Csak a kezdet

46. Esküvő lefújva

2010. dec. 10. 17:01 - írta PiciPatti

- Igen, örömmel. – feleltem majd a nyakába ugrottam, ő össze-vissza puszilgatott örömében.

- Most, pedig tűnjünk el innen. – taposott a gázba. Utunk egyenesen a reptérre vezetett, alig vártunk, hogy magunk mögött hagyhassuk ezt a hátborzongató helyet. Mikor leszállt a gépünk, anyák már a bejáratnál toporogtak. Hazafele végig faggattak minket, nekünk pedig figyelni kellett arra, nehogy elszóljuk magunkat.

- Én bemegyek a rendőrsége, el kell mondanom mi történt. Sietek, addig is vigyázz magadra. – nyomott csókot a számra. Én felmentem a szobámba és elkezdtem kipakolni a bőröndömet. Kopogtak.

- Szia törpilla. – örült meg nekem Nate.

- Szia. – öleltem át gyorsan. Olyan jó volt végre vele lenni, rettenetesen hiányzott ebben a 10 napban. Végre érezhettem az illatát, a kedvességét és szeretetét, és ami ennél is fontosabb a biztonságot, amit nyújtani tudott.

- Hiányoztál. – szorítottam még mindig.

- Héé, óvatosan összetöröd a rózsákat. – nevetett és előhúzott a háta mögül egy hatalmas csokrot.

- Jaj, ez meseszép. De igazán nem kellett volna.

- Szerettem volna, ha tudod, mennyit gondoltam rád. Soha többé ne tűnj el ilyen hosszú időre, mert nem bírom nélküled.

- Nem fogok. – mosolyogtam, és éreztem, hogy valami mardos belül. Mintha bántam volna, hogy igent mondtam Kirbynek, talán elhamarkodott döntés volt.

- Mi a baj? – kérdezte, elkomorodó arcomat látván

- Semmi, inkább mesélj mi volt, amíg távol voltam. – fogtam meg a kezét és leültettem magam mellé az ágyra.

- Figyelj csak, szerettem volna valamit kérdezni. – sütötte le a szemét

- Bökd ki.

- Nemsokára lesz a végzősök bálja a suliban. Azt akarom kérdezni, hogy esetleg lennél-e a partnerem az estére? – Rettenetesen féltem ettől a kérdéstől, hiszen fogalmam sincs mit válaszolhatnék. De olyan aranyos és most olyan békés a lelkem képtelen lennék pont őt megbántani. Különben is Kirby sem akarja, hogy tudjanak rólunk.

- Szívesen. – feleltem végül.

- Remek. – ölelt meg. Most pedig te mesélj, milyen volt Európa?

- Szia kicsim. Megjöttem. – lépett be a szobába. Szerencsére Nate még időben elment, így nem futottak össze.

- És mit intéztél?

- Jó híreim vannak. Azt mondták, hogy megtalálták a banda búvóhelyét, már csak annyi kell, hogy megtervezzék a támadást és végre vége lesz ennek a pokolnak.

- Ez csodálatos. – ugrottam a karjai közé

- Ennek örömére, nem kell többé titkolnunk a kapcsolatunkat. Mehetünk együtt a bálra.

- Öh, ez remek. – tettettem a lelkesedést. – Fogalmam sem volt, hogy ebből, hogyan fogok kimászni.

- Kislányom! – hallottam anya kiálltását. Azonnal lefutottunk a nappaliba, mert féltünk, hogy a rosszfiúk jöttek látogatóba.

- Igen anya?

- Terhes vagy? – sírt

- Tessék? – hebegtem.

- Ez több a soknál Vanessa. Amióta idejöttünk csak a baj van veled. Mintha nem is önmagad lennél. Pasizol, iszol, hazudozol, eltűnsz, és szexelsz?

- De anya, kérlek, hagyd, hogy megmagyarázzam.

- Nincs ezen mit magyarázni. – szólt közbe apa. Minden baj okozója ez a fiú. – mutatott Kirbyre- de ezen könnyen segíthetünk. Fiam, anyádat kiengedték a kórházból, a mamádnál lakik és neked is vele kell menned és elfelejteni egy életre a lányomat.

- Ezt nem tehetitek. – üvöltöttem.

- De igen, a gyerekről pedig ne is álmodozz, nem tarthatod meg. – sírt egyre keservesebben anya. – Kirby szép lassan elengedte a kezem és az ajtó fele sétált.

- Meg fogom oldani, bízz bennem. – súgtam neki. Ő csak lemondóan bólintott és kisétált az ajtón. De, ahogy a dolog állt, az egész életemből távozott...