csak most jöttem, úgyhogy még 1-2 óra biztos.

- Olyan sok? Az nagy kár, akkor nem tudlak megvárni szívem, mert anyuékkal meglátogatom a nagyit. Akarod, hogy ott aludjak este?

- Nem, holnap korábban kelek.

- Jól van, akkor jó munkát. Majd holnap találkozunk. – intett és kilépett az ajtón.

- Ha jól emlékszem nem volt kikötve, hogy csak mi ketten szerepelhetünk benne. – estem Kirbynek

- Tudom.

- Akkor miért hazudtál?

- Miért, nem örülsz annak, hogy így tettem?

- Nekem aztán tök mindegy.

- Akkor meg ne kérdezősködj.

- Mit akartál mondani mielőtt bejött Amanda?

- Semmit, nem fontos. Inkább csináljuk, mert nem fogjuk befejezni. – állt fel az ágyamról, majd a hátam mögé állt, hogy onnan nézhesse a monitort. A fejével előrehajolt a vállam fellett, úgy magyarázott és mutogatott a fogalmam sincs mire, mivel végig az ő arcát bámultam.

- Figyelsz? – húzta el az arcát.

- Hüm? Ja igen, persze.

- Van egy ötletem. – fogta meg a kezem és felhúzott a székről. Leült a kanapémra és megpaskolta azt, arra utalva, hogy üljek mellé. Mikor már egymás mellett feszengtünk, egyszer csak keze közé ragadta az arcom és a vállára fektette a fejem. Nem igazán értettem, ezért először próbáltam felegyenesedni, de újra és újra visszanyomta a fejem.

- Mit csinálunk? – kérdeztem értetlenül.

- Érintsd az orrod a nyakamhoz.

- Mi van? – hüledeztem, de olyan parancsolóan nézett rám, hogy kénytelen voltam megtenni, amire kért. Aztán megértettem mindent. A parfüme, ami mindig ihletet ad.

- De édes. – csúsztak ki véletlenül a szavak a számon

- Mit mondtál? – nevetett

- Semmit.

- Na, most addig szaglássz, amíg ki nem találsz valamit.

- Remélem ráérsz. – dörmögtem ő pedig rázkódott a nevetéstől.

- Te és Joshua? – kérdezte erőtlenül

- Mi van velünk?

- Jártok?

- Alakul a dolog.

- Ennek örülök. – mondta könnyedén, de az arca feszült volt és ideges.

- Valóban?

- Nem, de mi mást mondhatnék?

- Amit érzel.

- Azt nem lehet.

-Olyan nincs. Próbáld meg.

- Akkor várj rám. – helyezkedett velem szembe

- Ezt nem értem.

- Nem magyarázhatom el. Várj rám.

- Nem tudok.

- Miért? Valaki más miatt?

- Nem, csak nem hiszem, hogy megéri rád várakozni. – szóltam keményen és elhúztam a fejem. Ő nem felelt semmit, csak felállt és visszaült a géphez.

- Mit szólnál ahhoz, hogy ha az óvszerdobozon két betű lenne? S.S. = Safe Sex. És mondjuk amikor megjelenik az óvszercsomag, a két betű látható lesz, a két szó pedig egymás után, ilyen 3D-s hatással kijönne a dobozról. – szólalt meg végül, több perces néma csend után.

- Ez klassz. – örvendeztem, majd leültem a gép elé és rajzol kezdtem. Büszkén néztük mindketten a végeredményt.

- Na, a vége már megvan. Csak a sztorit kell kitalálni. – fonta össze karjait, mint aki jól végezte dolgát.

- Mikor folytatjuk? Már holnap?

- Igen.

- Akkor megyek is. – mondta és kinyitotta az ajtót,a szívemet pedig elöntötte az üresség. Nem akartam, hogy elmenjen, utáltam ezt az érzést, de nem tehettem ellene semmit. Mert pontosan tudtam, hogy nem éri meg harcolni…nem éri meg szeretni őt.

30. Még mindig szeret/em?

Joshua nem maradt aznap este sokáig, igazából nem akartam anyáék idegeit borzolni ezzel a sok pasival, aki megfordul nálunk. Másnap reggel a suliban két dogával indítottunk, ami megadta a nap kezdő hangját. A kedvem amúgy sem volt valami fényes, mert a hétvégén lesz a szülinapom és még nem volt soha olyan év, amikor ne ünnepeltem volna meg, de itt még nem tudnak rólam ennyi mindent, én meg mégsem mondhatom, hogy csináljanak nekem szülinapi bulit. Na mind1, majd anyáékkal megünneplem. Ők csak nem felejtették el. Lassan lépkedtem a következő terem felé. Média óra. Csodás. Most valahogy még ehhez sem volt kedvem. A tanárnő, mint mindig pontosan érkezett.

- Szóval, már biztos említettem ebben az osztályban is, hogy lehet további reklámfelvételeket készíteni pályázatokra. A héten írták ki az elsőt, aminek a témája, a biztonságos szex. Hm. Igen tudom, egy kicsit kínos a téma, de ha egyszer ezt kérik. A fődíj egy Európai körút, 10 napon keresztül, ahol reklámcégeknél lehet tanulni. – Alig akartam hinni a fülemnek. Ez egyszerűen zseniális lenne. Istenem, legszívesebben ugrálnék örömömben. Neveznem kell.

- A kikötések pedig: - folytatta a tanárnő, az hogy kétfős csoportban kell elkészíteni, legalább egy percesnek kell lennie és egy márkanevet is ki kell találni. A szívem hamar összeszorult, amikor meghallottam, hogy  még egy embert kéne szereznem magam mellé.

- Nos, engedjétek meg, hogy javasoljak egy nagyszerű párost. Vanessa, Kirby? Mit szóltok az ötlethez?

- Tanárnő, én benne vagyok. – állt fel a helyéről Kirby. – Mi van? Mi az isten van? A legszívesebben felkelnék és addig ütném ezt az idiótát, amíg észhez nem térne. Eddig, akárhányszor könyörögtem neki,hogy nevezzünk, lekoppintott, most meg majdhogy nem csak önként jelentkezik. Na nem, ebből nem eszik.

- Sajnálom, de én nem mondhatok igent.

- Miért nem? – kérdezte a tanárnő

- Igen, miért nem Vanessa? – csatlakozott Kirby. Talán beijedtél? – kérdezte pontosan ugyanazokkal a szavakkal, mint én egykor tőle.

- Nem. – vágtam vissza. Megcsináljuk.

- Ó, hát ez remek. A határidő elég szűkös. Összesen 10 napotok van.

- Sima ügy lesz. – ült vissza a helyére Kirby. – Annyira szánalmasnak érzem magam, mert még így is, hogy utálnom kéne, képtelen vagyok nem arra figyelni, hogy ma az egyik kedvenc pólóm van rajta, vagy, hogy milyen édesen mosolyog, amikor a tanárnő alatt nyikorog a szék, vagy, hogy néhány tincs kesze-kuszán áll. És nem igazán értem, miért írta azt a cetlire, hogy ne keressem őt, ha ő mindig úgy intézi a dolgokat, hogy velem lehessen. Jessica mesélte, hogy amikor Amanda és Kirby előtt megemlítette, hogy én moziba megyek Joshuával, Kirby azonnal rákapott a dologra és hirtelen ő is moziba akart menni. Igaz, hogy gőzöm sincs, honnan tudta, melyik filmet nézzük, de nem is az a lényeg.

Óra után próbáltam gyorsan eltűnni, nehogy beszélnem keljen vele, de nem sikerült.

- Miért vállaltad el? – kérdeztem rögtön

- Mert ez neked fontos.

- És? Mióta foglalkozol te velem meg a francos érzéseimmel?

- Akkor nem akarod? – visszakozott

- De, hogyne akarnám. Erre vágytam, csak nem veled.

- Figyelj, próbáljuk meg a cél érdekében félretenni ezt az egészet?

- Hm, megtudhatnám mit értesz az egész alatt? Azt, hogy állandóan becsapsz, megalázol, kihasználsz? Mert, hidd el, ezt a részét én is szívesen elfelejteném.

- Figyelj, tudom, hogy nem vagyok egy angyal, de ez van. Te pontosan tudtad, hogy kutyából nem lesz szalonna, úgyhogy nem tudom, miért vagy most ennyire meglepve. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy te akarod ezt a baromságot, én pedig el akarok tűnni itthonról.

- Gondok vannak? – kérdeztem aggódva

- Nem a te dolgod.

- Értem, persze.  És, mégis, hogy gondoltad? Szerinted kibírunk egymás mellett 10 napot, ha esetleg megnyerjük?

- Ezen ráérünk akkor aggódni. És csak úgy emlékeztetnélek, hogy már voltam veled majdnem egy hétig.

- Ne is említsd az a hibát, hogy a te szavaiddal éljek.

- Hagyd ezt abba. A lényeg az, hogy 10 napunk van megcsinálni, úgyhogy még ma délután átmegyek hozzád és kitaláljuk a koncepciót.

- Van más választásom? – tettem szét a kezeimet

Délután szinte már tűkön ültem, mivel nem közölte őnagysága, hogy mikor szándékozik látogatást tenni nálam, úgyhogy, fél óránként átöltöztem, ettem, aztán újra és újra fogat mostam. Végül egy farmer rojtos rövidnadrág, és egy fehér laza póló mellett döntöttem, aminek felcsomóztam az alját, így szabadon hagyta a lapos hasam. A hajam egy kicsit betupíroztam a dúsabb hatás érdekében, aztán tovább vártam. Ahogy néztem magam a tükörben, akaratlanul is elröhögtem magam. Nevetséges voltam. Úgy készülődtem, mintha a pápá jönne látogatóba, pedig csak egy utolsó féreg. Aztán végre csengettek. Anyáék nem voltak otthon, mert havi nagybevásárlást tartanak, így nem kellett tartanom szúrós tekintetüktől.

- Csakhogy megtisztelsz a jelenléteddel. – nyitottam ki az ajtót. Gyere be.

- Neked is szia. – mondta, majd alaposan végigmért. Úgy bámult hosszú percekig, mintha én lennék az első lány, akit látott.

- Felmenjünk vagy inkább itt? – szólalt meg végül.

- Hát inkább a szobámban, mert ott van a számítógépem. Értékelném, ha hamar letudnánk ezt az egészet, hogy minél kevesebb időt kelljen együtt töltenünk.

- Mellesleg, Amanda tud róla?

- Nincs titkunk egymás előtt.

- Na azt kétlem. – mondtam, a kis együtt töltött éjszakánkra célozva. Persze értette, de csak a szemét forgatta, felelni nem felelt. Felkullogtunk a szobába. Én az asztalhoz ültem, ő pedig szokás szerint befeküdt az ágyamba. Jól ismeri a járást. – gondoltam magamban

- Szóval? Óvszerreklám? – ült fel végül

- Aha, nagyon eredeti.

- Mi lenne, ha kipróbálnánk egyet?

- Még van képed? – csattantam fel.

- Jó, basszus, bocsi. – mondta majd elnevette magát. Aztán vele nevettem. Ha jobban belegondolok tényleg volt inkább nevetséges, mint bosszantó. Mikor kikacagtuk magunkat, egymásra meredtünk. Próbáltam leolvasni az arcáról a gondolatait, de csak annyit láttam, hogy ő is ugyanezt teszi az én arcommal. Megráztam magam és levettem a tekintetem róla és a gép felé koncentráltam.

- Ötlet? – néztem rá kérdően

- Nekem nem megy ihlet nélkül. – felelte

- Talán hívjuk ide Amandát?  - gonoszkodtam

- Aj, annyira utálom ezt.

- Mit?

- Bárcsak elmondhatnám.

- Nyögd már ki.

- Én, én… - kezdte, de akkor belépett a szobába Amanda.

29. Színjáték az egész

Kirby nagy léptekkel sietett házuk felé, gondolom, alig bírta türtőztetni magát és azonnal le akarta dönteni Amandát. Egy pillanatra megfordult a fejembe, hogy talán rosszul esik neki mással látni engem, de aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot.

- Bejössz? – kérdeztem Joshuától. Bizonytalanul bólintott majd beléptünk az ajtón. Anyáék a konyhában vacsoráztak. Gyorsan túlestünk a bájcsevejen, majd felsiettünk a szobámba.

- Szóval ki vele. – dobta le magát az ágyamra

- Mire gondolsz?

- Mi volt Kirby és közted? – szegezte nekem a kérdést

- Miért kérded? Mi lett volna? – tettetem az értetlenséget

- Jaj, amióta csak itt vagy keresztbe tesztek egymásnak, de mégis mindig megvéd, ha mások bántanak.

- Ezt hogy érted?

- Öm, hát nem biztos, hogy el kéne mondanom.

- Most már kénytelen leszel, ha egyszer elkezdted.

- Na jó. Szóval páran bandáztunk a parkban és valahogy felmerült a neved és az egyik baromarcú nem mondott túl szépeket rólad. Kirby szintén halotta és majdnem laposra verte a gyereket, hogy ne merészeljen még egyszer így beszélni rólad.

- Mit mondott ez a srác? És mikor volt mindez? – rogytam le mellé az ágyra és az agyam egyre inkább azon kattogott, hogy miért áll ki mellettem, ha nem szeret, ha nem vagyok fontos neki? Mert ahhoz kétség sem fér, hogy nem érdekli, hogy érzek, hiszen akkor nem tenné ezt velem. De akkor miért ilyen atyáskodó? Ma is kijött utánam a WC-re, pedig jobb lenne, ha nem tenne ilyeneket, mert így sosem fogom tudni teljesen megutálni.

- Ma délután. És valami olyasmit mondott, hogy úgy cserélgeted a pasikat, mint az bugyidat. Persze nem ilyen kifinomultan.

- Hát ez remek. Akárki is az, azt gondol, amit csak akar.

- Hát az igazat megmondva, ha nem ismernélek, azt hinném engem is csak kihasználsz. – nevetett és enyhén meglökött. Mikor hátradőltem láttam, ahogy felkapcsolódik Kirby szobájában a villany. A kis ördögfióka megjelent a bal vállam szélén és arra buzdított, hogy kapcsoljam fel én is. Tudtam, hogy nem kéne, de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Felpattantam és fényt csináltam. Így ő is pontosan láthatott engem. Kezdődhet a műsör. – gondoltam majd ráugrottam Joshuára bosszúból, amiért meglökött. Szerencsére jól vette a lapot, több percig hemperegtünk egymáson, hol én kerültem felülre, hol ő diadalmaskodott felettem. A tekintetemmel közben pedig végig az ő ablakát fürkésztem. Tisztán láttam, ahogy bár Amandát öleli, engem figyel a lány válla mögött. Joshua kihasználva elbambulásomat az ölébe kapott, így hasonló helyzetbe kerültem, mint ők. Most itt ülök egy másik fiú karjaiban, most ott ölel egy másik lányt, de mindketten valaki mást képzelünk a helyükbe. Bárcsak tudnám mire gondol.

Kirby szemszög

Legszívesebben átugranék az ablakon keresztül és kitépném a nyálgép öléből. Felfordul a gyomrom, amikor rájuk nézek. Nem értem miért teszi ezt. Miért van azzal a senkivel, ha engem szeret? Egyre inkább úgy érzem, hogy hülye voltam és nem vettem észre, hogy csak játszik mindenkivel. Nem is értem honnan veszem azt, hogy szeret. Soha nem mondta, és nem is úgy viselkedik. Aztán, ahogy a negatív gondolatok mérgezik a lelkem, végignézek magamon és rájövök, hogy én sem vagyok jobb semmivel.

-Mi a baj szívem? – kérdezte Amanda

-Semmi. Csak fáradt vagyok. – hazudtam

-Nehezen viseled, ugye? – simogatta meg az arcom

-Igen. Utálom már ezt az egészet.

-Hidd el, én is, de mi mást tehetnénk?

-Tudom, nyugi, nem nyafogok. Jó, hogy legalább te vagy nekem. – nyugtattam majd puszit nyomtam a homlokára.

-Lehet egy kérdésem? – fészkelődött mellettem

-Persze.

-Volt valami Vanessa és közted még a színjáték előtt?

-Semmi említésre méltó. – füllentettem, de a szavak szinte égették a számat, akkora kamu volt.

-Akkor megnyugodtam. – sóhajtott és a vállamra hajtotta a fejét én pedig tovább bámultam, ahogy a szerelmem egy másik fiú ölében ücsörög és nevetgél, majd néha egy-egy szúrós pillantást küld felém. Bárcsak tudnám, mi jár a fejében.

28. Reménytelen szerelmesek

Miért teszi ezt velem? – álltam a telefonommal és egy cetlivel a kezemben, amit Kirby hagyott. A fájdalom úrrá lett rajtam, képtelen voltam visszatartani a könnyeimet, pedig a legkevésbé sem érdemelte meg azokat. Hogy merészel olyat írni, hogy ne keressem? Talán én voltam az ma is, aki átjött? Annyira nagyképű és gonosz. Esküszöm, hogy undorodom tőle, felfordul a gyomrom, ha a viselkedésére és a cinizmusára gondolok. Ő a legönzőbb ember a világon én pedig a legostobább, hogy megint hagytam, hogy kihasználjon. Biztos ez is egy újabb fogadás volt. Amandáról nem is beszélve, hogy nézzek ezek után a szemébe? Lefeküdtem a barátnőm pasijával. Istenem, gyűlölöm magam. – üvöltöttem és közben a hajamat tépkedtem, majd egyre és egyre lejjebb süllyedtem egészen a kemény padlóig. Másnap reggel ugyanabban a helyzetben keltem fel, mint ahogy este összerogytam a földön. A szemem bedagadva, a hajam kócos, a szívem darabokban, telis tele gyűlölettel. Elhatároztam, hogy kemény leszek, hogy úgy teszek majd, mintha nem is történt volna semmi. Felvettem az egyik legszűkebb fekete farmernadrágom és egy világoskék tunikát, mely fedetlenül hagyja a hátam nagy részét. A hajam enyhén hullámossá sütöttem és feltettem a szokásos kis sminken. A szemem alá tettem egy kis alapozót, hogy eltüntessem a karikákat. Felvettem a fekete orránál nyitott magas sarkú cipőmet és egy határozott műmosollyal kiléptem a házból. Mit ad Isten, kit pillantok meg azonnal? Hát persze, hogy őt, nehogy a mindenható megkönnyítse a dolgomat. Még mindig mosolyogva lépkedtem tudomás sem véve róla. Mivel anyának dolga volt, nem tudott elvinni a suliba, ezért sétáltam, ami a legkevésbé sem esett nehezemre, mert az idő csodás volt. Magabiztosan sétáltam felé, ő pedig fagyos képpel állt az autója mellett. Mikor odaértem mellé, halkan köszönt én pedig hangosan és vigyorogva dobtam oda egy hello-t. Arca meglepettségről árulkodott. Elhaladtam mellette, de még sokáig éreztem magamon a tekintetét.

- Joshua! – ugrottam a nyakába, mikor megpillantottam a folyosón. Úgy hiányzott. És most, hogy itt van már nem kell többé Kirby miatt szomorkodnom.

- Szia. – ölelt szorosan magához, én pedig még mindig a nyakába csimpaszkodtam.

- Hiányoztál. – sütöttem le szemem. Válaszként egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. Akkor mit szólnál, ha érkezésem örömére csinálnánk valamit délután? – ajánlotta és keze még mindig a derekam körül volt.

- Benne vagyok. Mire gondolsz?

- Mozi?

- Tökéletes. – bólintottam majd nagy nehezen elváltunk egymástól. Kicsit jobban éreztem magam, hogy tudtam a mai délutánt nem kell szomorkodva töltenem és annak is örültem, hogy itthon van, hiszen, ha jól emlékszem mégis csak ő volt, aki legelőször megtetszett. Talán nem véletlenül. A nap hátralevő részében igyekeztem úgy kerülni Nate-t, mintha pastises lenne, mert fogalmam sem volt arra, hogy mit válaszoljak az SMS-ben feltett kérdésére. Mi lesz velünk? Istenem honnan is tudhatnám, amikor úgy össze vagyok zavarodva. Jessica szerencsére minden szünetben rajtam lógott és a Joshuával való randimról faggatott, ezért Nate-nek esélye sem volt velem kettesben maradni.

- Aj. – bosszankodtam a szekrényem előtt állva, a hajam már készen, a sminkem is, de még mindig egy szál bugyiban állok és fogalmam sincs mit vegyek fel. Anya lépett be az ajtón egy szatyorral a kezébe.

- Nézd kicsim. – nyújtotta felém a táskát.

- Mi ez?

- Az esti szerelésed.

- Anyu, te zseni vagy. Imádom, hogy mindig mindenre gondolsz. – öleltem át. Majd azonnal nekiestem a reklámtáska tartalmának. Egy egész szett volt benne. Egy világos farmer szoknya ,egy fehér bővebb ing, barna övvel és egy leopárd mintás sál. Imádtam. Tökéletes lesz a barna csizmámmal. Gyorsan felkapkodtam magamra a cuccokat és elégedetten álltam a tükör előtt. Joshua a ház előtt várt és amikor megpillantott, enyhén tátva maradt a szája. A hajam jelentős része laza kontyban, egy két hullámos tincs keretezte csak az arcom.

- Nagyon csinos vagy. – dicsért meg, majd kinyitotta a kocsija ajtaját. A moziban egész sokan voltak, talán valami premier lehetett.

- Na, mit szeretnél nézni? – nyújtotta felém a műsör újságot.

- Hát, mi hoz össze jobban két ember, a romantikus vagy a horror film? – nevettem

- Áh, szóval te taktikázol is. – bökött oldalba és rám villantotta sugárzó mosolyát.

- Jobb lesz, ha vigyázol. – mosolyogtam. Legyen a horror. – tettem hozzá végül. Megvettük a jegyeket és az üdítőket és rágcsálni valókat, majd elfoglaltuk a helyünket a teremben.

- Milyen volt a sporttábor? – kérdeztem

- Egész jó. Csak hiányzott néhány ember. – hajtotta le a fejét.

- Anyukád? – viccelődtem

- Ki más? – dobott hozzám egy kukorica szemet.

- Hé. Rossz emberrel kezdtél. – vágtam hozzá egy marékkal. Erre ő megfogta az egész dobozt és a fejemre húzta. A hajamtól kezdve a dekoltázsomig, sőt az ülepemig is kukoricák leptek el. Durci arcot vágtam és rá se néztem. Egyszer éreztem az arca közelségét. A szájával szedte ki a hajamból a popcorn darabot és miután bekapta, se húzta el az arcát. Olyan édes volt. Imádtam a nagy barna csoki szemeit és képtelen voltam ellenállni. Kirby összetörte a szívem és az a minimum, ha valakivel összeragasztgathatom. Az ajkunk épp összeért volna, mikor egy valaki megérintette a vállam.

- Vanessa! – üdvözölt minket Jessica. Majd további halk köszönések hallatszottak barátnőm mögött. Mike-é, Amandáé és Kirbyé. Szuper. – gondoltam magamban és mikor megpillantottam Kirby kezét Amandáéban, óvatosan Joshua combjára csúsztattam a kezem és néztem, ahogy Kirby homloka egyre ráncosabb lesz. Ami még ennél is sokolóbb, az az, hogy a jegyük mellénk szólt. A sorrend a következő volt, így kínosabb nem is lehetett volna. Joshua,Én,Kirby,Amanda,Jessica, Mike. Ez egy érdekes este lesz. A terem lassan elsötétedett én pedig egyre rosszabbul éreztem magam. Nem akartam elhinni, hogy ez velem történik. És amikor kimondtam, késve, de Nate is betoppant. Annyira hihetetlennek tűnt a dolog, hogy kitört belőlem a nevetés. Mindenki nagy szemekkel bámult, hogy mi ütött belém. Mint kiderült Nate Amandáékkal jött volna, de nem készült el időben. És mit ad Isten Joshua mellé ült be. Mindhárom fiúm ott ült körülöttem. Joshua akárhányszor a kezem felé nyúlt, Kirby köhögött egyet, Nate pedig a székén fészkelődött. A filmből semmit, még egy képkockát sem láttam, mert csak a srácok mozdulataira tudtam koncentrálni. A legfájdalmasabb mozdulata az volt, mikor Amanda két percenként szájon csókolta újdonsült barátját. Aztán, mikor már legalább negyed órája nyalták egymást emellett pedig, Amanda végig Kirby combját markolgatta betelt a pohár és kiszaladtam a WC-re. A tükörbe bámultam és kerestem magam. Kerestem azt a lányt, aki egykor voltam. A bájos, tündéri, jó kislány, akivel nem történik semmi. A tükörben láttam, ahogy az ajtó nyitódik.

- Jól vagy? – kérdezte halkan.

- Érdekes, tegnap még nem érdekelt, hogy vagyok, amikor otthagytál. De tudod mit, hálás vagyok neked, mert legalább felnyitottad a szemem. Te vagy a legnagyobb szemét a világon és ne aggódj, hamar túlteszem magam rajtad. – vágtam hozzá dühösen.

- Hát azt látom. – mondta Joshuára célozván

- Te ítélkezel? Most komolyan? Neked barátnőd van, felfogod, hogy az mit jelent? Nekem viszont nincs barátom, úgyhogy azzal kavarok, akivel csak akarok.

- Igazad van. Barátnőm van és már vár, szóval megyek is. - csapta be sértődötten maga mögött az ajtót.

Pár perccel rá én is visszasétáltam a terembe és szerencsére már csak 10 perc volt a filmből. Mikor vége lett, elköszöntünk a többiektől és elindultunk kettesben haza.

- Köszönöm a ma estét. Jól éreztem magam. – mondtam

- Örülök. Én is. Csak sajnálom, hogy megzavartak minket a kukorica háborúban.

- Én nem azt a részét sajnálom a dolognak. – hajoltam közel hozzá, és megcsókoltam. A szemem kinyitottam egy pillanatra így elégedetten nézhettem, ahogy Kirby és Amanda végignézi a búcsúnkat.

27. Vérző szívek

Sziasztok :) itt az újabb rész és ahogy ígértem egy meglepetésem van. Ez a rész Kirby szemszögéből írja le kivételesen a dolgokat. :) Remélem nem bánjátok és így is tetszeni fog :) írjátok meg nyugodtan, ha így nem olyan jó és akkor nem lesz több ilyen :) várom a komikat :$ na pusziii

Ő a legcsodálatosabb ember az egész világon. Bármelyik pasit megkaphatná, és ő itt fekszik mellettem, amikor meg sem érdemlem. Ő sokkal jobb nálam, én pedig állandóan csak bántom. De ha egyszer muszáj hazudnom neki? Talán majd egy nap megérti és megbocsájt, nekem pedig azt is el kell fogadnom, ha ez nem így lesz, és egy másik srác mellett lesz boldog. De most még nem tudhatja. Túl kockázatos lenne, jobb így mindenkinek. Szorosan magamhoz húztam és egy csókot nyomtam a fejére. Már alszik. - állapítottam meg abból, hogy nem reagált könnyed csókomra. A szívem hevesen dobogott, és legszívesebben ordítottam volna, ahogy csak a torkomon kifér, hogy mennyire szeretem, de ő nem tudhatja, senki sem tudhatja. Nem jön ki a hang, csak a suttogásra vagyok képes, mert a gombóc a torkomban nem enged utat törni az érzelmeimnek. Vajon ő is így érez? Vagy talán csak a büszkesége vezérli, és azért volt a sztriptíz meg a többi hülyeség? Kibújtam a haja közül és az éjjeliszekrényén megpillantottam a telefonját. Tudtam, hogy nem szabadna, hogy nem lenne jogom hozzá, hogy bunkóság, de kit érdekelt? Olyan féltékeny voltam arra a sok idiótára körülötte, hogy tudnom kellett. Óvatosan áthajoltam felette és lenyúltam a telefonját. Óvatosan nyomkodtam a billentyűket, egyrészt nem akartam felkelteni, másrészt nem akartam lebukni. Beléptem a menübe, majd az üzenetekbe. Először a bejövöket olvastam át. Éreztem, hogy egyre erősebben szorítom azt a kis szerencsétlen mobilt, ahogy a szemem végigfutott a listán. A Dave, Joshua, Nate felirat ebben a sorrendben váltogatta egymást. Beleolvastam az elsőbe:

Kicsi Nessi! Úgy örülök, hogy adtál még egy esélyt, hogy mindent jóvátegyek. Nagyon boldogok leszünk együtt. Szeretlek: a te Dave bácsid

Örülök, hogy tetszett az ajándékom. Nagyon hiányzol és alig várom, hogy lássalak. Millió csók az édes szádra: Joshua

Vanessa… nem is tudom miért írok. Ami a múlt éjszaka történt az csodálatos volt, és örülnék, ha megismételnénk, de tudnom kell, hogy te mit érzel irántam. Mindenképp beszéljünk a suliban. Nate

Az üzenetek olvasása után olyan dühöt éreztem, hogy legszívesebben bevertem volna mindhárom gyík fejét. Miért irogatnak ilyeneket neki? És ő is így érezhet irántuk? Miért írja azt Nate, hogy jó volt az este? Lefeküdtek? És milyen új esélyről ugat az a hülye gyerek? Semmit sem értek. Éreztem, ahogy a féltékenység eluralkodik rajtam. Sokáig feküdtem még mellette és újabb és újabb agyszüleményektől hergeltem magam. A végén jobbnak láttam ennyiben hagyni a dolgokat. Nem szabad többé beszélnem vele, nem történhet semmi. Tudtam, hogy csak úgy zárhatom le a dolgokat, ha ismét megbántom. Nate SMS-ből nem léptem ki, ott hagytam az ágyon valamint írtam egy kis cetlit, amit szintén az ágyra biggyesztettem:

Felejtsd el az este történteket. Óriási hiba volt és soha többet ne keress.

Összeszedtem a cuccaimat és kilopóztam a házból. Szerencsére nem ébredt fel, nem akartam beszélni vele, féltem, hogy letennék a hülye ötletemről és vele maradnék. Az ágyamon ücsörögtem és az ablaka felé leskelődtem. Amióta csak itt lakik, ez a legfőbb itthoni szórakozásom. Nézem, ahogy tanul, ahogy beveti az ágyát, ugrál és táncol, miközben zenét hallgat, vagy, hogy átöltözik. Igen, határozottan ez a kedvenc részem. – gondoltam és kacér mosoly húzódott a számra, mikor magam elé képzeltem a ma este történteket. Aztán elhessegettem a rózsaszín felhőt, mert a valóság közel sem ilyen szép. A mi kapcsolatunknak nincs értelme. Ő még csak azt sem tudja ki kell neki, nekem pedig szerepet kell játszanom. El kell őt felejtenem. Még mindig az ablakát bámultam, s egyszer csak mozgolódást láttam. Közelebb mentem az ablakomhoz, hogy jobban lássam. Felkelt és a cetlit tartotta a kezében. A telefonja fénye megvilágította kezét és arcát, ezért tisztán kivehető volt minden mozdulata. Több perce állt már ugyanígy pedig nem tarthat olyan sokáig elolvasni két mondatot. Talán egymás után többször is megnézte. Lehet, hogy nem is érti az egészet. Pedig jobb lesz így. Most az arcához kapta a két kezét és a teste enyhén rázkódik. Sír. A legszebb lány arca most könnyes és gyűrött. A legfontosabb ember az életemben most szenved. Most kiöltem minden érzést az egyetlen lányból, akit valaha is szerettem.  A látásom valamiért homályosodott, a szemem égett. Aztán az arcomhoz érintettem az ujjam hegyét, majd megértettem. Egy könny csordult ki a szemem sarkából. A cseppek égették a bőrömet, a mellkasom szúrt. Azt hiszem, ilyen, ha valakinek megszakad a szíve. Szerettem volna átüvölteni neki, hogy hazugság, hogy ne higgyem nekem, hogy ő az egyetlen, de a szavak csak erőtlenül bugyogtak ki belőlem: mindig szeretni foglak.

26. A vallomás

Másnap reggel gyűrötten ébredtem. Több percig csak az ágyamon gubbasztottam és magam elé bámultam. A következő pillanatban kitört belőlem a nevetés, és olyan hangosan kacagtam, mintha, most látnám a legjobb vígjátékot a világon, aztán, mikor rájöttem, hogy baromira nincs min nevetnem, bőgtem. Ezt a két érzelemkinyilvánítást váltogattam percenként és a műsör végére teljesen őrültnek éreztem magam. Kezdtem azt hinni, hogy becsavarodtam. Úgy éreztem, hogy magányosabb vagyok, mint valaha, és legjobb lenne eltűnni. Elbújni a világ elől, egy olyan helyre, ahol senki nem talál rám, senki nem bánthat, ahol megnyugvásra találok. Talán meg kéne halni. Nem, ugyan miket beszélek. Ez semmiség. Emberek millió szenvednek szegénységtől, háborúktól, betegségtől az én bajom pedig, az, hogy egyszerre 4 fiút szeretek. Ez enyhén szólva nevetséges. Megráztam magam és kikeltem az ágyból. Leballagtam anyáékhoz és az egész napomat sőt hétvégémet unatkozással töltöttem. Mégis kivel lehettem volna? Joshua messze, Nate utál, Kirby az újdonsült barátnőjével, Jessica Mike-kal. Ami még ennél is rosszabb, hogy anyáék is Kirby szüleivel vannak. Tehát vasárnap este van, a ház üres, én pedig egy zacskó chipsel ülök a TV előtt és várok a csodára. Igen, arra várok, hogy a dolgok megoldódjanak maguktól. Azt hiszem ez nem két napig fog tartani. Belemártottam egy chips darabot a szószba, majd a képembe tömtem, mikor kopogtak az ajtón. Feltápászkodtam a kanapéról és az ajtóhoz lépkedtem.

- Te mit keresel itt? – kérdeztem meglepetten

- Zavarok? – babonázott meg tengerkék szemeivel Kirby.

- Öm, tulajdonképpen igen. Rengeteg dolgom van. – mondtam

- Ez tisztán látszik. – mosolyodott el, majd a szám széléhez ért a kezével és letörölte az ott éktelenkedő szószt. Hirtelen észbe kaptam és rájöttem, hogy ma még meg sem fésülködtem, hogy tiszta szósz a szám és, hogy a már 2 éve kinőtt mackónadrágomban vagyok.

- Gyere be. Adj két percet, mindjárt jövök. – mondtam majd felrohantam a lépcsőn. Gyorsan fogat mostam, megfésülködtem és átöltöztem.

- Miattam nem kellett volna kicsípned magad. – mondta majd leheveredett a kanapéra.

- Nem miattad csináltam. Szóval minek köszönhetem a látogatásod?

- Annak, hogy a szüleid az enyémekkel bandáznak és már képtelen voltam elviselni a szövegüket.

- Értem. – bólintottam és leültem mellé. Tartottam a tisztes távolságot, még legalább két ember befért volna közénk. Némán ücsörögtünk egymás mellett, és egymás arcát bámultuk. Olyan elveszettnek éreztem magam, mikor belenéztem a szemébe. Nem tudtam a körülöttem lévő dolgokról, teljesen elvesztettem az uralmat az agyam felett.

- Szóval megvagytok Amandával? – törtem meg végül a csendet.

- És te Dave-vel?

- Nem válaszoltál.

- Te sem.

- Nincs semmi különös. Nem vagyunk együtt. – nyögtem ki végül

- Mi jól megvagyunk. – felelte, mire én összeomlottam. Most vallom be, hogy nekem nincs senkim, erre ő meg ezt mondja.

- Ha ilyen jól megvagytok, miért nem vele vagy most? – támadtam neki

- Te közelebb laksz.

- Áh. Hát ez remek. Legalább ennyi hasznod van belőlem. Csodás.

- Vanessa! – szólt mérgesen. Lehajtottam a fejem, ő pedig megérintette az államat és felemelte a fejem. Arca olyan közel volt az enyémhez, hogy azt hittem mindjárt beleőrülök. A következő pillanatban összeért a szánk és hevesen csókolózni kezdtünk. Annyira szerettem volna abbahagyni, eltolni magamtól és elfutni, de nem ment. Úgy vonzott, mint a mágnes, fizikailag képtelen voltam elszakadni tőle. Ott volt velem és ez volt a legjobb dolog, ami velem csak történhetett. Úgy éreztem, minden bánatom elszáll, megnyugszik a lelkem, újra ver a szívem, örül, mert vele van a másik fele. Ajkai lecsúsztak a számról, a nyakamat kezdte puszilgatni, én pedig már a felsőjét cibáltam. Hogy lehet valaki ilyen eszméletlen jó pasi? Felálltunk, de nem engedtük el egymást, ügyetlenül bukdácsoltunk fel a lépcsőn, majd célba vettük a szobám. Lelökött az ágyra és a dolgok magától alakultak. Nem volt időm felmérni a helyzetet, hogy milyen hibát követek el, vagy, hogy jól teszem-e, nem volt kedvem foglalkozni ezekkel. Csak élveztem minden percét a dolognak. Az ágyamon feküdtem hanyatt, letépte rólam a nadrágom és a felsőm, majd fentről végigcsókolta minden porcikámat és akkor mindketten tudtuk, hogy már nincs megállás.

Egy órával később zilálva dőlt le mellém az ágyba. Haja kócos, teste izzadt, de még így is ellenállhatatlan. Egy ideig csak szótlanul feküdtünk egymás mellett, mire én nem bírtam tovább és hangosan sírni kezdtem. Ő még mindig hallgatott, tudta, akár csak én, hogy nem tud olyat mondani, amitől most jobban érezném magam. Magához húzott és szorosan ölelt. Behunytam a szemem, mert elálmosodtam. Egyenletesen szuszogtam mellette, és próbáltam kikapcsolni az agyam, hogy ellazuljak. Félálomban voltam még csak, mikor ő azt hitte már alszom. Csókot nyomott a fejemre, arcát belefúrta a hajamba és a következő szót súgta: Szeretlek.

25. Exek hálójában

Anya egy negyed óra múlva már ott volt értem és elkerekedett szemekkel bámulta egy szem lányát, aki fél pucéran, kisírt szemekkel ült egy padon a park kellős közepén.

- Vanessa! Mi történt jól vagy? – siettem hozzám anya, mire én szorosan átöleltem és a kocsiban hüppögve mindent elmeséltem neki. Kicsit dühös volt, amiért nem előbb mondtam el neki, a Kirbyvel történteket, de nagyon meglepődött a sztriptízem hallatán. Nem volt mérges, inkább csodálkozott, hogy ilyen bátor vagyok és, azt mondta, ha ezt egy filmben látná, még tetszene is neki, de azért ne próbáljam meg többször. Mikor hazaértünk azonnal bebújtam az ágyamba, semmi másra sem vágytam csak egy kis lazításra. Mikor épp elaludtam volna, a telefonom csörgése felrázott. A szívem vadul dobogni kezdett, mert sejtettem, hogy megint Dave az.

- Haló? – szóltam bele halkan

- Szia Nessi. – köszönt

- Mit akarsz?

- Nézz ki az ablakon. – mondta, mire én felkeltem az ágyamból és odabattyogtam az ablakhoz. Először nem húztam el a függönyt, mert féltem attól, amit láthatok. Aztán óvatosan elmozdítottam az anyagot és láttam, amint Dave a házunk előtt áll.

- Lejönnél egy percre? – kérdezte, majd kinyomta a telefont. Alig akartam elhinni. Mit keres ő itt? New Yorkból jött el idáig? Felkaptam egy pulcsit és leszaladtam a lépcsőn. Kivettem a szemetest és ürügyként kisétáltam vele a házból.

- Minek jöttél ide? – kérdeztem azonnal és elrángattam egy sötét helyre, hogy ne lásson meg minket senki.

- Muszáj beszélnem veled.

- Van 2 perced.

- Tudom, hogy mekkora barom vagyok, és, hogy nagyon elcsesztem a dolgokat, de amióta itt voltunk LA-ben csak rád tudok gondolni és szeretném, ha adnál még egy esélyt.

- Ezért utaztál idáig?

- Igen. – hajtotta le fejét. Na jó nem. Anyámékkal itt vagyunk nem messze LA-től egy családi héten, apám cégétől.

- Értem, hát még így is feleslegesen fáradtál.

- Tudom, hogy mennyire szerettél és én is szeretlek, nem hiszem el, hogy pár hónap alatt elfelejtettél. – Mikor kimondta, hogy ő is szeret, megsemmisültem. Erre vágyom évek óta, amióta csak először megláttam és most itt van.

- Soha nem foglak elfelejteni. Soha nem foglak tudni utálni és mindig de mindig szeretni fog a szívem egy darabja. De köztünk nem lehet semmi. Annyi fájdalmat okoztál és ezt nem tudom elfelejteni. Különben is fél nap választ minket el egymástól, nem működne.- feleltem és éreztem, ahogy a forró könnycseppek égetni kezdik a szemem.

- És, ha azt mondom, hogy idejövök egyetemre?

- Tessék?

- Figyelj, te vagy életem szerelme és nem hagyom, hogy még egyszer kicsússz a kezeim közül. Babrie-val már szakítottam. Adj egy esélyt.

- Dave, én nem is tudom.

- Nem azt kérem, hogy azonnal borulj a karjaimba, csak azt, hogy legalább engedd meg, hogy visszahódítsalak.

- Hát jó. – egyeztem bele végül, mire ő szorosan átölelt. Ölelkezésünket valami erős fény világította meg. Egy autó lámpája. Kirby autójáé. Láttam, ahogy a kocsiból bámul engem és egykori szerelmemet, ahogy ölelkezünk. Én pedig végignéztem, ahogy Amanda csókot nyom Kirby arcára.

- Sziasztok. – futott oda hozzánk Am, mikor kiszálltak a kocsiból.

- Csak nem Dave? Vane élete szerelme? – nyújtotta kezét Amanda Dave felé.  Tudod kicsim, Vane már gyerekkora óta szerelmes Dave-be és olyan szép, hogy a mai napig nem felejtették el egymást. Igazán összeillenek, nem? – bújt oda Amanda Kirbyhez. Kirby arca mozdulatlan, nem felelt, nem nézett rám, csak Dave-t bámulta végig.

- Á, te vagy az a seggfej, aki jól megalázta és kihasználta ugye? Hát gratulálok, nagyon férfias vagy. – kelt ki magából Kirby. Egy pillanatra meglágyította a szívemet, hogy így megvéd és, hogy talán féltékeny, de aztán, ahogy ránéztem a kezére, ami Amanda derekán volt, és ismét elszomorodtam. Dave mérgesen magához húzott és adott egy csókot majd hozzátette:

-De most már az enyém.