Csak a kezdet

37. A szívem hullt darabokra...

2010. nov. 3. 14:08 - írta PiciPatti

"Valami halk nesz, valami csendes roppanás, csak a szívem hullt darabokra, semmi más."

 

- Ugyan már ne csináld ezt velem. – küszködött a szigetelő szalaggal.

- Nem, te ne hagyd abba a hazudozást. Nem veszed észre, hogy mennyi fájdalmat okozol?

- Miért tudlak megbántani?

- Mert szeretlek tiszta szívemből, de ha te nem, vagy igen, de mindig ilyen piszkosul nehéz lesz, akkor el akarlak felejteni.

- Vanessa, én nem tudom mit mondhatnék…

- Megpróbálkozhatnál az igazsággal.

- Eressz el, kérlek! Ahhoz, hogy elmondjam, nem kell leszögezve lennem.

- Nem! Mi van, ha elszöksz? Akkor sosem tudom meg.

- Hova szöknék kicsim? – szólt gyengédem. „Kicsim” visszhangzott a fejemben. Soha nem becézett még. Annyira ellágyultam ettől az egyszerű szótól, hogy lassan elvágtam a szalagot. Ő leült az ágyra és megpaskolta a mellette levő üres helyet, majd a fejével biccentett, hogy üljek le mellé.

- Minden kérdésedre felelek.

- Ígéred, hogy az igazat fogod mondani? - válaszként bólintott

- Akkor az első és legfontosabb kérdés: Szerelmes vagy belém?

- Mindennél jobban szeretlek.

- Miért vagy undok velem?

- Tudod, még soha nem szerettem senkit és félek. Félek, ha kimutatom, hogy szeretlek valóssá válik és sebezhető leszek. Ott van Nate, Joshua, Dave és még Isten tudja kicsoda én pedig nem bírnám ki, ha elveszítenélek.

- Mi van Am és közted?

- Semmi olyan.

- Akkor miért játsszátok meg?

- Ő a testvérem.

- Mi van? – a szívem vadul verni kezdett és nem értettem egyetlen szót sem. Éreztem, hogy a könnyek marni kezdik a szemem és az engedélyem nélkül hagyják el csatornájukat.

- Na jó. Az apám és az anyja nem csak 1 éve szeretők, hanem kb 19. És Am apja az én apám. Nos, Amanda elvileg apja egy állat. Folyton verte őt és az anyját is. Valamiből megsejtette, hogy a felesége csalja és bosszút esküdött. Ennek kb. 2 éve. Akkor eltűnt a hapsi, csak egy levelet hagyott, amiben azt írta, hogy megöli őket.

- Mennyire gondolja komolyan az a hapsi, amikor azt mondja megöl valakit?

- Ő egy alvilági figura. Drog és-alkoholcsempészésből él. Nem egy ember élete szárad már a lelkén, hidd el, én tudom mire képes.

- De akkor miért jött vele össze Amanda anyja?

- Találkoztak egy bárban, ahol lefeküdtek és akkor már terhes volt apámtól. Sokáig nem tudta, hogy ki is igazából ez a hapsi, így azt hazudta neki, hogy az ő gyereke… évekig szép és jó volt minden, aztán kimutatta a foga fehérjét.

- Nem értem miért titkoltad el ezt.

- Még nem mondtam el mindent.

- Várj csak! Mire értetted azt, hogy tudod mire képes? Úgy beszélsz, mintha…mintha… Kirby! Kérlek, mond, hogy nem igaz, amire most gondolok.

- Vanessa! Nem tudom mit mondjak. Sajnálom oké?

- Te bűnöző vagy! – üvöltöttem a könnyek pedig már szétáztatták az arcom.

- Figyelj, pár éve nem álltunk túl jól anyagilag és az egész életem egy káosz volt. A szüleim állandóan veszekedtek, nem tellett kajára sem, és akkor belekeveredtem egy rossz bandába, akik bemutattak Am apjának és csak a pénzért csináltam, nem vagyok rossz ember és nem is használtam.

- Mit kellett csinálnod pontosan?

- Üzletelni. De már kiszálltam. Figyelj, most egy tanú védelmi programban vagyok akárcsak a történet többi szereplője. Kb. két éve élek itt, előtte Európában éltünk, Angliában. A nevem pedig igazából Micheal Kirby Donovan. Régebben az első nevem használtam, de váltanom kellett, úgy ahogyan a vezetéknevem is. A szüleim sem azok, akiknek mondják magukat és Amandáék sem. Azért játsszuk, hogy a barátnőm, hogy senki ne tudja meg, hogy a testvérem, mert akkor kiderülne, hogy az én apám az igazi apja. De muszáj volt hazudnunk, mert ha Am apja ránk talál nekünk végünk. A rendőrség évek óta keresi, de semmi.

- Ne, ezt én nem tudom elhinni. Képtelen vagyok. Nem értek semmit.

- Összefoglalva, Am apja keresi a családját és azt a férfit, aki Am igazi apja, hogy végezzen velük. Engem pedig azért keres, mert kiléptem a bandájából, és mert vallottam a rendőrségen. Ez mind Angliában volt. A program ide költöztetett minket, de már ránk talált. Mikor idejöttél, abban a hónapban telefonáltak a rendőrségtől, hogy valószínűleg itt van a környéken az az elmebeteg és jobban vigyázzunk magunkra.

- Istenem. Ez egy kicsit sok volt egyszerre. Én, én nem tudom mit tegyek vagy mit mondjak. Nem is ismerlek, nem tudom ki vagy, végig hazudtál magadról, az életedről. Lehet nem is téged szeretlek,  hanem azt, aki az agyszüleményed. Csak egy kérdésem van még: van jövőnk vagy felejtselek el örökre?

„Szerettem én valaha őt? Vagy csak imádom a fájdalmat, a rendkívüli fájdalmat, és azt hogy olyasvalakire vágyom, aki elérhetetlen?”