Csak a kezdet

51. A szerelem keresi a szerelmet...

2010. dec. 30. 16:37 - írta PiciPatti

Sziasztok. Sajnos ez az utolsó előtti rész, és megfogadtam magamnak, hogy még idén befejezem a sztorit és sikerült. Az utolsó részt holnap fogom feltenni. Remélem sokan megnézitek majd, izgalmas lesz ígérem. :) Addig is itt a mai, és holnap még a nagy szilveszteri bulik előtt feldobom a zárórészt délután. :( puszii mindenkinek

 

 

Kirby szemszöge

Dühös vagyok. Olyan dühös, hogy legszívesebben beverném mindkét szemétládának a fejét. Ha arra gondolok, hogy majdnem lefeküdt Natetel elkap a hányinger, és ki tudja, milyen közel kerül a kis nyálgép Joshuához ma este. De most nem volt időm arra, hogy ezen agyaljak. Meg kell találnom azt a szemetet, aki a bulin így lejáratta Vanessát. Azonnal kocsiba ültem és Lorenáék házához hajtottam.

- Szia. – köszönt, mikor meglátott az ajtóban

- Nem bájcsevegni jöttem. Van számodra egy alkum.

- És miből gondolod, hogy érdekel az ajánlatod?

- Mert Joshuához is köze van.

- Na jó, mondjad.

- Tudni akarom, ki bízott meg azzal, hogy leégesd Vanessát az egész suli előtt. És a névért cserébe én garantálom neked, hogy nem jön össze azzal a nyálgéppel.

- Honnan veszed, hogy összejönnek?

- Ma este találkoznak, és nem hiszem, hogy malmozni fognak. De ha tudom ki tette, akkor Vanessa hinni fog nekem és visszajön hozzám, Joshua pedig szabad.

- Nos, ez meggondolandó. Adj egy napot.

- Nem, ma kell tudnom.

- Jól van áll az alku, Dave volt az. Még mindig együtt van Barbieval és Barbie felhasználta őt a kis tervéhez.

- Ez remek. Hol találom azt a férget? Te pedig Vanessa elé fogsz állni és elmondod neki is ezt. Világos voltam?

- Na nem erről nem volt szó.

- Idefigyelj, ha nem segítesz elmondom a kis titkod.

- Miről beszélsz?

- Azt hiszed nem tudom, hogy te voltál az, aki még tavaly lelökte a lépcsőről Joshua barátnőjét?

- Ezt meg honnan szeded?

- Láttam, és ha nem segítesz elmondom mindenkinek, hogy mennyire egy undorító ember vagy.

- Figyelj, véletlen volt. De oké, elmondom Vanessának is és megmutatom a Davetől kapott SMS-eket.

- Jó kislány.

- Dave pedig már New Yorkban van nem fogod megtalálni.

- Nem baj, vannak ott haverjaim, akik kicsit átrendezik az arcát. Nos, öröm volt veled üzletelni.

Vanessa szemszöge:  Szombat reggel 7 óra. Az arcom gyűrött, szemeim alatt karikák. Előző este ugyanis házibuli volt Joshuánál. Kettő után értem haza, most pedig szörnyen fáradt vagyok. Persze azért megérte. Szerencsére mert sem Nate-t sem Kirbyt nem hívta meg, így egész este kettesben lehettünk. Rengeteget táncoltunk és, mikor egy lassú szám került a lejátszóba zavartan csimpaszkodtam a nyakába. Hol egymás szemét bámultuk, hol pedig a vállára hajtottam a fejem. A barátai nagyon jó fejek voltak, sokat nevettünk. Persze hazakísért és egy forró csókkal búcsúztunk egymástól. Alig bírtam kikelni az ágyból, a szemem akaratlanul is le-lecsukódott. Remélem hosszú lesz az út és kialudhatom magam közben. Osztálykirándulás előtt ilyet szervezni kész öngyilkosság. A fejem zakatolt, attól a pár pezsgőtől, amit legurítottunk. De nem volt időm a panaszkodásra, egy óra múlva az iskola előtt kell lennem, ha nem akarok elkésni. Kihúztam az ágy alól a bőröndömet és jól megtömtem ruhákkal, elfeledkezve arról, hogy csak két napra megyünk ööö. Igen, fogalmam sincs, hogy hova is megyünk. Az egészet az osztályfőnökünk szervezte és nem volt hajlandó elárulni, hová is utazunk. A busz ott állt az iskola előtti parkolóban. A többiek már ott tolakodtak, mikor én megérkeztem. Nate rögtön elém futott és felkapott.

- Óvatosan, összerázod bennem a reggelimet.  – sikítottam, megijedt, hogy lerókázom és hirtelen ledobott.

- Igyekezz. Helyet kell foglalunk. - mondta és előresietett miközben én még mindig a földön ültem. Amandát és Jessicát rögtön kiszúrtam jobb oldali sor végében. Nate hevesen kalimpált a kezeivel a Jessicáék melletti ülésről. Ledobtam Nate mellé a táskámat majd én is melléhuppantam. Az indulásig már csak pár perc volt hátra ám egy emberre még várnunk kellet.

- Bocsánat a késésért. – szólt szégyenkezve a fiú s amint elsétált az ülésünk mellett megcsapott az, az ismerős illat. Elkaptam a fejemet az ablakról és a mögöttünk lévő ülésre szegeztem a tekintetem. Kirby aranyló haját pillantottam meg az ülés felett.

- Ilyen nincs. - nyögtem

- Baj van? kérdezte Nate. Válaszként csak hátraböktem a fejemmel és inkább ismét az ablakot bámultam.

- Mindenki megvan? Indulhatunk? – vizslatta névjegyzékét Mrs. Farthon. A buszsofőr kiengedte a kéziféket, a busz pöfékelt egyet és elindultunk rejtélyes helyszínünkre. Egész végig az utat bámultam és egy idő után kezdett ismerős lenni a környék. Sőt valaki ismeri ezt a helyet és ami ennél is több valaki más is. Ketten ismerik. A kovácsolt vaskapu látványa, ami körbezárja a Yellowstone Nemzeti Park területét, most ismét megdobogtatja a szívem.

- Ugyan az a hely. – sziszegtem. Itt jöttünk össze először.

Igen. Az. – erősített meg benne Kirby a mögöttem lévő ülésről.