Csak a kezdet

27. Vérző szívek

2010. okt. 5. 15:02 - írta PiciPatti

Sziasztok :) itt az újabb rész és ahogy ígértem egy meglepetésem van. Ez a rész Kirby szemszögéből írja le kivételesen a dolgokat. :) Remélem nem bánjátok és így is tetszeni fog :) írjátok meg nyugodtan, ha így nem olyan jó és akkor nem lesz több ilyen :) várom a komikat :$ na pusziii

 

Ő a legcsodálatosabb ember az egész világon. Bármelyik pasit megkaphatná, és ő itt fekszik mellettem, amikor meg sem érdemlem. Ő sokkal jobb nálam, én pedig állandóan csak bántom. De ha egyszer muszáj hazudnom neki? Talán majd egy nap megérti és megbocsájt, nekem pedig azt is el kell fogadnom, ha ez nem így lesz, és egy másik srác mellett lesz boldog. De most még nem tudhatja. Túl kockázatos lenne, jobb így mindenkinek. Szorosan magamhoz húztam és egy csókot nyomtam a fejére. Már alszik. - állapítottam meg abból, hogy nem reagált könnyed csókomra. A szívem hevesen dobogott, és legszívesebben ordítottam volna, ahogy csak a torkomon kifér, hogy mennyire szeretem, de ő nem tudhatja, senki sem tudhatja. Nem jön ki a hang, csak a suttogásra vagyok képes, mert a gombóc a torkomban nem enged utat törni az érzelmeimnek. Vajon ő is így érez? Vagy talán csak a büszkesége vezérli, és azért volt a sztriptíz meg a többi hülyeség? Kibújtam a haja közül és az éjjeliszekrényén megpillantottam a telefonját. Tudtam, hogy nem szabadna, hogy nem lenne jogom hozzá, hogy bunkóság, de kit érdekelt? Olyan féltékeny voltam arra a sok idiótára körülötte, hogy tudnom kellett. Óvatosan áthajoltam felette és lenyúltam a telefonját. Óvatosan nyomkodtam a billentyűket, egyrészt nem akartam felkelteni, másrészt nem akartam lebukni. Beléptem a menübe, majd az üzenetekbe. Először a bejövöket olvastam át. Éreztem, hogy egyre erősebben szorítom azt a kis szerencsétlen mobilt, ahogy a szemem végigfutott a listán. A Dave, Joshua, Nate felirat ebben a sorrendben váltogatta egymást. Beleolvastam az elsőbe:

Kicsi Nessi! Úgy örülök, hogy adtál még egy esélyt, hogy mindent jóvátegyek. Nagyon boldogok leszünk együtt. Szeretlek: a te Dave bácsid

Örülök, hogy tetszett az ajándékom. Nagyon hiányzol és alig várom, hogy lássalak. Millió csók az édes szádra: Joshua

Vanessa… nem is tudom miért írok. Ami a múlt éjszaka történt az csodálatos volt, és örülnék, ha megismételnénk, de tudnom kell, hogy te mit érzel irántam. Mindenképp beszéljünk a suliban. Nate

Az üzenetek olvasása után olyan dühöt éreztem, hogy legszívesebben bevertem volna mindhárom gyík fejét. Miért irogatnak ilyeneket neki? És ő is így érezhet irántuk? Miért írja azt Nate, hogy jó volt az este? Lefeküdtek? És milyen új esélyről ugat az a hülye gyerek? Semmit sem értek. Éreztem, ahogy a féltékenység eluralkodik rajtam. Sokáig feküdtem még mellette és újabb és újabb agyszüleményektől hergeltem magam. A végén jobbnak láttam ennyiben hagyni a dolgokat. Nem szabad többé beszélnem vele, nem történhet semmi. Tudtam, hogy csak úgy zárhatom le a dolgokat, ha ismét megbántom. Nate SMS-ből nem léptem ki, ott hagytam az ágyon valamint írtam egy kis cetlit, amit szintén az ágyra biggyesztettem:

Felejtsd el az este történteket. Óriási hiba volt és soha többet ne keress.

Összeszedtem a cuccaimat és kilopóztam a házból. Szerencsére nem ébredt fel, nem akartam beszélni vele, féltem, hogy letennék a hülye ötletemről és vele maradnék. Az ágyamon ücsörögtem és az ablaka felé leskelődtem. Amióta csak itt lakik, ez a legfőbb itthoni szórakozásom. Nézem, ahogy tanul, ahogy beveti az ágyát, ugrál és táncol, miközben zenét hallgat, vagy, hogy átöltözik. Igen, határozottan ez a kedvenc részem. – gondoltam és kacér mosoly húzódott a számra, mikor magam elé képzeltem a ma este történteket. Aztán elhessegettem a rózsaszín felhőt, mert a valóság közel sem ilyen szép. A mi kapcsolatunknak nincs értelme. Ő még csak azt sem tudja ki kell neki, nekem pedig szerepet kell játszanom. El kell őt felejtenem. Még mindig az ablakát bámultam, s egyszer csak mozgolódást láttam. Közelebb mentem az ablakomhoz, hogy jobban lássam. Felkelt és a cetlit tartotta a kezében. A telefonja fénye megvilágította kezét és arcát, ezért tisztán kivehető volt minden mozdulata. Több perce állt már ugyanígy pedig nem tarthat olyan sokáig elolvasni két mondatot. Talán egymás után többször is megnézte. Lehet, hogy nem is érti az egészet. Pedig jobb lesz így. Most az arcához kapta a két kezét és a teste enyhén rázkódik. Sír. A legszebb lány arca most könnyes és gyűrött. A legfontosabb ember az életemben most szenved. Most kiöltem minden érzést az egyetlen lányból, akit valaha is szerettem.  A látásom valamiért homályosodott, a szemem égett. Aztán az arcomhoz érintettem az ujjam hegyét, majd megértettem. Egy könny csordult ki a szemem sarkából. A cseppek égették a bőrömet, a mellkasom szúrt. Azt hiszem, ilyen, ha valakinek megszakad a szíve. Szerettem volna átüvölteni neki, hogy hazugság, hogy ne higgyem nekem, hogy ő az egyetlen, de a szavak csak erőtlenül bugyogtak ki belőlem: mindig szeretni foglak.