Csak a kezdet

40. Légy az enyém

2010. nov. 12. 17:07 - írta PiciPatti

Szerencsére, hamar kiengedtek a kórházból, de így is már az őrület határán jártam.  Azt sem tudtam mit keresek itt vagy kik azok az emberek körülöttem. Csak a régi életem, ami nem tűnt el. Emlékszem a rokonaimra, az ottani barátaimra, de az itteni életemből semmire. Mikor hazaértünk anya a kedvencemet főzte és nyugodtan ültünk le vacsorázni. Anya minden mozdulatomat aggódva figyelte, majd hirtelen sírásban tört ki. A fejem még mindig be volt kötve és egy összevarrva, azt hiszem ez sem segített anya érzésein. Próbáltam elpoénkodni a dolgot, de nem igazán használt. Így minél előbb letudtam a vacsorát és felmentem a szobámba „pihenni” Ez a pihenés a reklámkészítésből állt, mert attól a lehetőségtől nem akartam elesni, csak onnan tudok róla, hogy anya mesélte, úgyhogy most a vázlatokból kell újra összeraknom, hogy mit is akartam csinálni. Teljesen össze vagyok zavarodva. Bejött az a srác a kórházba és arról magyarázott, hogy szeret, meg én is őt. Rettenetesen megijedtem, nem tudtam hova tenni őt, úgy beszélt, mint valami elmebajos. Aztán van a kedves fiú, Nate azt hiszem. Ő mindennap bejött hozzám és órákat beszélgettem vele. Olyan nyugtató volt vele lenni. És ott egy harmadik srác, azt hiszem ő a legszebb, akit valaha is láttam. Ha nem emlékeznék a régi életemre, akkor azt hinném valami könyűvérű nőcske lehettem, hiszen ennyi pasi körülöttem, kicsit meredek.  Fogtam a vázlatfüzetemet és odaültem az ablakpárkányra. A szemem akaratlanul is a szomszéd ház szobájára tévedt és hirtelen megugrottam. ez az a srác, aki szerelmet vallott a kórházban. Ő lenne a szomszédom?  A srác felém bámult, amitől zavarba jöttem és gyorsan elkaptam a fejem. ekkor pillantottam meg a kedves srácot az ajtóban.

- Szia. Bejöhetek? – lépett beljebb.

- Persze. – örültem meg neki és odaültettem őt az ablakpárkányra, hogy az a másik srác kapjon magához.

- Ki ez a srác? – kérdeztem

- Kirby Heigl.

- És volt valami közöm hozzá?

- Nem hinném. Joshua felé kacsintgattál.

- Ő kicsoda?

- Az a helyes magas barna.

- Áh, már tudom.

- És te?

- Mi van velem? – lepődött meg

- Köztünk volt valami?

- Hébe-hóba. – nevetett

- Mit jelentsen ez? – ijedtem meg

- Semmi olyat.

- Tényleg, szerinted szűz vagyok még? – csúszott ki a számon

- Fogalmam sincs. – pirult el Nate

- Sajnálom hülye kérdés volt. Inkább segíts. Valamit kezdenem kel ezzel a plakáttal. Nem meséltem neked róla? Úgy könnyebb lenne megcsinálni, ha tudnám mit akartam.

- De egészen véletlenül meséltél róla – kezdett bele és aprólékosan elmagyarázott mindent. Olyan ámulattal néztem őt, ahogy magyaráz és firkálgat, sokszor nevettem rajta, ha elbénázott valamit és valamiért olyan melegség töltötte meg a szívem. Az agyam mégis egészen máshol járt, vagy inkább máson. Volt valami a szomszéd srác tekintetében, valami megmagyarázhatatlan. Mintha szeretne és mintha én is szeretném. De hisz ez őrültség. Nem is ismerem, és Nate, aki a legjobb barátom, sem tud róla, hogy lett volna köztünk valami. Annyira felhergeltem magam, hogy egy mozdulattal elrántottam a függönyt.

- Így nem látunk semmit.

- Ez volt a cél. – mondtam arra a srácra utalva, de azt hiszem Nate félreérthetett valamit, mert óvatosan felém hajolt és ajkát az enyémhez érintette. Olyan puha volt és finom, hogy visszacsókoltam. A fejem sajgott, nem igazán tudtam mit művelek és hogy, amit teszek, jól teszem-e, de nem nagyon volt időm átgondolni a dolgot.

- Tudod, talán ha újra kezdhetnénk, lehetnénk többek, mint barátok. - suttogta és úja megcsókolt.

- Hagyjátok abba. – szólt egy hang keményen és dühösen. Azonnal az ajtóra szegeztem  a tekintetem és le voltam döbbenve.

- Mit keresel itt? – döbbent le Nate is, mikor meglátta Kirby elvadult arcát.

- Azért jöttem, hogy segítsek neki befejezni a plakátot.

- Nem kell a segítséged. – támadtam azonnal, magam sem értem miért. Úgy éreztem, gyűlölnöm kell, bár nem tett semmit.

- Hallottad, nem kellesz neki. Menj el innen. – állt fel Nate

- Fiúk, nem kell a balhé.

- Igazad van. Elmegyek. – fogta a cuccát Nate. Nem fogok leállni veszekedni ezzel, mert én tudom mi lesz annak a vége ismét. Még a végén valaki megsérül.

- Ne Nate. – mentem volna utána, de Kirby elém lépett.

- Miért voltál kórházba? – kérdezte komolyan és kimért hangon

- Mert megcsúsztam és bevertem a fejem.

- Értem. Miért ismerjük egymást?

- Nem tudom.

- A plakátot és a reklám filmet csináljuk együtt, amit holnap le kell adni, ezért jó lesz, ha azonnal nekilátunk. – mondta egyenesen, de úgy éreztem tud valamit, amiről nem beszél.

- Te szerelmes vagy belém? – kérdezem váratlanul, arra célozva, amit a kórházban hablatyolt össze. Ő megcsóválta a fejét és tovább folytatta a munkát.

- Ismerős az illatod. – törtem meg a csendet. Ő csak mosolygott, de nem beszélt.

- Nem fogsz hozzám szólni?

- Nem, hacsak nem a feladatunkról van szó. – zárta le a beszélgetést. Nem tudom mi ütött belém, de a kezem magától is az arca felé nyúlt, és végig simította azt. Ő behunyta a szemét, és láttam, ahogy szinte fájdalmat okoz neki az érintésem.

- Mi a baj? – kérdeztem halkan

- Barátnőm van. – mondta csalódottan. Elhúztam a kezem és a papírokra koncentráltam.

- Te és Nate?

- Talán. – vontam meg a vállam.

- Annyira más, mint a többiekkel. Mintha rád a lelkem emlékezne, a többiekre pedig az agyam. Biztos, hogy nem hallgattok el semmit?

- Egészen biztos. Semmi közünk egymáshoz. – felelte nyersen. Kénytelen voltam hinni neki, miért hazudna? Hamar összeraktuk a reklámot, ő pedig eltűnt. Úgy tűnik nagyon népszerű lehettem, mert még aznap este Joshua is meglátogatott.

- Annyira jó veled. – simított végig a hajamon. Már több órája ott volt velem és én egyre jobban éreztem magam. Activity-ztünk. Tudom, nevetségesen hangzik, hiszen ez nem két főt igényel, de mi így is pompásan elvoltunk.

- Na jó, most én mutogatok. – állt fel, majd húzott egy lapot. – Ez testhezálló lesz. – tette hozzá, miután megnézte a feladványt. Letérdelt elém, megfogta a kezem.

- Feleségül kéri. – találgattam. Ő hevesen rázta a fejét. Megkéri a kezét. – sikongattam, de még ez a válasz sem stimmelt. Teljesen körbe lőttem mindent, amit csak lehetett, de ő az összesre nemet mondott.

- Szabad a gazda. – adtam fel végül

- Lennél a barátnőm? – pislogott rám nagy szemekkel.

- Azt nem is így kell elmutogatni. – ugrattam, aztán hirtelen leesett, hogy ő ezt komolyan kérdezi. Szégyenemben elpirultam, aztán egy kis gondolkodás után rávágtam a választ.