Vége:Boldogan éltek, míg meg nem haltak, mint a mesékben
2010. dec. 31. 13:21 - írta PiciPattiSziasztok! Igen, sajnos eljött a nap, hogy véget ér a sztori. Szeretném megköszönni Nektek, hogy olvastátok, szerettétek, és hogy komiztatok. Ez volt az első sztorim és sok biztatást kaptam tőletek, ami nagyon jól esett. Remélem, hogy ha beindul a másik sztorim azt is szeretni fogjátok, vagy, ha elkezdek egy újat, annak is lesz olvasottsága. Hiányozni fog a sztori és ti is :( Remélem sokan írtok az utolsó részhez komit, kíváncsi vagyok a véleményekre :D Mindenkinek örömökben és szerelemben gazdag boldog új évet kívánok és jó bulizást estére. Sok puszi nektek és még egyszer köszönöm. :) <3(L)<3
- Igen. Az. – erősített meg benne Kirby a mögöttem lévő ülésről. Úgy tettem, mint, aki nem is hallja nem akartam, hogy azt higgye fontos nekem ez a hely. Párosával leszálltunk a buszról és kiszedegettük a csomagjainkat. Néha-néha odapillantottam Kirbyre, de akárhányszor felém fordult lesütöttem a szemem. A park semmit sem változott az elmúlt egy hónapban mióta itt jártunk. A faházak, a padok és a növények ugyanott álltak, mint akkor. Csak az érzés volt más. Szerencsére nem ugyanazt a faházat kaptam, hanem egy kettővel arrébb lévőt. A házon Amandával és Jessicával osztoztam. Ők ketten a lent lévő szobát választották és vállalták az egy ágyban alvást is én pedig ismét felszorultam a padlásra. Miután az egész csoport elfoglalta a házikóját az udvaron gyülekeztünk. A tanárnő megtartotta a kis beszédét, a szokásos balesetoktatást, majd a végén rátért a napi programra. Az idő csodaszép volt, ezért elhatároztuk, hogy lemegyünk fürdeni a tóhoz, azután mindenki megszárítkozik kis kuckójában, majd egy tábortüzes vacsorázást csinálunk számháború játékkal. A lányokkal megrohamoztuk a bőröndöket és kiválasztottuk a megfelelő bikinit. Amanda fehér fürdőruhája tökéletesen illet barna bőréhez, míg Jess sápadtabb bőre mellé egy lila csillogós bikinit választott. És az enyém? Egy aranyszínű bikini, falatnyi bugyival és push up melltartóval. Alig vártam, hogy lássam a fiúk arcát. Mire leértünk a tóhoz a legtöbben már fürödtek és napoztak. Amanda is rögtön becsobbant a barátaink mellé, Jess pedig velem tartott a stégre, hogy szerezzen egy kis színt fakó bőrére. A nap kellemesen sütött, enyhén égette bőrömet, ám pár pillanatra megszűnt ez a jó érzés. Kinyitottam a szemem és megpillantottam magam felett Joshuát.
- Szia. Hol bujkáltál eddig? – ült le mellém
- A lányok elraboltak, de örülök, hogy rám találtál. – nevettem
- Egy szavát se hidd. – duzzogott Jessica
- Félrejönnél velem egy percre?
- Persze.
- Csak azt szeretném mondani, hogy nagyon tetszel nekem, sőt úgy érzem,hogy egyre erősebb érzelmeket táplálok irántad, talán kezdek beléd szeretni, és nagyon örülnék neki, ha velem töltenéd az estét. Mit szólnál egy sétához?
- Ö, nos erre nem számítottam. Igazából sosem hittem, hogy egy olyan helyes srác, mint te velem akar lenni, de benne vagyok. Mikor és hol? – ujjongtam, de Amanda hirtelen ott termett megragadta a karom és magával rángatott a vízbe.
- 7kor a kapunál. – kiabált utánam
- Rendbllllennmbbbl – fulladoztam, és próbáltam kikeveredni Amanda karmai közül, aki könnyedén legyűrt a víz alá.
A fürdés megpróbáltatásai után (4szer löktek le a stégről, 2szer majdnem megfulladtam) a faházban készülődtünk a számháborúra. A játék lényege, hogy van két csapat, párosával vagyunk beosztva, és mindenki fején van egy szám. Ha valaki számát leolvasták kiesik a játékból. A tanári faház előtt gyülekezett az izgatott diáksereg és vártuk a beosztásokat. A tanárnő kiakasztotta a parafatáblára és elmasírozott mielőtt, fellökték volna a kíváncsi játékőrültek.
Jessica-Mike
Joshua-Liliana
Amanda-Ryan
Nate-Gina
Kirby-Vanessa
Nem akartam hinni a szememnek. Ilyen nincs! Miért büntet engem Isten állandóan? Bárki mással összesorsolhattak volna, csak vele ne. De nem volt időm panaszkodni, a fejemre húztak egy papírt rajta a számommal és a tömeg magával sodort. Mikor már alig álltam a lábamon, elkapott egy erős kéz és berántott egy bokor mögé.
- Nem fogok veled játszani. – üvöltöttem
- Nincs más választásod. – mondta halkan Kirby
- Már, hogy ne lenne? Leolvastatom a számom és kiesek. – álltam volna fel, de ő megragadott a csípőmnél.
- Nem mész sehová. Tudod, milyen nehéz volt, meghamisítani a sorsolást, az a minimum, hogy végig hallgatsz.
- Te csináltad? De miért?
- Figyelj, óriási hiba volt, azt hinnem, hogy elvetetted a gyerekünket, tudom, egy igazi vad barom vagyok , de esküszöm sosem tennék olyat, amivel fájdalmat okoznék. Ami a bálon történt az nem az én művem volt. Dave és Barbie találta ki az egészet. Dave sosem szeretett téged, csak azért barátkozott veled, hogy megkapja az infókat, amikre Barbie kíváncsi volt. Ők fogadták fel Lorenát is.
- És ezt most higgyem is el?
- Igen. – lépett elő Lorena. Igazat mond, itt vannak az sms-ek, amiket Dave írt. – nyújtotta a telefonját én pedig mohón kaptam utána. Tényleg ott voltak az üzenetek, amiben Dave képeket kér rólam és megbeszélik a buli részleteit. A könnyek akaratlanul is kicsordultak.
- Bármit megtennék, azért, hogy visszakapjalak. – ölelt át Kirby. Megőrülök érted. Soha senki nem keltett bennem ilyen érzéseket. Kérlek, adj még egy esélyt. Szerelmes vagyok beléd és még mindig el akarlak venni feleségül. Nem kell most válaszolnod. Találkozzunk este 7kor, a tónál. – nem volt időm válaszolni, valaki leolvasta Kirby számát és elrángatták mellőlem.
Ezek után semmi kedvem nem maradt, ehhez a bugyuta játékhoz. Amint lehetett kiejtettem magam és visszamentem a faházunkba. Felmentem az emeletre, hogy keressek valami ruhát estére. Mikor beléptem az ajtón, megpillantottam az ágyamon egy levelet.
Vanessa!
Szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek az első pillanattól foga, hogy megláttalak és tudom, hogy nagyon jó páros lennénk. Adj egy esélyt nekünk, mellettem nem kéne szenvedned, én megadhatom neked a biztonságot és nyugalmat. Ha te is szeretsz,akkor várlak este 7kor a tábortűznél.
Ez csak valami rossz vicc. Biztos összebeszéltek. Az nem létezik, hogy mindhárman ugyanabban az időpontban akarnak találkozni velem. És mégis melyikre menjek el? Egy darabig csak ücsörögtem az ágyamon és bámultam magam elé. Gondolkoztam. És arra jutottam, hogy a leopárd mintás toppom veszem, egy fehér térdnadrággal. Csak vicceltem. Bár tényleg ezt fogom felvenni, nem ezen agyaltam ennyit. Van egy olyan fiú, aki tiszta lelkű, őszinte és hűséges, aki mindig mellettem volt, mikor a másik kettő megbántott. Mellesleg jó vele beszélgetni, jól táncol és jó barát. Adott egy másik, aki a férfiideálom, de egyszer közömbös, máskor pedig randizni hív. Istenien csókol és gyönyörű az arca. Udvarias és jó társaság. Valamint, egy harmadik, aki öntelt és önző, szemérmetlen és undok. Emellett érzékeny és gyengéd, vicces és bátor, egy igazi ördög, egy igazi férfi. Legszívesebben mindegyiket választottam volna. A hármójukat kéne összegyúrni eggyé és én lennék a tökéletes pasi gazdája. De sajnos ez nem fog megtörténni. Talán inkább nem megyek el egyikre sem. Inkább egyedül maradok. Nem, azt sem tehetem, mert akkor csak menne tovább az ördögi kör. A falióra egyre hangosabban kattogott, szinte kihallottam belőle, az időt. 6 óra 50 perc. Felkaptam a már előre eltervezett ruhát és tettem egy kis parfümöt a nyakamra. Felhúztam a fekete magas sarkú szandálomat és elindultam az igazi felé. Nem fejben dőlt el semmi, hagytam, hogy a szívem vezessen, oda, ahol a másik fele van. Ő már ott várt rám. Szorosan magához ölelt, álla a vállamat súrolta, gyengéd csókot nyomott rá, lehúzva toppom spagetti pántját s én tudtam, hogy ez még csak a kezdet…
Vége
51. A szerelem keresi a szerelmet...
2010. dec. 30. 16:37 - írta PiciPattiSziasztok. Sajnos ez az utolsó előtti rész, és megfogadtam magamnak, hogy még idén befejezem a sztorit és sikerült. Az utolsó részt holnap fogom feltenni. Remélem sokan megnézitek majd, izgalmas lesz ígérem. :) Addig is itt a mai, és holnap még a nagy szilveszteri bulik előtt feldobom a zárórészt délután. :( puszii mindenkinek
Kirby szemszöge
Dühös vagyok. Olyan dühös, hogy legszívesebben beverném mindkét szemétládának a fejét. Ha arra gondolok, hogy majdnem lefeküdt Natetel elkap a hányinger, és ki tudja, milyen közel kerül a kis nyálgép Joshuához ma este. De most nem volt időm arra, hogy ezen agyaljak. Meg kell találnom azt a szemetet, aki a bulin így lejáratta Vanessát. Azonnal kocsiba ültem és Lorenáék házához hajtottam.
- Szia. – köszönt, mikor meglátott az ajtóban
- Nem bájcsevegni jöttem. Van számodra egy alkum.
- És miből gondolod, hogy érdekel az ajánlatod?
- Mert Joshuához is köze van.
- Na jó, mondjad.
- Tudni akarom, ki bízott meg azzal, hogy leégesd Vanessát az egész suli előtt. És a névért cserébe én garantálom neked, hogy nem jön össze azzal a nyálgéppel.
- Honnan veszed, hogy összejönnek?
- Ma este találkoznak, és nem hiszem, hogy malmozni fognak. De ha tudom ki tette, akkor Vanessa hinni fog nekem és visszajön hozzám, Joshua pedig szabad.
- Nos, ez meggondolandó. Adj egy napot.
- Nem, ma kell tudnom.
- Jól van áll az alku, Dave volt az. Még mindig együtt van Barbieval és Barbie felhasználta őt a kis tervéhez.
- Ez remek. Hol találom azt a férget? Te pedig Vanessa elé fogsz állni és elmondod neki is ezt. Világos voltam?
- Na nem erről nem volt szó.
- Idefigyelj, ha nem segítesz elmondom a kis titkod.
- Miről beszélsz?
- Azt hiszed nem tudom, hogy te voltál az, aki még tavaly lelökte a lépcsőről Joshua barátnőjét?
- Ezt meg honnan szeded?
- Láttam, és ha nem segítesz elmondom mindenkinek, hogy mennyire egy undorító ember vagy.
- Figyelj, véletlen volt. De oké, elmondom Vanessának is és megmutatom a Davetől kapott SMS-eket.
- Jó kislány.
- Dave pedig már New Yorkban van nem fogod megtalálni.
- Nem baj, vannak ott haverjaim, akik kicsit átrendezik az arcát. Nos, öröm volt veled üzletelni.
Vanessa szemszöge: Szombat reggel 7 óra. Az arcom gyűrött, szemeim alatt karikák. Előző este ugyanis házibuli volt Joshuánál. Kettő után értem haza, most pedig szörnyen fáradt vagyok. Persze azért megérte. Szerencsére mert sem Nate-t sem Kirbyt nem hívta meg, így egész este kettesben lehettünk. Rengeteget táncoltunk és, mikor egy lassú szám került a lejátszóba zavartan csimpaszkodtam a nyakába. Hol egymás szemét bámultuk, hol pedig a vállára hajtottam a fejem. A barátai nagyon jó fejek voltak, sokat nevettünk. Persze hazakísért és egy forró csókkal búcsúztunk egymástól. Alig bírtam kikelni az ágyból, a szemem akaratlanul is le-lecsukódott. Remélem hosszú lesz az út és kialudhatom magam közben. Osztálykirándulás előtt ilyet szervezni kész öngyilkosság. A fejem zakatolt, attól a pár pezsgőtől, amit legurítottunk. De nem volt időm a panaszkodásra, egy óra múlva az iskola előtt kell lennem, ha nem akarok elkésni. Kihúztam az ágy alól a bőröndömet és jól megtömtem ruhákkal, elfeledkezve arról, hogy csak két napra megyünk ööö. Igen, fogalmam sincs, hogy hova is megyünk. Az egészet az osztályfőnökünk szervezte és nem volt hajlandó elárulni, hová is utazunk. A busz ott állt az iskola előtti parkolóban. A többiek már ott tolakodtak, mikor én megérkeztem. Nate rögtön elém futott és felkapott.
- Óvatosan, összerázod bennem a reggelimet. – sikítottam, megijedt, hogy lerókázom és hirtelen ledobott.
- Igyekezz. Helyet kell foglalunk. - mondta és előresietett miközben én még mindig a földön ültem. Amandát és Jessicát rögtön kiszúrtam jobb oldali sor végében. Nate hevesen kalimpált a kezeivel a Jessicáék melletti ülésről. Ledobtam Nate mellé a táskámat majd én is melléhuppantam. Az indulásig már csak pár perc volt hátra ám egy emberre még várnunk kellet.
- Bocsánat a késésért. – szólt szégyenkezve a fiú s amint elsétált az ülésünk mellett megcsapott az, az ismerős illat. Elkaptam a fejemet az ablakról és a mögöttünk lévő ülésre szegeztem a tekintetem. Kirby aranyló haját pillantottam meg az ülés felett.
- Ilyen nincs. - nyögtem
- Baj van? kérdezte Nate. Válaszként csak hátraböktem a fejemmel és inkább ismét az ablakot bámultam.
- Mindenki megvan? Indulhatunk? – vizslatta névjegyzékét Mrs. Farthon. A buszsofőr kiengedte a kéziféket, a busz pöfékelt egyet és elindultunk rejtélyes helyszínünkre. Egész végig az utat bámultam és egy idő után kezdett ismerős lenni a környék. Sőt valaki ismeri ezt a helyet és ami ennél is több valaki más is. Ketten ismerik. A kovácsolt vaskapu látványa, ami körbezárja a Yellowstone Nemzeti Park területét, most ismét megdobogtatja a szívem.
- Ugyan az a hely. – sziszegtem. Itt jöttünk össze először.
Igen. Az. – erősített meg benne Kirby a mögöttem lévő ülésről.
50. Adj egy esélyt
2010. dec. 25. 19:43 - írta PiciPatti- Nate miért nem jössz velünk? Gyorsan elintézem, amit kell és utána visszajövünk.
- Rendben. –felelte majd felöltözött. Kirby kocsijával mentünk mindhárman. Nagy volt az egyetértés abban, hogy hátra üljek egyedül, még véletlenül sem akarták, hogy valamelyikhez közelebb legyek. Az út kínosabb nem is lehetett volna.
- És épp szexelni készültetek? – szúrta oda a kérdést Kirby. Nate azonnal hátrafordult, hogy mégis mit feleljen. Arra számítottam, hogy bosszúból mindent Kirby orra alá dörgöl, de ismét úriemberként viselkedett.
- Nem hinném, hogy rád tartozna. – mondta hűvösen.
- Nem baj, már én is felpróbáltam. – nevetett gúnyosan.
- Miiii? – visítottam. Úgy beszél rólam, mint valami egy éjszakás kalandról.
- Természetesen csak vicceltem. – visszakozott. Úgy forrt bennem a düh, legszívesebben most azonnal agyon csaptam volna, de egyrészt azzal alátámasztottam volna a mondatának igazságát, másrészt meg ő vezeti az autót. A rendőrségen egymástól jó messze ültünk le. Engem behívtak vallomást tenni az Angliában történtekről és kb. 2 órás vallatás után kiengedtek. Mikor kiértem nem találtam sehol egyik fiút sem. Odamentem az egyik őrhöz és utánuk érdeklődtem.
- Letartóztattuk őket.
- Hogy mit csináltak? – hüledeztem
- Összeverekedtek. A ma éjszakát bent tartják.
- Hát ez remek. Nem vinne haza valaki? – dühöngtem. Az őr készségesen keresett egy rendőrt, aki elvitt. Anyáék persze kint voltak az ajtóban, mert a rendőrségtől hazatelefonáltak, így kénytelen voltam nekik mindent elmesélni. Persze totál kiakadtak, úgyhogy az 3 hetes szobafogságon meg sem lepődtem. Az osztálykirándulásra elmehetek, mert már befizettük, de a tanárok rám lesznek állítva. Azt hiszem Kirbynek megbocsátottak, de ez már mindegy. Másnap reggel a telefonunk keltett. A rendőrségről hívtak, hogy sikeres volt a rajtaütés, az a szemét meghalt. El sem tudom mondani, mekkora kő esett le a szívemről. Már csak a hétvégi osztálykirándulást kell túlélnem aztán nyári szünet. Kb. 1 hónapot New Yorkban töltök majd a csajoknál. Jó lesz elszabadulni innen és itt hagyni ezt a sok barmot.
Nate meglátogatott reggel és hát, mikor megláttam képtelen voltam megállni a röhögést. A szemöldöke felszakadt és a szája is berepedt.
- Gratulálok. – élcelődtem. Elmondanád mi történt?
- Ismered Kirbyt, egy állat és nem igazán tetszett neki, amit nálunk látott.
- És milyen volt az éjszaka a hűvösön?
- Borzasztó, alig aludtam.
- Szegénykém.
- Köszi. Ezért kérek 1 fájdalomdíjat.
- Mit szeretnél? – nevettem, mert olyan édesen festett. Ő a karjaival magához húzott és várta, hogy megcsókoljam. A csókot anyáék szakították félbe.
- Istenem Nate mi történt az arcoddal?
- Elestem. – felelte, mire kitört belőlünk a nevetés. Nate ott maradt nálunk ebédre én pedig elégedetten figyeltem, milyen jól kijön apával és anyával.
- Jártok? – kérdezte apa, amint Nate kitette a lábát az ajtón.
- Nem tudom. – feleltem némi gondolkodás után. - Kedvelem őt.
- Kislányom, jó lenne ha már eldöntenéd, mert az nem normális, hogy minden héten más fiú ebédel nálunk. Joshua is ebéddel kezdte, aztán Kirby már itt is lakott. Natehez hozzá is mész? – gúnyolódott apa.
- Ugyan szívem, még gyerek. Had ismerkedjen. – védett meg anya
- Ne aggódj apa, dönteni fogok, nem is olyan sokára.
Boldog karácsonyt!
2010. dec. 24. 11:05 - írta PiciPattiSziasztok! Szeretnék békés, boldog karácsonyt kívánni minden olvasómnak! Köszönöm nektek, hogy olvassátok a blogomat és ígérem, hogy azért az ünnepek alatt is hozok részt. Sok puszi nektek! :) <3
49. Válassz!Ő vagy én?
2010. dec. 22. 18:21 - írta PiciPattiAnnyira ideges voltam, a kezem remegett és a sírógörcs kerülgetett. Legszívesebben visszamentem volna és lekevertem volna neki egy hatalmasat. De már nem akartam őt látni, nem akartam beszélni vele sem tudni a létezéséről. Már nem vágyom bosszúra, már semmire, ami vele kapcsolatos. Azt akarom, hogy takarodjon az életemből és soha többé ne ártson nekem. Mindent összevetve sokkal de sokkal több rosszat köszönhetek neki, mint jó pillanatot. Vak voltam és naiv, azt hittem, hogy lehet közös jövőnk, de ráébredtem, hogy a mi útjaink teljesen más irányba tartanak. Úgy döntöttem tovább lépek, magam mögött hagyom őt, a múltat és próbálok boldog lenni valaki más oldalán. Aznap este Nate áthívott magához. Izgatott voltam, mert most hogy szabad vagyok, bármi megtörténhet. Felkötöttem a hajam, majd kerestem valami laza ruhát. Egy rojtos sötétkék farmer mellett döntöttem és hozzá egy fekete mintás pamut pólót. Belebújtam a converse tornacipőmbe és felvettem a kabátom. Nate szeme felcsillant, mikor megpillantott az ajtóban. A szülei osztálytalálkozón vannak, a kishúga pedig az egyik barátnőjénél alszik.
- Mit szeretnél csinálni, mihez lenne kedved? – vette el a kabátomat.
- Nem is tudom. A lényeg, hogy veled lehetek. – mosolyodtam el és beljebb léptem a lakásba. Leültem a kanapéra, Nate pedig a zene lejátszóhoz lépett és betett egy CD-t, amiről szép lassú számok szóltak. Meggyújtott párat az asztalon lévő gyertyák közül majd kisurrant a konyhába. Mikor visszatért, kezében egy üveg bor volt és 2 pohár. Letelepedett mellém a kanapén és kinyitotta az üveget. Lassan félig töltötte mindkettőnk poharát és koccintásra emelte.
- Mire? – kérdeztem
- A szépségedre. – felelte halkan. Mélyen a szemembe nézett, szinte megbabonázott a tekintetével. Még levegőt is elfelejtettem venni. Kezével az arcom felé nyúlt és megsimogatta a bőröm. Jó érzés volt, gyengéd és bizsergető. Óvatosan felém hajolt és egy lágy csókot nyomott az ajkamra. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy megcsókolja a nyakam. Biztonságban éreztem magam és nem éreztem fájdalmat. Nyugodt voltam és boldog, pontosan erre vágytam. Finoman belekapaszkodtam a vállába és hagytam, hogy sodorjon az ár. Szerettem őt, határozotton. Sokkal többet éreztem iránta, mint barátság, de nem szerelem volt ez. Sokkal különlegesebb, egy elmondhatatlan érzés.
- Én, én nem tudom, hogy ez jó ötlet-e. – húzódtam el egy kicsit
- Nem kívánsz? – kérdezte csalódottan
- Ugyan, nem erről van szó, csak nem akarlak becsapni, fogalmam sincs mit érzek irántad és mit akarok tőled.
- Nem is várom el, hogy tudd. De miért ne érezhetné jól magát két barát egymással? Annyi időt kapsz, amennyit csak akarsz. De addig engedd, hogy szeresselek. – felelte majd lekapta magáról a pólóját. Ismét csókolózni kezdtünk majd hamar lekerült rólam is a ruha, aztán, ahogy nálam lenni szokott beütött a balszerencse. Kopogtak. Aztán csengettek, majd mi több verték az ajtót. Nate rám terített egy plédet és az ajtóhoz sietett.
- Jövök már nyugi. – szólt vissza és kinyitotta az ajtót.
- Vanessát keresem. – hallottam egy férfi hangot. Óvatosan kikukucskáltam a kanapé felett és Kirbyt pillantottam meg.
- Mit akarsz tőle?
- Az nem a te dolgod. Szólj neki, hogy azonnal jöjjön ide vagy bemegyek és megkeresem magam.
- Tűnj el innen! – mondta Nate mire Kirby befurakodott az ajtón. Azonnal meglátott és azt hiszem sokkot kapott, amint egy szál bugyiban és melltartóban ültem egy másik fiú kanapáján.
- Mi a franc? – tört ki belőle végül. Azonnal öltözz fel, velem jössz.
- Nem megyek sehova.
- Most van a razzia. Hívtak a rendőrségtől, ma leszámolnak azzal a szeméttel. Velem kell jönnöd.
- Én, nem is tudom. Nem hiszem, hogy dolgom van ott.
- Vallomást kell tenned, igyekezz. – parancsolt rám, mire én rögtön felöltöztem. Nate arán tisztán látszott a düh és a szomorúság. Az ajtó felé mentem, majd még egyszer hátrapillantottam rá.
- Ha kimész azon az ajtón, többet ne keress. – mondta ingerülten Nate. Forgott velem a világ, nem tudtam mi tévő legyek. A fejem forgattam, hol Kirbyre néztem, hol Nate arcát lestem. Aztán tettem egy lépést az egyik irányba.
48. Kellesz nekem...
2010. dec. 20. 14:55 - írta PiciPatti- Vanessa. Merre vagy? – kiáltotta valaki s pillanatokon belül ott termett mellettem.
- Hazugság. Minden. – hüppögtem
- Tudom. Egy szót sem hittem el belőle. – ölelt magához az egyetlen ember, akire bármikor számíthattam Nate.
- Miért csinálták ezt velem?
- Fogalmam sincs Kirby, miért volt ekkora szemét.
- Kirby.?
- Igen, állítólag ő kérte meg Lorenát, hogy szúrjon ki veled, ő pedig megtudta, hogy Barbie az ősellenséged és innentől már láttuk az eseményeket. De te tudod, hogy miért tett ilyet Kirby?
- Nem akarok erről beszélni. Csak haza akarok jutni. Elvinnél?
Nate tüneményes volt, egész úton hülyeségeket beszélt, hogy elterelje a figyelmem a történtekről. Éreztem, hogy mennyire szeret és hogy jobban kellek neki, mint a levegő, de most túl zaklatott voltam ahhoz, hogy én is kedves legyek vele.
- Kicsim. Te már itthon? – nyitott ajtót anya, mivel a kulcsomat nem vittem magammal. Mikor megpillantotta könnyes arcomat, rögtön átölelt és vigasztalt. Aznap este képtelen voltam megszólalni és abbahagyni a sírást. Bedugott az ágyba és megvárta míg álomba sírom magam. Másnap reggel persze nem úszhattam meg a beszámolót.
- Nos, röviden tömören összefoglalva, Kirby megkérte Lorenát, hogy tegyen tönkre, mire az iderángatta Barbiet, aki az egész suli előtt lejáratott, mindenféle hazugságokat mondott és nevetségessé tett.
- Úristen. Annyira sajnálom. Úgy látszik, Barbie akkor se szállna le rólad, ha az Antarktisz -ra költöznél. Figyelj, a barátid biztosan nem hittek a neki, a többiek meg mit számítanak? Egy-két hét van hátra a suliból, és minden csoda három napig tart. Addig meghúzod magad a nyár alatt pedig szépen mindenki elfelejt mindent.
- Gondolod?
- Hát persze.
- De a jövő héten lesz az osztálykirándulás. De mégis, hogy menjek el így?
- Nem bujkálhatsz örökre. Ha azt látják, hogy megfutamodsz azt fogják hinni, hogy minden igaz abból amit tegnap este hallottak és ezért nem mersz szembeszállni velük.
- Köszi anyu. – öleltem át
Az egész hétvége szörnyen telt. Már nem fakadtam sírva minden percben, de eléggé rátette a bálon történt a bélyegét a hétvégémre. Szerencsére Amanda és Jess eljött meglátogatni és biztosítottak arról, hogy ők sem hitték el Barbie hazugságait, sőt nem csak ők, de az iskola nagy része sem. Ettől kezdtem magam jobban érezni, de azon a tényen akkor sem változtatott, hogy Kirby találta ki az egészet. Hogy tehetett ilyet velem? Persze, tudtam, hogy haragszik rám, de azt hittem attól még fontos vagyok neki és sosem lenne képes ilyesmire. Szörnyen csalódott voltam és dühös. Ám egy haszna mégis csak volt ennek a balhénak. Egy SMS, amit alig pár perce kaptam.
Ne haragudj a bál miatt és, hogy csak úgy hagytam, hogy Lorena elrángasson. Amit művelt veled az igazán aljas dolog volt, és egy cseppet se aggódj, én tudom, hogy te nem vagy olyan, mint amilyennek az a lány elmondott. Lorenával végleg lezártam a dolgokat és szeretném, ha találkoznánk valamikor. Joshua
Nem haboztam válaszolni neki.
Sajnálom, hogy te csak most jöttél, rá milyen ember is valójában, de örülök, hogy nem sikerült megvezetnie. Szívesen találkoznék veled.Vani J
És ő sem…
Mit szólnál, ha pár óra múlva elrabolnálak? J.
Azt, hogy a világ végére is elmegyek veled. Na jó ez egy kicsit erős lenne,még ha igaz is… :D
Várlak.
Azonnal felugrottam, és letusoltam, hajat mostam, majd beszárítottam. Az egész ruhásszekrényemet kipakoltam, hogy a legmegfelelőbb ruhát vegyem fel, attól függetlenül, hogy fogalmam sincs, mit fogunk csinálni. Elsőként egy rövidgatyát választottam, de aztán eszembe jutott, hogy tegnap a parton olyan szép volt, talán rávehetném Joshuát, hogy menjünk oda. Áh mégsem. Mi van akkor, ha ő már eldöntötte, hogy hová megyünk, biztos rosszul esne neki, ha én megvariálnám a terveit. Végül egy sötétebb farmer térdgatya és egy fehér ezüst mintázatú topp mellett döntöttem, szerencsére ezüst színű sarum is volt hozzá. Még gyorsan összekötöttem a hajam, s Joshua már dudált is az autójából.
- Wow. Jól nézel ki, de jobb lesz, ha átöltözöl. – mondta miközben puszit nyomott az arcomra
- Miért? Hová megyünk? – néztem meglepetten
- Hát arra gondoltam, hogy elmehetnénk a partra.
- Ez szuper. Azonnal jövök. – Visszarohantam a házba és felvettem az arany csillogós bikinimet és visszarohantam a kocsihoz.
- Akkor indulás.
A strand zsúfolva volt, a nagy hőség kicsalogatta az embereket a partra. Joshua leterített egy plédet több percnyi keresgélés után és levetkőzött. Sajnos már rajta volt a kék, fehér virágos fürdőnadrágja, ezért már csak a pólótól kellett megszabadulnia. Amint ledobta magáról, felém nyújtotta a kezét.
- Bemegyünk a vízbe? Meg sem várta a választ, megragadta a kezem és magával húzott. A tenger csodás volt. Mióta itt vagyok most fürdök benne először. Gyönyörű kék és tiszta, a hőmérséklete is kellemes. nem szívesen találkoztam volna senkivel az iskolából a szombati események után. Féltem a holnaptól, de képtelen voltam tovább aggódni a világ legédesebb sráca mellett. Abban az egyben reménykedtem, hogy felbukkan Kirby és látja, amint Joshuával úszkálok. Fájdalmat akartam neki okozni, legalább akkorát, mint amilyet ő okozott nekem. Azt akartam, hogy szenvedjen, hogy olyan aprónak érezze magát, mint egy utolsó kis porszem és le akartam törni, azokat a hatalmas szarvait, amiktől úgy érzi, hogy mindenkinél szebb és jobb. De ez nem sikerült. Már több órája itt voltam ketten Joshuával ám Kirbynek nyoma sem volt. Biztos Lorenával van és azon élvezkednek, hogy milyen jól sikerült a kis tervük. Istenem a gondolattól is rosszul vagyok. Joshua egész nap rendkívül figyelmes volt és a tegnapról semmit sem emlegetett fel. Sokat fürödtünk és napoztunk. Hazafelé ettünk egy fagyit és leültünk egy padra.
- Jól éreztem magam. – mondta
- Én is. Köszönöm, hogy veled tölthettem ezt a napot.
- Remélem nem az utolsó volt. – mosolygott majd hazafelé vettük az irányt. – Mikor a házunk elé értünk, mindketten felszülten méregettük a másikat. Bár imádtam, ahogy csókol, most mégsem akartam. New Yorkban még én voltam a legvisszafogottabb lány, most pedig úgy érzem magam, mint egy darab rongy, akibe bárki beletörölheti a lábát. Először ott volt Joshua, aztán csókolóztam Nate-tel, majd összejöttem Kirbyvel. Bármit is éreztem Kirby iránt, már elmúlt. Egyszerűen kiölt belőlem minden érzelmet. Nem őt hibáztatom, hisz kutyából sosem lesz szalonna, sokkal inkább magamat, amiért ilyen naiv voltam. Végül megszakítottam a kínos csendet és nyomtam egy puszit Joshua arcára ismét megköszöntem ezt a csodaszép napot, mire ő halkan a fülembe súgta, hogy kellek neki. Én csak elmosolyodtam, mert zavarba hozott. Egy kicsit csalódottnak tűnt, de aztán ő is belátta, hogy jobb, ha nem kapkodjuk el a dolgokat. A nap kiszívta minden energiámat, ezért nem esett nehezemre álomba merülni. Másnap reggel, vonakodva lépkedtem fel az iskola lépcsőin. Nem volt olyan rossz a helyzet, mint amire számítottam. A legtöbben sajnálkozóan mosolyogtam, vagy biccentettek. Pár srác röhögött csak, mikor elhaladtam mellettük, ám tudomást sem vettem róluk. Amanda és Jessica tündériek voltak. Egész nap kísérgettek mindenhova, hogyha esetleg valaki rajtam akarná köszörülni a nyelvét megvédhessenek.
- Találkoztál már vele? – kérdezte Jess
- Kivel?
- Hát Kirbyvel.
- Szerencsére nem. Nem is akarom látni azt a férget.
- Hát akkor ne fordulj hátra. – mire kimondta már láttam is, amint felénk sétál két másik barátjával. Haja felzselézve, szűk világosszürke pólót viselt, fekete térdnadrággal. Arcán semmi gúny, mint ahogy vártam. Sokkal inkább ijedt és értetlen. Mikor odaértek mellénk beszédre nyitotta száját, de mielőtt elkezdhette volna megszólaltam.
- Ne szólj hozzám.
- De- kezdte volna, de nem hagytam, hogy elmondhassa. Felpattantam a padról és elsétáltam. Egész héten kerültem, és a legkevésbé sem vártam a hétvégi osztálykirándulást, ahol léptem nyomon ott lesz körülöttem.
Kirby szemszög:
- Mi folyik itt? Én miért nem értek egy szót sem?
- Te utolsó szemétláda. – lépett dühödten felém Jessica.
- Azt hiszi, a te műved, ami a bálon történt. De ugye nem Kirby? Ennyire nem ismerhettelek félre. – magyarázta Amanda. – Az agyamban rögtön millió gondolat cikázott. Fogalmam sem volt honnan szedte ezt a baromságot, de kapóra jöhet. Ha azt hiszi én tettem, legalább örökre megutál és elfelejtjük egymást. Végül is ez kevés ár volt, azért, hogy elvetette a gyerekünket.
- De én voltam. Mert megérdemelte.
- Na de Kirby! Mégis milyen szörnyű bűnt követett el?
- Megölte a vérem. – dühöngtem
- Mégis miről beszélsz? Nem értelek.
- Hogy mit csináltam te elmebeteg? – támadt rám Vanessa, aki úgy tűnik még sem ment hallótávolságon kivülre.
- Csajok, magunkra hagynátok? – néztem kérlelően Jessékre, mire ők vonakodva bár, de odébbálltak.
- Mi a francról beszélsz?
- Arról, hogy képes voltál elvetetni a gyerekünket.
- Hát te nem vagy magadnál. Soha nem tettem volna ilyet, akkor sem ha valóban terhes lettem volna.
- Úgy érted nem is?
- Úgy. Csináltattam tesztet.
- De akkor a telefonban miért mondtál olyanokat, hogy nem volt más választásod stb?
- Annak semmi köze nem volt gyerekhez. Rád értettem és a szakításunkra, hiszen anyáék hallani sem akarnak rólad. De te? Te mégis mivel tudod megmagyarázni azt, amit tettél? Örök életemben gyűlölni foglak és megvetni.
- Én… nem csináltam semmit nem én voltam.
- Úristen, még hazudsz is? Undorító vagy, cseszd meg magad. – üvöltötte majd elviharzott.
- Ki kell derítenem, hogy kinek az ötlete volt ez, mert bizonyíték nélkül nem fog hinni nekem márpedig ha igaz, hogy nem vetette el a babát, akkor vissza kell őt szereznem…kellesz nekem Vanessa.
47. Ringyónak kikiáltva
2010. dec. 15. 19:36 - írta PiciPattiKirby szemszöge
2 héttel később…
Már lassan több, mint két hete nem láttam őt és nem is hallottam felőle. Most, hogy már nem vagyunk szomszédok és iskolába sem igen jártam, lehetetlen volt, hogy összefussunk, hívni pedig nem hívhattam. De már annyira rosszul éreztem magam, hogy úgy döntöttem, bemászom az ablakán. A házuk előtt óvatosan lopakodtam, de aztán megkönnyebbültem, mikor észrevettem, hogy nincs itthon a kocsijuk, így biztosra vettem, hogy elmentek valahová. De azért a biztonság kedvéért mégiscsak az ereszcsatornát választottam. Az ablaka résnyire nyitva volt, így könnyen bejuthattam…volna, de aztán megpillantottam őt és azt, hogy telefonál.
- Jaj, lányok nem kell ebből ekkora ügyet csinálni. A lényeg, hogy már nem vagyok terhes. Nem volt más választásom. – hallottam a hangját.
Szinte megmerevedtem ennek a szónak a hallatán. Elvetette? Képes volt abortuszra menni, úgy, hogy meg sem beszélte velem? Megölte a gyerekemet. Istenem, én ezt képtelen vagyok elhinni. Azonnal lemásztam az ereszről és pár percig csak tétlenül álltam a házuk előtt. A pillantásom hirtelen a leégett házunkra tévedt, és a szívem egyre inkább összeszorult. Minden rossz okozója ő. Teljesen felforgatta az egész életemet. Annyira gyűlöltem, soha többé nem akartam őt látni. Elhatároztam, hogy, amint elkapják azt a szemétládát, visszamegyek Angliába. Jobb lesz így.
Vanessa szemszöge:
Ma este bál, és a partnerem nem más, mint Nate. Persze Joshua is meghívott, de tudomásul vette, hogy már megígértem Natenek, de azt mindenesetre megbeszéltük, hogy ettől függetlenül vele is szívesen táncolok az este. A ruhámról szerencsére már időben gondoskodtam, így nem kellett azon aggódnom, hogy mit vegyek fel.
- Olyan gyönyörű vagy- mondta apa, mikor leértem a lépcsőről. Anya végigsimított rózsaszín szaténruhámon majd beletűzött még egy gyöngyöt a begöndörített hajamba. Mire felvettem a cipőmet Nate már az ajtót kopogtatta.
- Oh. Hihetetlen, hogy milyen szép vagy. – mondta halkan
- Köszönöm. Hozom a táskám és indulhatunk. Pár perc múlva már Nate autójában ültünk, aki feltűnően szótlan volt.
- Baj van? Nincs kedved menni? - faggattam
- Nem. Szó sincs ilyenről. Csak még mindig nem tértem magamhoz. - mondta miközben végig nézett rajtam
- Jaj Nate. Ne butáskodj. Különben te is jól nézel ki. Jól áll neked az öltöny.
- A következő pillanatban már befordultunk a kocsibejáróra, a tornaterem elé. Az épület a szivárvány színeiben úszott a rengeteg hangulatvilágítástól. A zene üvöltött és a terem csordultig tele volt az iskola diákjaival és azoknak kísérőivel. A terem végében volt felállítva a színpad, melyen 2 mikrofon adott lehetőséget a beszédek kihangosítására. Mögötte épp a helyi legmenőbb banda játszott. Mindenki mesésen nézett ki. Amanda türkizkék ruhája csodásan illett kék szeméhez, Jess levendula kisestélyije finoman kiemelte alakját. A bál már vagy 2 órája tartott, de sem Joshuát sem Kirbyt nem láttam sehol sőt az ő kis pincsijüket Lorenát sem, pedig azt hittem egész este a színpadon fogja rázni magát. A sok táncolástól már rettenetesen fájt a lábam és vágytam egy kis friss levegőre. Nate-t nem akartam elvonni a barátaitól, ezért egyedül indultam el a büféasztalhoz, hogy kérjek egy pohár vizet, amit majd kint megihatok. Az asztalnál ácsorogtam s egyszer csak valaki megérintette a vállam.
- Na? Jó a buli? – kérdezte a kezét még mindig vállamon pihentető Joshua
- Szia. Aha. Klassz.
- Eltűntél- mondta kurtán
- Én? Te nem voltál a héten iskolában – néztem rá zavarodottan
- Igen, de azért hívhattál volna. – mormogta. De mindegy. Jössz táncolni?
- Igazából épp levegőzni akartam.
- Akkor elkísérlek. - de amint kimondta Lorena már Joshua karját rángatta és eltűntek a szemem elől.
- Csúcs. – dörmögtem. Fogtam magam és elindultam a kijárat felé. Páran ácsorogtak még az épület előtt, de egyiket sem ismertem annyira, hogy csatlakozzam hozzájuk, ezért egyedül ácsorogtam és élveztem, ahogy a szellő kicsit enyhít a hőségen. Miután kikortyolgattam a vizemet, elindultam befele. Rögtön feltűnt, hogy nem szól a zene és az emberek is hallgatnak. Besiettem a terembe s ekkor vettem észre, hogy mire figyelnek a többiek. Egy lány állt a színpadon Lorena mellett. Amint észrevettek rám irányították a fényszórót és nevetésben törtek ki.
- És végre itt van a mi kis Vanessánk. Jól megvárattál minket, már majdnem elkezdtük nélküled. – visította az, az ember, ha annak lehet nevezni, akinek a hangját sosem fogom elfelejteni. Barbie volt az, aki ott állt ujjal mutogatva rám. Mivel a bálozóknak fogalmuk sem volt arról, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki, felköveteltek a színpadra.
- Tudjátok, Vanessa volt a régi iskolánk üdvöskéje. Mindenki odavolt az angyali álarcáért. Nagy kár, hogy ez mind csak kamu. Az igazság az, hogy ő a legnagyobb ribanc a világon. Elvette a szerelmemet és megalázott az egész suli előtt. Hazugságokat terjesztett rólam és még a ruháimat is ellopta. Mikor mindez kiderült, kiutálták az iskolánkból és ezért van itt köztetek, nem azért mert a szülei ide akartak költözni. Tehát ne higgyetek neki, velejéig romlott. És, hogy mindezt bizonyítsam, itt egy kép róla. – majd kb. 100 db fénymásolatot dobott az emberek közé, amin én a Kirby- félbe bulin lenge öltözetben lejtek. Éreztem, ahogy a rólam elhordott sok ócska hazugság hatására potyogni kezdtek a könnyeim. Ahelyett, hogy megvédtem volna magam, kirohantam a teremből. Addig futottam ameddig csak a lábaim bírták. A parton muszáj volt megállnom, hogy pihenjek és a cipőm sarka is teljesen tönkrement a rohanástól. A könnyektől elmosódott a sminken a hajamat pedig szétzilálta a szél.
46. Esküvő lefújva
2010. dec. 10. 17:01 - írta PiciPatti- Igen, örömmel. – feleltem majd a nyakába ugrottam, ő össze-vissza puszilgatott örömében.
- Most, pedig tűnjünk el innen. – taposott a gázba. Utunk egyenesen a reptérre vezetett, alig vártunk, hogy magunk mögött hagyhassuk ezt a hátborzongató helyet. Mikor leszállt a gépünk, anyák már a bejáratnál toporogtak. Hazafele végig faggattak minket, nekünk pedig figyelni kellett arra, nehogy elszóljuk magunkat.
- Én bemegyek a rendőrsége, el kell mondanom mi történt. Sietek, addig is vigyázz magadra. – nyomott csókot a számra. Én felmentem a szobámba és elkezdtem kipakolni a bőröndömet. Kopogtak.
- Szia törpilla. – örült meg nekem Nate.
- Szia. – öleltem át gyorsan. Olyan jó volt végre vele lenni, rettenetesen hiányzott ebben a 10 napban. Végre érezhettem az illatát, a kedvességét és szeretetét, és ami ennél is fontosabb a biztonságot, amit nyújtani tudott.
- Hiányoztál. – szorítottam még mindig.
- Héé, óvatosan összetöröd a rózsákat. – nevetett és előhúzott a háta mögül egy hatalmas csokrot.
- Jaj, ez meseszép. De igazán nem kellett volna.
- Szerettem volna, ha tudod, mennyit gondoltam rád. Soha többé ne tűnj el ilyen hosszú időre, mert nem bírom nélküled.
- Nem fogok. – mosolyogtam, és éreztem, hogy valami mardos belül. Mintha bántam volna, hogy igent mondtam Kirbynek, talán elhamarkodott döntés volt.
- Mi a baj? – kérdezte, elkomorodó arcomat látván
- Semmi, inkább mesélj mi volt, amíg távol voltam. – fogtam meg a kezét és leültettem magam mellé az ágyra.
- Figyelj csak, szerettem volna valamit kérdezni. – sütötte le a szemét
- Bökd ki.
- Nemsokára lesz a végzősök bálja a suliban. Azt akarom kérdezni, hogy esetleg lennél-e a partnerem az estére? – Rettenetesen féltem ettől a kérdéstől, hiszen fogalmam sincs mit válaszolhatnék. De olyan aranyos és most olyan békés a lelkem képtelen lennék pont őt megbántani. Különben is Kirby sem akarja, hogy tudjanak rólunk.
- Szívesen. – feleltem végül.
- Remek. – ölelt meg. Most pedig te mesélj, milyen volt Európa?
- Szia kicsim. Megjöttem. – lépett be a szobába. Szerencsére Nate még időben elment, így nem futottak össze.
- És mit intéztél?
- Jó híreim vannak. Azt mondták, hogy megtalálták a banda búvóhelyét, már csak annyi kell, hogy megtervezzék a támadást és végre vége lesz ennek a pokolnak.
- Ez csodálatos. – ugrottam a karjai közé
- Ennek örömére, nem kell többé titkolnunk a kapcsolatunkat. Mehetünk együtt a bálra.
- Öh, ez remek. – tettettem a lelkesedést. – Fogalmam sem volt, hogy ebből, hogyan fogok kimászni.
- Kislányom! – hallottam anya kiálltását. Azonnal lefutottunk a nappaliba, mert féltünk, hogy a rosszfiúk jöttek látogatóba.
- Igen anya?
- Terhes vagy? – sírt
- Tessék? – hebegtem.
- Ez több a soknál Vanessa. Amióta idejöttünk csak a baj van veled. Mintha nem is önmagad lennél. Pasizol, iszol, hazudozol, eltűnsz, és szexelsz?
- De anya, kérlek, hagyd, hogy megmagyarázzam.
- Nincs ezen mit magyarázni. – szólt közbe apa. Minden baj okozója ez a fiú. – mutatott Kirbyre- de ezen könnyen segíthetünk. Fiam, anyádat kiengedték a kórházból, a mamádnál lakik és neked is vele kell menned és elfelejteni egy életre a lányomat.
- Ezt nem tehetitek. – üvöltöttem.
- De igen, a gyerekről pedig ne is álmodozz, nem tarthatod meg. – sírt egyre keservesebben anya. – Kirby szép lassan elengedte a kezem és az ajtó fele sétált.
- Meg fogom oldani, bízz bennem. – súgtam neki. Ő csak lemondóan bólintott és kisétált az ajtón. De, ahogy a dolog állt, az egész életemből távozott...
