Csak a kezdet

Vége:Boldogan éltek, míg meg nem haltak, mint a mesékben

2010. dec. 31. 13:21 - írta PiciPatti

Sziasztok! Igen, sajnos eljött a nap, hogy véget ér a sztori. Szeretném megköszönni Nektek, hogy olvastátok, szerettétek, és hogy komiztatok. Ez volt az első sztorim és sok biztatást kaptam tőletek, ami nagyon jól esett. Remélem, hogy ha beindul a másik sztorim azt is szeretni fogjátok, vagy, ha elkezdek egy újat, annak is lesz olvasottsága. Hiányozni fog a sztori és ti is :( Remélem sokan írtok az utolsó részhez komit, kíváncsi vagyok a véleményekre  :D Mindenkinek örömökben és szerelemben gazdag boldog új évet kívánok és jó bulizást estére. Sok puszi nektek és még egyszer köszönöm. :) <3(L)<3

 

 

 

- Igen. Az. – erősített meg benne Kirby a mögöttem lévő ülésről. Úgy tettem, mint, aki nem is hallja nem akartam, hogy azt higgye fontos nekem ez a hely. Párosával leszálltunk a buszról és kiszedegettük a csomagjainkat. Néha-néha odapillantottam Kirbyre, de akárhányszor felém fordult lesütöttem a szemem. A park semmit sem változott az elmúlt egy hónapban mióta itt jártunk. A faházak, a padok és a növények ugyanott álltak, mint akkor. Csak az érzés volt más. Szerencsére nem ugyanazt a faházat kaptam, hanem egy kettővel arrébb lévőt. A házon Amandával és Jessicával osztoztam. Ők ketten a lent lévő szobát választották és vállalták az egy ágyban alvást is én pedig ismét felszorultam a padlásra. Miután az egész csoport elfoglalta a házikóját az udvaron gyülekeztünk. A tanárnő megtartotta a kis beszédét, a szokásos balesetoktatást, majd a végén rátért a napi programra. Az idő csodaszép volt, ezért elhatároztuk, hogy lemegyünk fürdeni a tóhoz, azután mindenki megszárítkozik kis kuckójában, majd egy tábortüzes vacsorázást csinálunk számháború játékkal. A lányokkal megrohamoztuk a bőröndöket és kiválasztottuk a megfelelő bikinit. Amanda fehér fürdőruhája tökéletesen illet barna bőréhez, míg Jess sápadtabb bőre mellé egy lila csillogós bikinit választott. És az enyém? Egy aranyszínű bikini, falatnyi bugyival és push up melltartóval. Alig vártam, hogy lássam a fiúk arcát. Mire leértünk a tóhoz a legtöbben már fürödtek és napoztak. Amanda is rögtön becsobbant a barátaink mellé, Jess pedig velem tartott a stégre, hogy szerezzen egy kis színt fakó bőrére. A nap kellemesen sütött, enyhén égette bőrömet, ám pár pillanatra megszűnt ez a jó érzés. Kinyitottam a szemem és megpillantottam magam felett Joshuát.

- Szia. Hol bujkáltál eddig? – ült le mellém

- A lányok elraboltak, de örülök, hogy rám találtál. – nevettem

- Egy szavát se hidd. – duzzogott Jessica

- Félrejönnél velem egy percre?

- Persze.

- Csak azt szeretném mondani, hogy nagyon tetszel nekem, sőt úgy érzem,hogy egyre erősebb érzelmeket táplálok irántad, talán kezdek beléd szeretni, és nagyon örülnék neki, ha velem töltenéd az estét. Mit szólnál egy sétához?

- Ö, nos erre nem számítottam. Igazából sosem hittem, hogy egy olyan helyes srác, mint te velem akar lenni, de benne vagyok. Mikor és hol? – ujjongtam, de Amanda hirtelen ott termett megragadta a karom és magával rángatott a vízbe.

- 7kor a kapunál. – kiabált utánam

- Rendbllllennmbbbl – fulladoztam, és próbáltam kikeveredni Amanda karmai közül, aki könnyedén legyűrt a víz alá.

A fürdés megpróbáltatásai után (4szer löktek le a stégről, 2szer majdnem megfulladtam) a faházban készülődtünk a számháborúra. A játék lényege, hogy van két csapat, párosával vagyunk beosztva, és mindenki fején van egy szám. Ha valaki számát leolvasták kiesik a játékból. A tanári faház előtt gyülekezett az izgatott diáksereg és vártuk a beosztásokat. A tanárnő kiakasztotta a parafatáblára és elmasírozott mielőtt, fellökték volna a kíváncsi játékőrültek.

Jessica-Mike

Joshua-Liliana

Amanda-Ryan

Nate-Gina

Kirby-Vanessa

Nem akartam hinni a szememnek. Ilyen nincs! Miért büntet engem Isten állandóan? Bárki mással összesorsolhattak volna, csak vele ne. De nem volt időm panaszkodni, a fejemre húztak egy papírt rajta a számommal és a tömeg magával sodort. Mikor már alig álltam a lábamon, elkapott egy erős kéz és berántott egy bokor mögé.

- Nem fogok veled játszani. – üvöltöttem

- Nincs más választásod. – mondta halkan Kirby

- Már, hogy ne lenne? Leolvastatom a számom és kiesek. – álltam volna fel, de ő megragadott a csípőmnél.

- Nem mész sehová. Tudod, milyen nehéz volt, meghamisítani a sorsolást, az a minimum, hogy végig hallgatsz.

- Te csináltad? De miért?

- Figyelj, óriási hiba volt, azt hinnem, hogy elvetetted a gyerekünket, tudom, egy igazi vad barom vagyok , de esküszöm sosem tennék olyat, amivel fájdalmat okoznék. Ami a bálon történt az nem az én művem volt. Dave és Barbie találta ki az egészet. Dave sosem szeretett téged, csak azért barátkozott veled, hogy megkapja az infókat, amikre Barbie kíváncsi volt. Ők fogadták fel Lorenát is.

- És ezt most higgyem is el?

- Igen. – lépett elő Lorena. Igazat mond, itt vannak az sms-ek, amiket Dave írt.  – nyújtotta a telefonját én pedig mohón kaptam utána. Tényleg ott voltak az üzenetek, amiben Dave képeket kér rólam és megbeszélik a buli részleteit. A könnyek akaratlanul is kicsordultak.

- Bármit megtennék, azért, hogy visszakapjalak. – ölelt át Kirby. Megőrülök érted. Soha senki nem keltett bennem ilyen érzéseket. Kérlek, adj még egy esélyt. Szerelmes vagyok beléd és még mindig el akarlak venni feleségül. Nem kell most válaszolnod. Találkozzunk este 7kor, a tónál. – nem volt időm válaszolni, valaki leolvasta Kirby számát és elrángatták mellőlem.

Ezek után semmi kedvem nem maradt, ehhez a bugyuta játékhoz. Amint lehetett kiejtettem magam és visszamentem a faházunkba. Felmentem az emeletre, hogy keressek valami ruhát estére. Mikor beléptem az ajtón, megpillantottam az ágyamon egy levelet.

Vanessa!

Szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek az első pillanattól foga, hogy megláttalak és tudom, hogy nagyon jó páros lennénk. Adj egy esélyt nekünk, mellettem nem kéne szenvedned, én megadhatom neked a biztonságot és nyugalmat. Ha te is szeretsz,akkor várlak este 7kor a tábortűznél.

Ez csak valami rossz vicc. Biztos összebeszéltek. Az nem létezik, hogy mindhárman ugyanabban az időpontban akarnak találkozni velem. És mégis melyikre menjek el? Egy darabig csak ücsörögtem az ágyamon és bámultam magam elé. Gondolkoztam. És arra jutottam, hogy a leopárd mintás toppom veszem, egy fehér térdnadrággal. Csak vicceltem. Bár tényleg ezt fogom felvenni, nem ezen agyaltam ennyit. Van egy olyan fiú, aki tiszta lelkű, őszinte és hűséges, aki mindig mellettem volt, mikor a másik kettő megbántott. Mellesleg jó vele beszélgetni, jól táncol és jó barát. Adott egy másik, aki a férfiideálom, de egyszer közömbös, máskor pedig randizni hív. Istenien csókol és gyönyörű az arca. Udvarias és jó társaság. Valamint, egy harmadik, aki öntelt és önző, szemérmetlen és undok. Emellett érzékeny és gyengéd, vicces és bátor, egy igazi ördög, egy igazi férfi. Legszívesebben mindegyiket választottam volna. A hármójukat kéne összegyúrni eggyé és én lennék a tökéletes pasi gazdája. De sajnos ez nem fog megtörténni. Talán inkább nem megyek el egyikre sem. Inkább egyedül maradok. Nem, azt sem tehetem, mert akkor csak menne tovább az ördögi kör. A falióra egyre hangosabban kattogott, szinte kihallottam belőle, az időt. 6 óra 50 perc. Felkaptam a már előre eltervezett ruhát és tettem egy kis parfümöt a nyakamra. Felhúztam a fekete magas sarkú szandálomat és elindultam az igazi felé. Nem fejben dőlt el semmi, hagytam, hogy a szívem vezessen, oda, ahol a másik fele van. Ő már ott várt rám. Szorosan magához ölelt, álla a vállamat súrolta, gyengéd csókot nyomott rá, lehúzva toppom spagetti pántját s én tudtam, hogy ez még csak a kezdet…

Vége