Csak a kezdet

36. Te vagy az életem

2010. nov. 2. 18:05 - írta PiciPatti

- Én ezt nem értem. – nézett rám döbbentem Sarah

- Azonnal el kell mondanod mindent. – nyaggatott Nicole

- Szóval azt hiszem mindhármat szeretem…és még ott van Dave is - kezdtem bele és elmeséltem nekik mindent, de mindent az elejétől kezdve mostanáig. Sarah kapkodta a levegőt, Nicole kacéran nevetett.

- Ilyen nincs! Te nem vagy szűz. – ujjongott Nicole

- Jézusom. Még mindig itt tartasz? – vágtam hozzá egy párnát. Sejthettem volna, hogy őt csak ez fogja érdekelni.

- Segítenetek kell.

- Mégis mit tehetnénk?

- Le kell lepleznünk Kirbyt. Tudnom kell vajon tényleg ilyen szemét vagy csak álca, és ha hazudik miért csinálja?

- Miért nem próbálsz meg beszélni vele? – vonta meg a vállát Sarah

- Jaj, gondolod nem próbáltam. Össze vissza beszél állandóan.

- Akkor próbálkozz Amandánál.

- Azt nem lehet. Ő nem tudhat semmiről.

- Tudom már. Itasd le! A részeg ember mindig őszinte. – lelkesedett Nicole

- Te beteg vagy. Sok filmet nézel, nem gondolod?

- Nem, most komolyan. Kötözd meg és zárd be valahova, amíg el nem mondja mi a franc folyik itt.

- Ez nem túl drasztikus?- aggódott Sarah

- Kit érdekel, kisanyám? – ugrott fel Nicole.

Elhatároztam, hogy valami hasonló őrültséget csinálok, amint hazaértem. Eszementnek tűnt, de tudtam, hogy valami ilyesmi kell, ahhoz, hogy kicsalogassam a házából. A hétvége rendkívül gyorsan telt és már azon kaptam magam, hogy ismét búcsúzkodom a legjobb barátnőitől. Sokáig öleltük egymást, majd én beszálltam a taxiba, ami kivitt minket a reptérre. Kedd délután volt a suliból csak két napot hiányoztam, de Nate annyi SMS-t írt, mintha már egy éve elmentem volna. Amint kipakoltam és lezuhanyoztam erőt vettem magamon és átmentem Kirbyékhez. Nem, nem akarom még elrabolni, csak meg kéne beszélni egy újabb találkozót a reklámfilm miatt. Hiszen kevesebb, mint 2 napunk van befejezni és szinte még semmi sincs kész.

- Helo Nelly. Kirby itthon van?

- Igen, a szobájában. Menj csak fel. – tárta ki az ajtót. Felsétáltam az emeletre ám Kirby ajtaja előtt megtorpantam. De nem volt választásom, ezért bekopogtam.

- Gyere. – szólt ki

- Szia. – köszöntem megszeppenve, mert alig találtam a szavakat, mikor végignéztem rajta. Egy szál törölközőben ácsorgott a szoba közepén.

- Ó, he-helo. - dadogott, bár nem értem miért volt zavarban, mikor már láttam hiányosabb öltözetben is. Haja csurom vizes és kócos, mellkasáról még néhány csepp gurult. – Mit keresel itt?

- Remélem ráérsz, mert ma meg holnap be kell fejeznünk a reklámot. Kicsúszunk a határidőből.

- Ja, persze. El is felejtettem. De csinálhatjuk, nincs semmi tervem mára. – felelt

- Milyen volt a kiruccanás? – kérdezte épp oly könnyedén, mint ahogy a törölköző lehullott róla. Meglepettségemben egy hang sem jött ki a torkomon, látszólag őt a legkevésbé sem érdekelte, hogy anyaszült meztelen áll előttem.

- Nem vennél fel valamit? – mutattam az ágyán heverő alsónadrágra

- Hát eddig akartam, de most, hogy szóltál, inkább még sem.

- Ne csináld már. Nem ülhetsz pucéran végig.

- Miért ne? Ez az én szobám. – heveredett le a fotelba.

- Addig nem kezdem el, amíg fel nem veszel valamit. – vontam meg a vállam. Nem akarom a barátnőm pasiját pucéran látni. Fantáziálni, na azt aztán meg végképp nem akarok. Nagy nehezen feltápászkodott és magára kapta a boxerét. Még így is észveszejtően vadító volt, de már elviselhetőbb az, hogy nem érhetek hozzá.

- Leköteleztél. – feleltem hűvösen és leültem az asztala elé.  Ő lassan felém hajolt és a vázlatokat nézegette. Éreztem a friss tusfürdője illatát, a sampont és elég nehezen tudtam koncentrálni a feladatomra.

- Ne csináld ezt. – ugrottam fel

- Mit?

- Ne csábítgass. Ne érj hozzám, ne mászkálj előttem boxerben, ne legyél ilyen kívánatos.  – fakadtam ki, mire ő hangosan felnevetett

- De hiszen én nem csináltam semmit. Akkor is fürödtem volna, ha te nem jösz, és megvárom, amíg megszáradok, mielőtt felöltöznék. Bocs, ha véletlenül hozzád értem és azért is, ha túl közel mentem hozzád, de nem láttam rendesen a lapot. Úgyhogy, nem csinálok semmit.

- Nem? – kérdeztem vissza halkan

- Nem. – felelt búgó hangon

- Miért nem? – konyult le a szám

- Kis butus. – simított végig az arcomon.

- Sajnálom, én nem akartam ezt mondani. – szabadkoztam. Ő csak lassan felém hajolt és megcsókolt. Ajkaink összeérése maga volt a mennyország. Olyan puha volt és finom, és az eszem akármennyire is tiltakozott nem tudtam ellen állni. Aztán támadt egy zseniális ötletem.

- Akarlak. –súgtam a fülébe, ő pedig belesétált a csapdámba. Lelöktem a székre és az asztalon lévő szigetelő szalaggal odakötöztem. Pajzán mosollyal hagyta, hogy odaragasszam. Mikor elég erősen odaszíjaztam leszálltam róla és tudtam, hogy most a kezemben van.

- Na ki vele, szívem! Mit titkolsz?

- Mi a franc? Vanessa, mit művelsz?

- Addig maradsz ott, amíg el nem mondod mi a franc folyik itt. Miért játszod meg magad, miért hazudsz? Ki vagy te valójában? – kérdeztem dühösen, és mire a mondandóm végére értem, a könnyek elborítottak a szemem és tisztára mosták azt, így végre láthattam ki is ő valójában. Az életem...