Csak a kezdet

13. Az álrandi

2010. szept. 7. 13:33 - írta PiciPatti

 

- Mi ez a hang?- morogtam, miközben kikecmeregtem a paplan alól. A telefonom szüntelenül csörög, pedig még csak 8 van. Sarah volt az. Istenem totál elfelejtettem, a mai napot.

- Halo. – ásítottam

- Vane. Csakhogy felveszed végre. Délben landol a gépünk. Onnan busszal megyünk be a belvárosba, mielőtt találkoznánk veled, átfutunk pár helyet és olyan 5 óra fele találkozunk veled. A gépünk 8-kor indul vissza, úgyhogy addig szabad elfoglaltság van.

- Szuper. Már alig várom. Hívj fel 5 előtt és megbeszéljük, hol találkozunk. Szia.

- és kinyomtam a telefonom, majd visszafeküdtem a paplan alá.

Nate és én ott álltunk a belvárosi kávéház előtt. Első ránézésre, sokkal inkább tűntünk gyomorgörcsös öregembereknek, mintsem szerelmes párnak. Persze Nate-tel nem volt semmi baj, nagyon jól nézett ki. Ha valaki mással állna itt helyettem, valószínűleg még irigyelném is, de most még ez sem nyugtatott meg. Fél percenként leültem a mellettünk lévő padra, aztán felálltam.

- Higgadj már le!- szólt rám Nate.

- Nem megy. Mi van akkor, ha lebukunk?

- De nem fogunk, és bárki bármit mond rád én ígérem megvédelek.

- Köszönöm. – öleltem ár.

- Vanessaaaaaaaaa! – hallom barátnőim kiáltását. Tárt karokkal rohantunk egymás felé. Pár percig csak szótlanul öleltük egymást. Éreztem, ahogy a könnyeim akaratlanul is kicsordulnak. Szinte az összes osztálytársam odajött üdvözölni, és megkérdezni, hogy vagyok, milyen az új környezet, majd elkezdtek szétszéledni. Csak páran maradtunk a főtéren, ekkor vettem észre Barbiet és Dave-t.  Egy pillanatra belém hasított a fájdalom, ám ekkor meleg barátságos ölelést éreztem hátulról. Nate. Ó, hát persze. Pár percre teljesen megfeledkeztem róla.

- Csajok, ő itt Nate.

- Hello. Nicole vagyok. – üdvözölte két puszival álbarátomat.

- Szia. Én pedig Sarah, Örülök, hogy megismerhetlek.

- Sziasztok. Én is örülök, nagyon sokat hallottam már rólatok.

- Akkor bizonyára rólam is. – szólt egy vékony hang, majd gúnyos nevetésben tört ki. Ezer közül is felismerném ezt a kacajt. Pontosan olyan, mint, amikor egy hiéna fuldoklik.

- Ami azt illeti nem. Biztos úgy gondolta, hogy említésre sem méltó vagy. – vágta oda Nate. Istenem. Azt a fejet, amit Barbie vágott, le kellet volna festeni.

- Csak nem te lennél a pasija? – kérdezte nyájasan

- Remélem, annál sokkal több vagyok. – felelte könnyedén, és egy csókot nyomott az arcomra. Istenem, de édes. –gondoltam magamban.

- Helo. Dave vagyok. – lépett keresztül a tömegen, hogy kezet foghasson újdonsült barátommal.

- Hi. Nate. – szorította meg egykori szerelmem izmos kezét.

- Szia Nessi. – köszönt felém szemét lesütve. Furcsa volt ilyen félénknek látni, olyan érzésem volt, mintha szégyellné magát, talán a becézésemmel próbálta enyhíteni a feszültséget, ám ez nem sokat segített. Óvatosan biccentettem a fejemmel, majd Nate mellkasába fúrtam az arcom. Ő szorosan átölelt, majd észrevétlenül a fülembe súgta, hogy minden rendben lesz.

- Ti merre mentek? – kérdezte Barbie művigyorral a képén

- A veletek ellenkező irányba- vágta oda Nicole.

- Gyere Dave, hagyjuk itt ezeket, elakarok menni vásárolni,és ha jó leszel bejöhetsz velem a próbafülkébe. – rángatta maga után szerencsétlen srácot. –Majd még később összefutunk. - fordult vissza hozzánk

- Annyira szánalmas volt, ahogy Dave fut utána, mint valami kutya, hogy nem tudtam megállni nevetés nélkül. Feltehetően meghallotta, mert szomorú pillantást vetett rám. Nem tudtam a szemébe nézni, csak a messzeségbe bámultam, míg el nem tűnt a látókörömből alakja.

- Mehetünk?- kérdezte Nate

- A két legjobb barátnőm egész séta alatt a nyakamban csüngött, és nem igen hagytak szóhoz jutni mást. Nate illedelmesen mögöttünk kullogott, hagyta, hogy megbeszéljük az elmúlt hét eseményeit. Szerencsére Frank is velünk tartott, így nem volt egyedül. Bejártuk az egész parkot, mire Nate és Frank is csatlakozhatott hozzánk. Lesétáltunk a mólóhoz, miközben Nate végig fogta a kezem. A legkevésbé sem éreztem úgy, hogy ez megjátszott lenne. Ha elengedte a kezem egy pillanatra és utána nem fogta meg újra é automatikusan visszahúztam. Erős karja volt, oltalmazó és mellette mindig biztonságban éreztem magam. Nemcsak engem varázsolt el a mai nappal, hanem Saraht és kritikus Nicolet is. Örültem neki, hogy ilyen hamar összebarátkoztak. A parton volt egy finom fagyizó, ezért javasoltam, hogy vegyük arra az irányt. A fiúk kiszaladtak a mosdóba, addig mi előrementünk a lányokkal. Épp nagyban nevetgéltünk, mikor a fagyizó teraszán megpillantottam egy ismerős arcot. Először elmosolyodtam, hiszen nincs nála szebb dolog a világon, majd hirtelen belém hasított a valóság. Joshua hazudott. Azt mondta elutazik a hétvégén, ám az helyett itt fagyizgat Lorenával. Mi? Lorenval? Mit keresnek ezek ketten együtt?

- Ezt nem hiszem el. – nyögtem

- Mi az? – kérdezte Sarah aggódó hangon

- Az ott az el nem utazott őrült exbarátnőjével ücsörgő Joshua.

- Ezt nem nagyon értem.

- Eredetileg Joshuát akartam meghívni mára, de azt mondta nem ér rá, mert elutazik, erre itt ül.

- Mit mondtál? – kérdezte az a megnyugtató hang, amihez ma úgy hozzászoktam, közel sem nyugodtan. Hátrafordultam és Nate kérdő arcával találtam szemben magam.

- Öm. - nyögtem. Fogalmam sem volt, mit mondhatnék.

- Értem én, ez miatt ne aggódj. - mondta majd faképnél hagyott

- Most mit fogsz csinálni? – kérdezte Sarah. Szerintem ez a fiú igazán kedvel téged.

- Tudom. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? – sopánkodtam

- Mi lesz, elmondja Barbienak, hogy nem is jártok?- szólt közbe Nicole

- Jaj, ne. Csak nem teszi meg. Vagy talán mégis? – szorítottam meg Sarah meleg kezét.

- Menj utána és beszélj vele. Az lesz a legjobb hidd, el. – Azt szerettem legjobban Sarahban, hogy mindig megtudta őrizni a nyugalmát, a zűrös helyzetekben is, ezért mindig volt valami okos ötlete. Nem is haboztam tovább, úgy futottam Nate után, ahogy csak a lábam bírta. A könnyek elözönlötték a szemem és szinte alig láttam az orrom elé. Mikor megálltam, hogy letöröljem a sírás jeleit az arcomról, megpillantottam Nate-t, amint egyedül ücsörög a parton, közel a vízhez. A lábaim ismét megindult és meg sem álltam Nate-ig. Felállt velem szembe, de egyikőnk sem szólt egy szót sem.

- Saj… -kezdtem el mentegetőzni, de ő abban a pillanatban a számra tapasztotta a karját. Nem hagyta ott sokáig, a következő pillanatban már elfordult tőlem, és háttal állt nekem majd elindult előre. Nem hagyhattam elmenni, megragadtam a kezét és visszafordítottam. Egy kicsit jobban visszahúzhattam kelleténél, mert egészen közel volt hozzám. Nagyon közel. Olyan helyesnek tűnt, és szomorúnak, na meg persze eszembe jutott,hogy mi van akkor, ha elmondja az igazat, ezért még annál is közelebb kerültem hozzá, egészen addig míg össze nem ért a szánk. Először elhúzódott, ám ő sem tudta tartani magát. Olyan hevesen csókolt, mintha ez lenne az utolsó dolog,amit megtehet az életében. Ha jobban belegondolok, istenien csókol. Olyan érzéki és puha, az a fajta csók, amitől nehezen lehet elszakadni. Nem is következett volna be, ha Barbie és Dave nem léptek volna közbe.

- Ó, nézd szívem ezeket a turbékoló galambokat.

- Muszáj állandóan gúnyolódnod?

- Dehogy. Komolyan gondoltam. Komolyan Vaneka, először azt hittem, hogy kamu az egész és csak színlelitek.

- Ugyan, Barbie egy ilyen csókot nem lehet megjátszani. – szólt közbe keserűen Dave. Mint ahogy ezt sem.- mondta és megragadta Barbie arcát.

Nate és én csak álltunk egymás derekát fogva, míg ők ketten befejezték. Annyira mű volt az egész. Nate és én tényleg csak megjátsszuk a kapcsolatunkat, de hozzájuk képest házaspár is lehetnénk.

- Már fél 7 van. - néztem az órámról Nate-re.

- Mikor indul a repülőjük?

- Egy óra múlva. Még ehetnénk egy fagyit, aztán visszasétálhatnánk a belvásorba.

- Rendben. Menjünk.

- Annyira örülök, hogy itt voltatok. – búcsúzkodtam legjobb barátnőimtől a busz előtt.

- Mi is, hidd el. Jó volt látni téged. És csak ügyesen ezekkel a pasikkal.

- Oké. Majd beszélünk telefonon.

Még utoljára mindenki megölelt mindenkit majd megvártuk, míg felszállnak a buszra, ami kiviszi őket a reptérre. Az utolsó pillanatokban még integettünk egymásnak, majd ismét elöntötte a szívem a fájdalom, pont úgy mikor még New Yorkban búcsúzkodtunk egymástól. Nate biztos megláthatta az elkeseredettségem, mert szorosan magához ölelt és azzal bíztatott, hogy nemsoká viszont látom őket. Olyan jó érzés volt vele lenni. Szerettem, hogy mindig tudja mit gondolok,mire van szükségem és bármiben számíthatok rá. Ma különösen kitett magáért és ezért a napért örökké hálás leszek neki.

- Köszönöm. – mondtam halkan

- Ugyan már! Mire valók a barátok. Barátok? Nate szavai mellbe vágtak. Nem hittem volna, hogy csak ennyit érez irántam. És ami még rosszabb, vajon minden barátjával csókolózik? Persze, nem akartam, hogy észrevegye rajtam a csalódottságot, ezért rá mosolyogtam.

-Indulhatunk? – kérdezte. Egy pillanatig reménykedtem benne, hogy talán újra megfogja a kezem, de semmi. Hazakísért, majd elment. Nem értettem semmit. Miért nem használja ki a lehtőséget? Talán megbántódott vagy csak nem tetszem neki? De egyáltalán miért is érdekel ez engem? Miért akarom, hogy érezzen valamit? Mert esetleg én is érzek?!

12. A tengerparton

2010. szept. 6. 15:31 - írta PiciPatti

A sajnálkozásommal kénytelen voltam felhagyni, mivel halk kopogásra lettem figyelmes.

- Gyere.

- Szia szívem. – lépett be a anya.

- Szia.

- Mi a baj?

- Áh, hagyjuk nincs kedvem beszélni róla.

- Az anyukád vagyok, és ezért bármikor számíthatsz rám és tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. Szóval bökd ki.

- De nem akarom, hogy mérges legyél.

- Vanessa. Nem tudsz olyat tenni, ami miatt kevésbé szeretnélek.

- Jó. Nos Barbie és Dave idejönnek a hétvégén, és hogy ne tűnjek gáznak felkértem Nate-t hogy legyen az álbarátom, de előtte csókolóztam vele, aztán összevesztünk. Ma randiztam Joshuaval, akinek a volt barátnője féltékenységi dührohamot kapott és elkezdte cibálni a hajam. És ha ez nem lenne elég, Kirby állandóan megaláz, keresztbetesz és hazudik.

- Nos, akkor vegyük szépen sorjában. Először is, ne foglalkozz azzal, hogy mit gondol rólad Dave és Barbie. Attól, hogy nem lázadsz, nem fekszel le mindenkivel és nem viselkedsz nem nőhöz méltóan, nem vagy kevesebb. Sőt! Te sokkal, de sokkal értékesebb vagy mindenkinél, aki ilyen. Persze nem szabad ítélkezni felettük, mert mind mások vagyunk és ők tudják, hogy jó nekik, de neked nem kell olyanná válnod. Az, hogy csókolóztál Nate-tel valószínűleg egy óriási felelőtlenség volt. Ha tetszik oké, de azt még nem tudhatod ennyi idő alatt, hiszen még nem ismered annyira, hogy ezt eldönthesd. Ha nem tetszik és később nem lesz belőle semmi, elveszíthetsz egy jó barátot. Az, hogy eljátsza, hogy a barátod szintén nem túl jó ötlet, de most már késő lenne visszacsinálni. Én elhiszem, hogy Joshua rendes srác, de nem tudom, hogy tényleg érdekled-e vagy csak kíváncsi. Talpraesett, erős lány vagy, soha ne hagyd, hogy mások megalázzanak. Ha kell vágj vissza Kirbynek, de azt sose feledd, hogy ha ő normális veled, neked nem szabad, a múltra való tekintettel gonosznak lenned. Mindig olyan legyél másokkal, amilyenek ők veled.

- Akkor nem vagyok rossz ember?

- Ugyan már, dehogyis. Egyszerűen csak keresed magad és az utad.

- Köszi anya. Nagyon szeretlek. - öleltem magamhoz

- Én is téged. Na gyere, ne búslakodj itt, főztem vacsit.

Este mielőtt lefeküdtem volna eszembe jutott, hogy magammal hoztam a régi fotóalbumaimat. Előkutattam őket, és megnéztem a gimis éveim elejének legszebb pillanatait. A legtöbb képen persze Nicolelal ésSarahval vagyok, de azért voltak más barátaim is. Ott volt például Frank, aki egy csupa szív srác közel sem olyan, mint az itteniek. Kb. egy évig jártak Sarahval, aztán valahogy elmúltak az érzéseik. Nicoleról nem mondhatóak el az ilyen hosszabb kapcsolatok. Különleges külseje miatt, minden pasi tekintetét magára vonzza. Haja fekete és szög egyenes, kb. a válláig ér, de sokszor hordja lófarokban. Szeme szikrázó smaragd zöld. Bőre barna, alakja vékony és magas. Sarah kicsit egyszerűbb, emiatt sokszor van köztük ellentét, de a bajban mindig számíthatnak egymásra. Sarah alacsony, rövid vöröses hajú, kék szemű. Hajszíne miatt a bőre rendkívül fehér, amit nagyon utál, pedig szerintem csinos. És a kép kellős közepén ott állok én. Nicole-hoz képest alacsonyabb,de Sarahnál, magasabb vagyok. Barna enyhén hullámos hajam egy kicsivel a hátam közepéig ér. Az arcom ovális, a szemem tengerkék. A bőröm kicsit barnább, mert a felmenőim közt voltak feketék is. Amikor felemeltem a fotóalbumot, hogy visszateszem a helyére, kiesett egy kép belőle. Amikor jobban szemügyre vettem, éreztem, hogy könnycseppek gördülnek le az arcomon. A képen Dave van, amint épp a nyakában ülök. Annyira fájt rágondolni. Mindennél jobban szerettem és nagyon sok időbe telt, mire túltettem magam rajta, ám ilyenkor úgy érzem a szívem visszahúz. Már több mint 8 hónapja történt. Nagy sóhajjal nyugtáztam a múltat aztán fogtam a képet és kidobtam a szemetesbe, majd visszabújtam az ágyamba és leoltottam a lámpát.

- Vane. – hallottam egy kiálltást, mikor épp a folyosón sétáltam a termem felé. Megfordultam és megpillantottam a felém rohanó Jesst.

- Szia. – köszöntem mikor mellém ért.

- El sem fogod hinni mi történt. - lihegett

- Nos?

- A női mosdóban voltam, amikor hallottam, hogy Lorena bejön a csatlósaival, és elkezd téged ócsárolni, miszerint randiztál Joshuával és csókolóztatok. – a mondat végére a hangja egészen hisztérikus lett az izgalomtól. – Mégis miért nem mondtad el? Talán nincs meg a telefonszámom?

- Nyugi, Jess. Gondoltam várhat máig.

- Na, jó megbocsátok, de minden részletet elmesélsz.

- Oké, de előbb mond el mit mondott Lorena.

- Hát nem nyomdafestéket tűrő.

- Jaj, hát nem szószerint.

- Hát azt mondta, hogy egy ribi vagy, és hogy tönkre fog tenni téged. És nem érti, hogy egy olyan jó pasi, mint Joshua, hogy állhat le egy ilyen tramplival.

- Ajha. Hát nagyon megijedtem. – mondtam gúnyosan

- Na most te jössz. Ki vele. Mindent tudni akarok. Hol voltatok, miért, mikor és a lényeget, hogy csókol.

- Jézusom, nagyon hamar megöregszel, ha ilyen kíváncsi vagy. Szóval az úgy volt…

Persze az az egy szünet nem volt elég arra, hogy mindent elmesélhessek, úgyhogy egész nap ez volt a téma. Egészen addig, amíg Nate meg nem jelent a színen. Mivel Jess nem tudott semmit a Natel való csókról illetve az álrandinkról, a kérdéseivel nem hagyott fel.

- Na jó, most jöhet a legfontosabb kérdés. Belezúgtál?

- Kibe is? – kérdezte Nate, mellénk érve, mire én finoman megböktem Jess karját és jeleztem neki, hogy tartsa a száját.

- Áh, csak egy színész. Tegnap láttam egy nagyon jó filmet egy irtó helyes pasival.

- Jah értem. – mondta Nate könnyedén majd ledobta a cuccát a padra. Kényelmesen elhelyezkedett a székébe majd a ma esti találkáról beszélt.

- Kb. 25-en leszünk. Gyújtunk tábortüzet, viszünk pár láda sört, zenét és tombolunk egy hatalmasat. – lelkesedett

- Kik jönnek pontosan? – kérdezte Am, és leült a helyemre.

- Hát kire vagy kíváncsi?

- Zack, Kimberly, Sam,Kirby,Mike, Rebeca,?

- Igen, ők mind jönnek azt hiszem.

- Jön Mike! Most nem szabad hagynom, hogy bármi is közénk álljon. - újjongott Jess. Szem forgatva ránéztem Jessre, hogy nem akar-e esetleg még valakire rákérdezni. Szerencsére le esett neki a tantusz és Joshua után is érdeklődött.

- Azt mondta, hogy még nem tudja, mert lehet, hogy már van programja.

- Vane. Muszáj beszereznem valami dögös ruhát estére, hogy Mike ne tudja levenni rólam a szemét. Nem jönnél el velem? – nézett rám kérően

- De szívesen. Amanda te nem jössz velünk vásárolni suli után?

- Miért is ne? – mosolygott.

Délután már a plázát jártuk. Bementünk szinte az összes boltba és bár mindhárman vettünk pár ruhát, egyik sem volt megfelelő a ma estére.

- Lehet, hogy már a bálra is kereshetnénk ruhát. – mutatott rá egy báli ruhára Am.

- Bál? – kérdeztem meglepetten

- Igen. Minden évben rendeznek iskola bált, élő zenekarral meg minden. – felelt Jessica lelkesen

- És ez mikor lesz pontosan?

- Hát azt még nem tudni, de az utolsó hónapban szokott lenni.

- Áh, értem.

- Ezt nézzétek csajok. – kiáltott Amanda és megbabonázva állt egy kirakat előtt.

Egy lila pamut ruha, spagetti pánttal. Igazán csinos darab volt, de valahogy nem passzolt volna a barna hajamhoz, ám Amanda szőke fürtjeit tökéletesen kiemelte. Besétáltunk az üzletbe. Míg Amanda felpróbálta kiszemeltjét, addig Jess és én tovább nézelődtünk. Kis idő múlva Jess is megtalálta a tökéletes darabot. Egy pamut élénk zöld ruha,melynek pántjai a nyak kőré fűződtek akár egy nyaklánc. Már csak nekem kell találnom valamit. A ruhatartók közt szlalomoztam, és a szűk hely miatt levertem egy ruhát. Mikor megfordultam, hogy felvegyem, észrevettem a tökéletes darabot.

- Megvan! – kiáltottam örömömben

Egy rózsaszín szatén ruha, pánt nélkül. A mell rész alatt egy selyemszalag. Kb. 15 cm-el ért a térdem felé, szorosan tapadva a combomhoz. A ruha tökéletes volt, ám közel sem egy tengerparti tüzes, füstös, homokos bulihoz. Ennek ellenére nem hagyhattam ott. Úgy döntöttem, hogy megveszem a bálra. Szerencsére egy másik üzletben találtam a ma esti alkalomhoz illőt is. Egy sárga pamut ruha, kivágott dekoltázzsal. A ruha hátulja szintén kivágott. Ehhez van is egy tökéletes sárga papucsom. Épp időben értem haza, ahhoz, hogy elkészüljek estére. 7kor találkoztam Jessel a házunk közelében és onnan együtt mentünk a partig, ahol már legalább 15-en voltak, beleértve Amandát és Kirbyt. Természetesen nem együtt voltak. Amanda a tűz mellett ült Kirby pedig  a sörök mellett állt és Mike-kal beszélgetett. Jess, persze teljesen bezsongott és rögtön oda akart menni Mike-hoz, de, hogy ne érezze magát hülyén, magával rángatott.

- Szia Mike. Kirby. köszönt Jess széles vigyorral az arcán

- Hello. – ölelte magához Mike Jesst. Szia Vanessa. – köszönt mosolyogva.

- Szia Mike. – feleltem udvariasan, majd továbbálltam magára hagyva Jesst. De csak az ő érdekében. Tudtam, hogy ha ott maradok Kirby majd elkezd oltogatni és igazán nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a barátnőmet. Úgy döntöttem odaülök Nate-hez.

- Szia. – öleltem át

- Helo. Örülök, hogy megjöttetek.

Amanda és Kimberly csatlakoztak hozzánk. Még soha nem voltam itt lent a parton. A tenger meseszép volt.  Több koktélozó hely volt, de azok mind távolabb tőlünk. Mikor besötétedett, mindenki letelepedett a tűz köré. Láttam egy gitárt az egyik farönknek döntve, de el sem tudtam képzelni, ki játszhat rajta. Én imádok énekelni, és gitározni, állítólag a hangom is szép, legalábbis régebben minden iskolai színdarabban én énekeltem. Még 10 évesen kezdtem el zeneiskolába járni, és el sem tudom mondani, mennyire utáltam. Csak anyukám kedvéért csináltam az egészet. Mint minden kisdiák én is furulyázással kezdtem és valahogy nem nyerte el a tetszésem, ám arra tanítottak, hogy legyek türelmes és ne hagyjam félbe a dolgaimat, úgyhogy folyattam. Két év után kellett hangszert választanom és én rögtön tudtam, hogy a gitár lesz az. Remélem, azért valamennyire még ma is megy, annak ellenére, hogy már több éve nem játszottam.  Rengeteg számot tudtam fejből és reméltem, hogy később sor kerül arra, hogy ezt bebizonyíthassam. Szerencsére erre nem is kellett sokat várnom. A sör elég nagymértékben fogyott, ahhoz, hogy meghozza a többiek kedvét is egy kis énekléshez. Mikor kérdeztem, hogy kié a gitár nem felelt senki, csak annyit mondtak, hogy játsszak rajta nyugodtan. Mikor játszani kezdtem, mindenki rám figyelt. Jó érzés volt. Szerettem a központban lenni, de sosem volt feltűnési viszketegségem. Először egy igazán pörgős és gyors számmal kezdtem, aminek a szövegét szerencsére a többiek is ismerték, így nem kellett rögtön elsőre egyedül énekelnem. A többiek felálltak és táncolni kezdtek. Kirby nem ült le a tűz köré, továbbra is ott ált az asztalok mellett, egyedül. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy mi ez az elszigeteltség. Talán nincs kedve szórakozni, vagy rossz neki, hogy nem lehet Amandával. Esetleg engem kerül. Mikor már elfáradt a kezem, a hifi zenélt helyettem és legalább én is tudtam egy kicsit táncolni. Akaratlanul is oda-odapillantottam Kirbyre és olyankor mindig találkozott a pillantásunk. Igazán jól éreztem magam, bár azt sajnáltam, hogy Joshua nem jött el. A buli zárásaképp egy lassú számba kezdtem. Azt hiszem most figyeltek fel először, arra, hogy van hangom. Mindenki körém gyűlt, és bár ismerték a dalt, rám hagyták az éneklést. Láttam, amint Mike átöleli Jesst, és ahogy mindenki összebújik valakivel. Ami nagyon váratlanul ért, az az, hogy Kirby is odajött mellénk. Először azt hittem talán megenyhül és végre felhagy ezzel az ellenségeskedéssel,de tévedtem. Egyszerűen csak odafurakodott és eloltotta a tábortüzet. Mindenki döbbentem bámult rá, ám a sötét miatt nem hiszem, hogy észrevette a szúrós tekinteteket.

- Vége a bulinak. – mondta erőteljesen.

- Még csak egy óra van. – nyafogott Sam

- Pontosan. –felelt hűvösen Kirby.

11. A legédesebb csók

2010. szept. 3. 13:48 - írta PiciPatti

Mikor megérkeztem a suliba, beszaladtam a mosdóba. Bementem az egyik fülkébe, s a mellettem lévőből ismerős hangokat hallottam. Amanda és Kirby volt az. Istenem, ez annyira kínos.

- Egyszerűen már nem bírom ezt a titkolózást. Én nem tudok hazudni, azoknak, akiket szeretek. – mondta Amanda

- Tudom, hidd el, hogy nekem is nehéz fent tartani a látszatot, de nem tehetünk mást. Nem bánthatunk meg ennyi embert. – nyugtatta Kirby

- Igen, de az jobb, ha magunkat tesszük tönkre? – dühöngött Amanda, majd hangos sírásban tört ki.

- Csss…ne sírj. Gyere, ölelj meg. – mondta Kirby. Minden rendben lesz és boldogan élünk, míg meg nem halunk. – nevetett visszafogottan.

Ekkor becsöngettek és hallottam, ahogy mindketten elhagyják a WC-t. Gyorsan kilopóztam és beszaladtam a terembe. Egész órán ezen járt az agyam. Eddig is voltak jelek, hiszen láttam őket a parkban, Amanda titkos találkái és most ez. Egyszerűen hihetetlen, hogy ők ketten, együtt. Nem is illenek össze. Szegény Nate. Szegény lányok, akiket Kirby átver. Szegény Amanda, ugyanis nem hiszem, hogy Kirby csak a látszat kedvéért visz fel magához más lányokat. Szegény én. Alig vártam, hogy találkozzam Joshuával és egy kicsit jobb kedvem legyen. Persze egészen a nap végéig nem futottunk össze. Utolsó szünetben viszont belebotlottam a folyosón.

- Szia csajszi. – köszönt.

- Helo. – mosolyogtam.

- Ne haragudj, hogy nem hívtalak, de a szüleim elkobozták a telefonom.

- Mit követtél el?

- Áh, pár rossz jegy. De a hét végére már visszakapom.

- Jól van, amúgy sem vártam, hogy hívni fogsz.

- Most miért vagy ilyen? Én mindig tartom magam, ahhoz, amit mondok.

- Jól van, hiszek neked. Mit csinálsz szombaton?

- Nos, elutazom a szüleimmel a rokonaimhoz. Miért?

- Oh, hát csak kérdeztem. Én kirándulni megyek a volt osztálytársaimmal.

- Ez jól hangzik. Ne haragudj, de mennem kell, mert még beszélnem kell a matek tanárral. Majd hívlak, amint tudlak.

- Oké. Szia.

Pompás. Bármelyik hétvégén mehetnének rokonokat látogatni, de ők pont ezt az időpontot szemelték ki. Hihetetlen, hogy semmi nem jön össze. Tehát nem maradt más választásom, vagy kibékülök Nate-tel és megkérem őt, vagy szerzek egy jó napot Barbienak. Hát az kizárt. Suli után rengeteget tépelődtem otthon, majd több órás rágódás után tárcsáztam Nate számát.

- Halo. – szólt bele az ismerős megnyugtató hang.

- Szia.- köszöntem olyan halkan, hogy én magam is alig értettem, amit mondtam.

- Vanessa. El sem hinnéd mennyire örülök, hogy hívtál.

- Tudnánk találkozni?

- Persze. Baj van?

- Nem igazán. - feleltem

- A parkban negyed óra múlva? – ajánlotta izgatott hangon

- Rendben. – egyeztem bele.

És negyed óra múlva tényleg ott ült a parkban a padon, mert az nem egy egyszerű pad volt, amin az ember ücsörögni szokott, ez az a pad. Ezen ült Kirby és Amanda, amikor először láttam őket együtt.

- Hát szia.

- Köszi, hogy eljöttél.

- Ugyan már. Szeretnék bocs...

- Várj. Ne mondj semmit, előbb hallgasd meg, amit mondani akarok, mert utána már nem biztos, hogy bocsánatot fogsz kérni.

- Jól van.  Hallgatlak.

Leültünk a padra, megtartva a tisztes távolságot. Majd mesélni kezdtem.

- A régi iskolámban volt egy lány, akivel sokáig legjobb barátnők voltunk. Elválaszthatatlanok voltunk. Éjjel-nappal együtt, egészen addig, ameddig ő el nem kezdett megváltozni rossz irányba. Cigizett, fiúkkal lógott és minden buliban részegre itta magát, és persze elvárta, hogy én is így tegyek. De én nem voltam olyan, mint ő. Engem nem így neveltek és ez nem tetszett neki és a szüleimnek sem. Eltiltottak tőle. Nem beszélhettünk a suliban, nem találkozhattunk iskola után. Neki nagyon rossz volt a családjával a kapcsolata, ezért mindig is én voltam számára az egyetlen, és, amikor megtudta, hogy nem barátkozhatunk totál becsavarodott. Úgy viselkedett,mint, aki megőrült és megfogadta, hogy bosszút áll rajtam. Rá pár hétre jött egy új srác az osztályba, akivel nagyon jóba lettem, talán később több is lett volna belőle, ha Barbie, nem intézte volna ellenem a dolgokat. Állandóan Dave körül volt, és mindenféle hazugságokat terjesztett rólam, ám nemcsak neki, mindenkinek, akit ismert. Az iskolában mindenki lenéző volt velem, állandóan gúnyoltak és nevettek rajtam Barbieval és Davvel az élen. Nem sokáig bírtam, 1-2 hónap után pszichológushoz kellett járnom, majd szép lassan megtanultam ezt kezelni. Barbie lefeküdt Davvel, aztán utána már nem is foglalkozott vele. Persze utána szóba se álltam Davvel, de titkon mindig is szerettem. Egy hete kaptam a barátnőimtől a hírt, hogy együtt vannak. És szombaton meglátogatnak az osztályommal együtt. Egyik nap épp rólam beszéltek a barátnőim előtt, mire a barátnőim azt hazudták neki, hogy van egy barátom és alig várom, hogy bemutathassam mindenkinek. De, mint te is tudod nincs és ha ezt szombaton megtudja Barbie újra célkeresztben leszek és nem adom meg még egyszer azt az örömöt neki, hogy gúnyolhasson.

- Arra akarsz kérni, hogy játsszam el, hogy a pasid vagyok? –kérdezte Nate

- Sajnálom, tudom, hogy irtó hülye ötlet és hidd el, hogy megértem, ha nemet mondasz.

- Micsoda? Az kizárt. Ez a lány soha többé nem fog bántani téged. Mi leszünk a legszebb pár a világon. - vigyorgott Nate.

- Tényleg megtennéd értem?

- Persze. Mire valók a barátok.

- Köszönöm. - ugrottam a nyakába.

- Ugyan. Tehát, akkor szombat.

- Igen, de még pontosan nem tudom mikor és hol, de majd még egyeztetünk.

- Rendben. Nincs kedved most valamihez? Elmehetnénk fagyizni  vagy ahová csak akarsz.

- Sajnos nem lehet. Holnap dogát írunk töriből, muszáj tanulnom.

- Az kár. Akkor holnap találkozunk a suliban, és remélem most már mellém ülsz.

- Hát persze.

- Jó, mert nem volt igazad és még mindig szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém.

- Felejtsük el!

- Ennyire rossz volt?

- Mii? Jaj, nem, dehogy. De kicsit kínos erről beszélni és egyszerűen csak lépjünk tovább. Oké?

- Ahogy akarod. – mondta kissé csalódottan.

- Akkor holnap. – hebegtem és nyomtam egy puszit az arcára.

És tényleg úgy lett, ahogy megbeszéltük. Ismét a régi padomban ültem Nate-tel, és felhőtlenül csevegtünk egész nap. Amanda egész nap csendes volt, és percenként az óráját bámulta. Amikor megszólalt a csengő, jelezve, hogy vége az utolsó órának, Amanda rögtön kiviharzott a teremből. Bár nem szokásom a kémkedés, nem tudtam megállni, hogy ne lopakodjak utána. A suli előtti sarkon már Kirby várta. Amanda beült a kocsiba és szorosan magához ölelte Kirbyt. Annyira jól mutattak együtt. Amanda gyönyörű és hát Kirby… nagyon jó pasi. Mindkettőnek aranyszőke a haja, és azok a kék szemek. Igazán nem értem miért kellenek más lányok is neki, amikor övé az egyik legszebb. Ami még igazán furcsa, hogy amikor együtt vannak, látszik rajtuk, hogy mennyire ragaszkodnak egymáshoz. Amikor Amandával van kedvesnek látszik és olyannak aki képes érezni. Mindenre kell, hogy legyen értelmes magyarázat. Talán skizofrén és a két személyiség váltogatja egymást különböző hatásokra. Jó, azt hiszem egy kicsit elrugaszkodtam az értelmes magyarázattól. Gyorsan lebuktam egy bokor mögé, nehogy meglássanak, amikor elhajtanak előttem. Nagy lopakodásom közbe éreztem, hogy valami bökdösi a hátam. Meg akartam fordulni, de mivel guggoltam, összeakadtak a lábaim és seggre ültem. Hát miért is ne épp egy puncsfagyi közepébe.

- Ha tudtam volna, hogy ennél egy fagyit, meghívtalak volna, nem kéne felenned a földről. Nem túl higénikus. – nyújtotta felém a kezét Joshua

- Hát, már jól laktam köszi. – nevettem rá

- Akkor nincs is kedved eljönni?

- Nos, kedvem lenne, de nem egy puncsfolttal a fenekemen.

- Akkor hazaviszlek, felkapsz egy másik nacit és elviszlek a legfinomabb fagyizóba, itt L.A.-be.

- Nem is tudom. – hazudtam. Dehogyis nem tudom. Mindennél jobban menni szeretnék, de nem akarok túl lelkesnek látszani.

- Jó hát, ha nincs kedved nem erőltetem.

- Ilyen könnyen feladod? Látszik, hogy nem szoktál hozzá ehhez.

- Mégis mihez? – kérdezte mosolyogva

- Hogy megküzdj valamiért.

- Oh, szóval ezt gondolod? Hát nagyon örültem volna, a veled töltött fagyizásnak, de könyörögni nem fogok. – mondta közömbösen, próbálva elfojtani az előre kívánkozó mosolyt.

- És mégis, hogy üljek így be az autódba? Tiszta fagyi lesz az üléshuzat.

- Az ötletem nem fog tetszeni, de jobb, mint így hazasétálni.

- Kivele.

- Vedd le a nadrágod, én pedig odaadom az edzőgatyám.

- Most komolyan? És hol?

- Hát egyik oldalról takar a bokor, a másikról a fal és én na meg a pulcsim.

- Kizárt.

- Azt hittem bevállalósabb vagy. - heccelt.

- Na ide azzal a gatyával. - mondtam nevetve - De nem ér lesni.

Én magam is alig hittem, hogy képes vagyok ilyet csinálni, de nem szalaszthattam el a lehetőséget, hogy vele lehessek. Kivette a méregzöld rövidnadrágját a táskájából, majd elém tartotta a pulcsiját és elfordította a fejét. Hálát adtam istennek, hogy egy irtó szexi bugyit vettem fel reggel. Fekete és ciklámen, a legvadítóbb színösszeállítás. A széle csipke. Egy picit reménykedtem benne, hogy odapillant, de ettől a gondolattól megijedtem. Erre a pillanatra nem is kellett sokat várnom. Mielőtt felhúzhattam volna a nadrágját felém fordult. Szúrós tekintettel néztem rá, mire elmosolyodott és elfordította tökéletes arcát. Annyira helyes, hogy képes lennék őt nézni több órán keresztül mozdulatlanul. Barna haját lágyan fújta a szél, barna szeme édes, mint a csoki.

- Kész vagyok. Köszi.

- Akkor indulhatunk?

Joshua megállt a házunk előtt, berohantam a házba, bedezodoroztam magam, felkaptam egy farmergatyát és egy másik toppot. Gyorsan megfésültem a hajam és tettem fel egy kis szájfényt, majd visszasiettem a kocsiba.

- Úgy érzem inkább étterembe kéne, hogy vigyelek, ha már ennyit készülődtél. Bár sokáig tartott megérte. Jól nézel ki.

- Köszönöm. – pirultam bele.

Mikor megérkeztünk , elállt a lélegzetem. Arra számítottam, hogy valami méregdrága cukrászdába megyünk, de annál sokkal jobb helyet talált. Egy parkba vitt, ahol egy fagyis kocsi állt. Vettünk két gombóccal, majd leültünk a fűbe, közel egy fűzfához. Gyönyörű volt. A nap fényesen sütött, a fű szép zöld volt, tele mezei virágokkal.

- Ez csodaszép.

- Sejtettem, hogy értékelni fogod. Egy ilyen helyre nem lehet, akárkit elhozni. A legtöbb lány, nyávogna, hogy koszos lesz a ruhája, vagy rászáll egy bogár.

- Ez azt jelenti, hogy nem ide hozol minden lányt?

- Azt. – mosolygott. Általában hozzám viszem őket. – viccelődött, bár én nem tartottam ezt olyan mókásnak. Te vagy a második. – tette hozzá

- Oh. – nyögtem csalódottan

- A nővéremmel szoktam ide járni.

- Van egy nővéred?

- Persze. Ann az.

- A lány akivel a bowling clubban találkoztál?

- Igen. Nem velünk él és csak ritkán jön haza.

- Ó, hát most már értem.

- Miért mit hittél?

- Hát, hogy a barátnőd.

- Ha lenne barátnőm nem csinálnám ezt. - mondta majd közelebb hajolt felém. Bármennyire is nem szerettem volna könnyen adni magam, nem tudtam nemet mondani. Ajkaink összeértek egy könnyed csók erejére. Majd azt egy újabb és újabb szájra puszi követte. Szép lassan éreztem, hogy az ajkai szétnyílnak és megcsókolt. Úgy igazán. Annyira boldog voltam. Azt kívántam, hogy soha ne érjen véget ez a pillanat. Éreztem, ahogy a karja a derekam köré fonódik és én azt akartam, hogy ne engedjen el. Ám akkor valami borzalmas dolog történt. Éreztem, hogy valami elkapja a hajam és húzza. Joshuával szétugrottunk és akkor felismertük,azt a lányt, aki a hajcibálással akart elválasztani minket egymástól. Lorena volt az a valaki. Arca könnyes, homloka összeráncolva szája pedig nyitva és tiszta szívéből üvöltött.

- Mégis mit képzelsz magadról? Te utolsó kis senki. Azonnal szállj le a barátomról.

- Lorena. - Állj már le. Azonnal engedd el.

Nem vagyok az az erőszakos típus, de a védekező mechanizmusom kérdés nélkül beindult. Megfordultam és fellöktem, úgy hogy ő a hátára esett én pedig rá. Összeszorítottam a kezét és begyűrtem a lábam alá, hogy ne tudjon mozogni. Mikor ráeszmélt, hogy tehetetlen velem szembe, abbahagyta a vergődést és sírni kezdett. Szép lassan elengedtem és felálltam. Joshua segített neki felkelni, mire Lorena elfutott.

- Nem kéne utána menned? – kérdeztem.

- De, lehet. Azért, ez durva volt. Mégis, hogy jön ő ehhez? Istenem, annyira sajnálom. Jól vagy? Nem gond ha most hazaviszlek?

- Persze, és nincs semmi baj. Nem a te hibád.

- Biztos? – kérdezte szomorúan. Bólintottam.

- Sokszor előfordul veled ilyen?

- Arra gondolsz, hogy naponta támadnak-e meg ex-barátnők. Hmm. Nem, nem mondhatni.

- Akkor mégis, honnan tudtad, mit kell tenni?

- Nos, apukám sokféle védekezési módszert megtanított, hisz nem lehet mindig az icipici lányával, hogy megvédje.

- Folyton lenyűgözöl. Állandóan csetlesz-botlasz, jól felvágtad a nyelved, nem félsz levetkőzni az utcán, jól csókolsz, verekszel. Mit tartogatsz még?

- Hát, ha elárulom, akkor már nem akarod magadtól felfedezni.

- Nálunk maradt a nadrágod, egy pillanat és hozom. – nyitottam ki a kocsi ajtaját, amint megállt a házunk előtt. Beszaladtam a fürdőbe és a kezembe kaptam a nadrágját. Már messziről lóbáltam neki. Kiszállt a kocsiból és átvette a nadrágját. Egy pillanatra elfordítottam a fejem, és akkor vettem csak észre Kirbyt. Joshua is felé nézett és intett neki. Nem volt túl jó döntés. Kirby széles vigyorral az arcán elindult felénk.

- Hát te? – kiáltott Joshuának

- Visszajöttem a nadrágomért, de már megyek is. – mondta majd odahajolt, hogy adjon egy puszit a számra, de én egy kicsit elhúztam a fejem, így az arcomra érkezett a csók. Betette a rövidgatyát a táskájába, majd elhajtott.

- Remélem, jó órabért kértél. – mondta Kirby majd elviharzott.

Egy pillanatig nem értettem, hogy mire gondol, ám hirtelen felfogtam, hogy azt hiszi, hogy lefeküdtem Joshuával. Úristen, hogy mekkora egy szemétláda. Minek néz ez engem? Pont ő?

- Oh, tudod mit neki ingyen is megteszem. – kiabáltam utána

- Cccc. – sziszegte.

Csak ültem fent az ablak párkányán és sírtam. Annyira igazságtalannak éreztem, hogy mindenki ellenem van, és nincsenek itt a legjobb barátnőim, hogy legalább nekik kiönthessem a szívem. Egyedül vagyok. Mikor már teljesen eluralkodott rajtam az önsajnálat, szerencsére megrezzent a telefonom. Nate volt az. Írt, hogy holnap d.u. ő és még egy páran lemennek a strandra és, ha van kedvem tartsak velünk. Gyorsan válaszoltam Nate-nek, majd folytattam a sajnálkozást.

10. Megőrülök érted/tőled

2010. szept. 2. 21:50 - írta PiciPatti

Ilyen nincs!- csattantam fel. Akármerre megyek ő mindenhol ott van. És mért nem húzza el, azt a hülye függönyt, ha épp egy újabb lányt készül megfektetni?  Átheveredtem inkább az ágyra és ránéztem a telefonomra. 5 nem fogadott hívás és 4 SMS Nate-től. Olvasás nélkül töröltem őket. Aztán nem bírtam tovább küszködni a kíváncsisággal, ezért visszaültem a párkányra és fél szemmel Kirby ablakát vizslattam. Bár végre el volt húzva a függöny, a lámpa égett és így minden árnyék tisztán látszott. Az ágyon feltehetőleg Kirby feküdt a lány pedig a fotelben ült. Több percig néztem őket, s azon csodálkoztam, hogy még nem maradt ott a szemem. Épp feladtam volna a leskelődést, ám ekkor Kirby felállt és odahúzta a lányt az ágyra. Csókolózni kezdtek és közben lefejtegette a lányról a felsőjét. Majd ő is vetkőzni kezdett. Képtelen voltam tovább nézni őket. Elhúztam a függönyömet és befeküdtem az ágyba. Csak forgolódtam, képtelen voltam aludni, hisz nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy Kirby épp egy másik lányt kezelget a szomszédban. Egyszerűen felfordult tőle a gyomrom. Undorító, amit csinál képzelem milyenek lehetnek a szülei, hogy egyáltalán nem zavarja őket a hozzájuk felvándorló lányok hada és az, hogy a fiúk mindenkit kihasznál persze a lány is tökéletesen megérdemli. Hogy lehet ennyi esze, hogy 5 perc után lepattan róla a bugyi? Miért nem fontos a mai lányoknak az első alkalom? Az első együttlétnek romantikusnak kell lennie, és persze az sem hátrány, ha az illetővel szeretjük egymást és nemcsak egy hete tart a kapcsolatunk. Anyukám nekem mindig azt mondta, hogy nem szabad elsietni a dolgokat, mert egy rossz döntés az egész életünkre kihatással lehet. Persze nekem kár ezen filozofálnom, mert ennél távolabb nem is lehetnék ettől az alkalomtól, hiszen egy fiú sincs, akivel esélyt látnék erre. A függönyön keresztül láttam, amint Kirby szobájában sötét lesz. Biztos véget ért a románc, legalább most már én is aludhatok. Reggel nehezen ébredtem nem igazán volt kedvem iskolába sem menni. Ki akartam hagyni a találkozást Nat-tel és Kirbyvel, de Joshuával sem akartam ma összefutni. Igazából haragszom rá. Egyszer megcsókol, egyszer levegőnek néz, elkéri a számom, de nem hív fel. Igazán eldönthetné, hogy mit szeretne, bár attól tartok semmit. Ha igazán tetszenék neki, minden alkalmat megragadna, hogy beszélhessen velem vagy láthasson, de semmi. Gyorsan kiugrottam az ágyból, és kikaptam az első ruhát a szekrényből, ami a kezem ügyébe akadt. Egy halványzöld csőtop és egy fehér térdnadrág volt az. Copfba kötöttem a hajam, feldobtam a szokásos sminkem majd lesiettem a kocsihoz. Szerencsére időben beértem a suliba és azért is hálás voltam, hogy az első 2 órám nem Nate-tel van. Ám az első két óra sokkal gyorsabban telt a szokásosnál. Lassan indultam a terem felé, és óvatosan besétáltam. Nate ott ült a helyén, fülében fülhallgató. Kezével a padon dobolt, minden mozdulatán látszott, hogy élvezi a zenét. Amikor ilyen aranyos nehéz rá haragudni, de azért nem lehetetlen.  Amint meglátott engem, felpattant kivette a fülhallgatót és felém sétált, hogy megakadályozzam tervét, miszerint 100adszorra is bocsánatot kér, elfordultam a másik padsor irányába és mivel Jessica padtársa hiányzott, mellé pakoltam le. Egy pillanatra Nate felé néztem és láttam az arcára kiülő szomorúságot. Szerencsére a tanárnő nem szólt, a helycseréért. Megbeszéltük Amandával és Jessicával, hogy beülünk egy fagyizóba suli után. Az utolsó óránk külön volt, ezért én a suli előtt vártam őket. Leültem egy padra és élveztem a napsütést a bőrömön. Az ajtó fele bámultam, abban reménykedve, hogy a lányok hamarosan itt lesznek. És igazam is lett. Jessica libbent ki az ajtón.

- Amanda hol van?- kérdeztem

- Nem jön velünk, valami titokzatos ügye akadt. – kuncogott Jess.

Bár szerettem Amandát, talán jobb is, hogy nem jön, így legalább lesz alkalmam kifaggatni a másik barátnőmet mindenről. Elindultunk egy közeli cukrászda felé és közben a suliról beszélgettünk. Ám mire odaértünk a fagyizóba, elég bátorságot gyűjtöttem, ahhoz, hogy megtudjak 1-2 dolgot. Én egy gyümölcs kelyhet, Jess pedig egy shake-t rendelt.

- Nem tudod, mi dolga volt Amandának? Talán valami pasi? – kérdeztem gyümölcscsodámat majszolgatva.

- Hát, tudod nem igazán tudok semmit, csak azt, hogy van valami srác, de titokban kell tartaniuk, de gőzöm sincs, hogy miért. Lehet, hogy nős, vagy túl idős hozzá. Ki tudja?

- Annyira titkos, hogy még a legjobb barátnőjének sem mondhatja el? – néztem meglepetten

- Igen, elég gyanús.

- Nem gondoltál arra, hogy talán utána kéne járnunk ennek a dolognak? Mi van akkor, ha valami butaságot csinál, valami felelőtlent és veszélyest?Mi vagyunk a barátnői, ki védje meg vagy térítse észre, ha nem mi?

- Gondolod, hogy ez jó ötlet?

- Persze. - bíztattam

- Hát, talán igazad van. Tudhatná, hogy előttünk nem kell titkolóznia, és érthető, hogy aggódunk.

- Így van. Volt már Nate-n  kívül is barátja?

- Hát nem sok.

- Ismerted őket?

- Persze. Járt még egy sráccal Nate után 1 hónapig.

- Értem. És milyen volt a kapcsolatuk? Mármint Nate-tel?

- Oh, nagyon jó. Szerintem igazán édesek voltak együtt és látszólag nagyon szerették egymást.

- Akkor miért lett olyan hamar vége?

- Hát ez egy elég kényes téma, és én igazán nem szeretnék pletykálni.

- Ugyan már Jess! Mégis kinek mondanám el?

- Jó, persze tudom, de különben sem tudok olyan sokat. Igazából Amanda sem tudott semmi jó indokot mondani, de szerencsére a mai napig jóban vannak és ez a fontos.

- Igazad van, persze. – nyugtáztam, de igazából elégedetlen voltam, hogy semmi hasznos információt nem sikerült kiszednem Jessből. Egy részről örültem neki, mert így legalább megbizonyosodhattam, hogy Jessica, egy olyan ember, akiben meg lehet bízni és nem kell félnem, hogy elkotyogja, amit rábízok. Másrészről viszont majd meghaltam a kíváncsiságtól, hogy megtudjam, mi folyik itt.

- Bocsi Vane, de muszáj mennem, mert a szüleimmel meglátogatjuk a keresztanyámékat. - mondta Jess miközben az óráját vizslatta.

- Rendben, indulhatunk.

Sajnos nem egy irányba laktunk, ezért egyedül kellett hazakullognom. Szerencsére nem laktunk messze a fagyizótól, viszonylag hamar hazaértem. Eszembe jutott, hogy nincs itthon senki, mert a szüleim dolgoznak. Ha nem lennék összeveszve Nate-tel most áthívhattam volna és nem kéne az egész délutánom egyedül töltenem. Bekaptam pár falatot a konyhába, közben megírtam a leckém, majd úgy döntöttem, hogy felhívom Nicole-t és Saraht. Leültem a kanapéra és tárcsáztam a barátnőim számát.

- Halo?- hallottam Nicole hangját

- Sziiaaaaaaaa- kiáltottam legjobb barátnőmnek. Majd Sarah is becsatlakozott. Szinte minden itt eltöltött napomat elmeséltem nekik, ők meg a húúú és waaa szót váltogatták. Alig akartak hinni a fülüknek, hogy a kis szürke életemből micsoda szappanopera fűződött.

- Figyelj csak, valamit el kell mondanunk, ami miatt lehet, hogy egy kicsit ideges leszel. – mondta Sarah nyugtalan hangon.

- Jézusom, mit csináltatok?

- Hát, csak annyi, hogy egy pár nap múlva meglátogatunk.

- Micsoda? – sikoltottam örömömben, majd fel-le ugráltam, mint valami tébolyodott. Ez nagyszerű már alig várom, de akkor mégis miért ilyen savanyú a hangotok? Ti nem örültök neki?

- Jaj, dehogynem, már nagyon hiányzol- mondta Sarah, csak hát ugye jön az egész osztály beleérte Barbiet és Dave-t.

- Talán kibírom valahogy viccelődtem. Ez minden?

- Nem igazán. Nos úgy kezdődött ugye, hogy ők ketten összejöttek és most a suliban sülve-főve együtt vannak, és azért mi persze szoktunk rólad beszélni. És egyik nap épp a pasikról meg rólad dumáltunk, amikor Barbie nagyképűen rávágta, hogy neked úgy sincs senkid, mert képtelen vagy összeszedni egy pasit, majd hozzátette, hogyha sikerül, akkor sem nehéz elszedni tőled. Mi erre totál bepipultunk és azt hazudtuk, hogy igenis van barátod és nagyon jól megvagytok. Erre azt válaszolta, hogy alig várja, hogy megismerje, úgyhogy hozd magaddal az osztálykirándulásra.

- Mondjátok, hogy ez az egész csak egy rossz vicc. Kérlek. Ennyire nem lehettek felelőtlenek.

- Nagyon haragszol? Mi nem akartunk rosszat, de nem hagyhattuk, hogy így alázzon téged az a kis…

- Jó elég Nicole- állította le Sarah. Bocsáss meg nekünk, totál igazad van, ha most kiakadsz ránk.

- Ugyan lányok, tudom, hogy csak jót akartatok. Örülök neki, hogy jöttök, és addig csak kerítek valakit.

- Ott van Nate. – javasolta Sarah, ő rendes srác szerintem.

- Vagy megkérhetnéd Joshuát- ajánlotta Nicole.

- Esetleg Kirbyt- kuncogtam.

- Látod van választék bőven. – nevettünk

- Jól van csajok. Akkor pontosan mikor jöttök?

- Szombaton. Úgyhogy még van 3 napod, hogy találj valakit.

- Rendben, még megbeszéljük addig, hogy mikor és hol. Jók legyetek, Sziasztok.

Anyák épp akkor érkeztek meg, amikor letettem a kagylót. Olyan jó volt őket együtt látni. Sajnos mindketten sokat dolgoznak, ezért kevés idejük van egymásra, de szerencsére jól kijönnek egymással. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha sem veszekednek, de ez normális.

- Szia kicsim. Mi újság? – köszönt apa és anya majd lepakolták a szatyrokat a konyhába.

- Sziasztok. Épp most beszéltem Sarahékkal és képzeljétek, a hétvégén találkozom velük. Ide jönnek a közelbe osztálykirándulásra és beugranak hozzám.

- Ez nagyszerű. – ölelt át anya. Csinálok valami vacsit. Mit ennél?

- Oh, csak valami könnyűt.

- Caesar saláta sonkával?

- Isteni. – mondtam majd felmentem az emeletre. Megengedtem a fürdő vizet, majd miután megtelt elmerültem a kádban. Most még ez sem tudott kikapcsolni, egyfolytában azon kattogott az agyam, hogy hogyan szerezzek magamnak egy álbarátot 3 nap alatt. Persze a lehetséges jelöltek megvoltak, már csak döntenem kellett Joshua és Nate között. Ha nem lett volna az a kis incidens Nate-tel nem is kéne ezen agyalnom, de így? Először is haragudtam rá, másodszor, nem lehettem benne biztos, hogy az a csók neki is csak olyan véletlenszerű nem komolyszándékú csók volt. Egyáltalán azt sem tudom nekem mit jelentett. Aztán eszembe jutott, hogy ha Joshuát választom talán közelebb kerülünk egymáshoz, esetleg egy csók is elcsattanhat, ezért elhatároztam, hogy holnap megkeresem és beszélek vele. Fürdés után lementem a földszintre és mivel még mindig gyönyörű volt az idő, felkaptam magamra valamit és kiültem a teraszra. Fogtam egy újságot, a napszemüvegem és leheveredtem a napozóágyba. Épp az olvasói leveleket böngésztem, majd átvizslattam a divatoldalakat is. Ekkor ismerős hangot hallottam. Feltoltam a napszemüvegem és a szomszéd ház felé bámultam. Kirby lépett ki az ajtón. Bement a garázsba és kirángatott egy fűnyírót. A farmer halásznadrág szorosan simult izmos lábához, felső teste meztelen. Egy napszemüveget viselt, ezért pontosan nem láttam a tekintetét, de feltehetőleg észrevette, hogy ott ülök, mivel gúnyos mosoly húzódott a szája szélén, majd berántotta a fűnyírót. Gyorsan visszacsúsztattam a napszemüvegem, hogy ne láthassa, ahogy őt bámulom. A gép szörnyű ricsajt csapott, a saját gondolataimat sem hallottam, és az olvasás is elég nehezen ment így. De nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy bemegyek a házba ebbe a szép időbe. Kivettem a zsebemből az mp3-at és bedugtam a fülembe, majd a maxra tekertem a hangerőt. Persze nem nyomta el a zajt teljesen, de jobb volt a semminél. Kirby hirtelen kirángatta a gépet a kertből és elindult az előttünk lévő fű elé. Amikor odaért a hatalmas fűkupachoz, kicsit megemelte a fűnyíró elejét, mire az az összes levágott füvet felém lövellte. A hajam a szám és az egész terasz tele volt fűvel. Idegességemben felpattantam a székből és átrohantam Kirbyék kertjébe, majd kihúztam a fűnyíró zsinórját a konnektorból.

- Mit a francot csinálsz? – kérdezte dühösen. Szeretnék időben végezni.

- Csak nem egy újabb csaj jön hozzád?

- És ha igen?

- Ha annyira sietsz, minek vágod olyan helyen is a füvet, ami már nem tartozik hozzátok? Valld be, hogy csak az én idegeimre akarsz menni.

- Ah, istenem, mikor fogod már fel végre, hogy nem körülötted forog a világ? – ezzel visszahúzta a fűnyírót a kertjébe és újra működésbe hozta. Gyorsan levágta még 1-2 két helyen a pázsitot, majd visszarakta a gépet a garázsba. És akkor olyat láttam, mint azelőtt soha. Levette a cipőjét, majd letolta a nadrágját és beállt a kerti slag alá. Amikor azt mondom, hogy letolta a nadrágját, azt úgy értem, hogy a farmert és az alsónadrágot is. Csak egy pillanatra néztem oda, majd azonnal az arcom elé emeltem az újságot. Istenem. Ez a gyerek nem normális. Képes levetkőzni az utcán anyaszült meztelenre. Amikor hallottam, hogy elzáródik a kerti csap és feltételeztem, hogy a nadrágját is visszavette, leengedtem az újságot  majd felálltam, felé fordultam és azt mondtam:

Ah, istenem, mikor fogod már fel végre, hogy nem mindenki kíváncsi a meztelen testedre?  – vágtam be magam mögött az ajtót. – Majd beviharzottam a házba. Felmentem a szobámba és leültem a párkányra, óvatosan elhúztam a függönyt, hogy ő ne láthasson engem, de én tisztán láthassam őt. A találkozásunk után kb. 10 perccel tűnt fel a szobájában. Valószínűleg a fürdőbe ment, hogy megmosakodjon rendesen is, mert egy törölközőt vett ki a fiókjából. Ismét 10 perc múlva felbukkant. A törölköző a dereka köré tekerve. Ott állt a szekrénye előtt, és a ruháit válogatta. Reménykedtem benne, hogy azért, felvesz egy alsógatyát, a farmer előtt. Kivett egy halványlila pólót és egy fehér halászgatyát, majd a székre fektette, majd egy alsógatyáért nyúlt. Kiment, s mikor a legközelebb visszajött, már egy rövidgatya volt rajta. Ekkor értettem meg, hogy a ruha, amit előzőleg kivett, a holnapi szerelése lesz. Az ablaka felé vette az irányt, én pedig gyorsan lebuktam, hogy ne lásson meg. Mire legközelebb odanéztem, már el volt húzva a függöny, és a Tv fénye világított. Nem igazán értettem, miért kellett sietnie, ha egész este csak TV-t néz. Kezdtem totál idiótának érezni magam, amiért a bunkó szomszéd srácot kukkólom egész nap. A hasam is egyet értettem vele, mivel akkorát morgott hirtelen, hogy eszembe jutatta a finom saláta vacsorámat. Leszaladtam a konyhába és belapátoltam egy tál zöldséget.  Leültem anyuékkal a TV elé és megnéztük az esti filmet. Miután vége lett, felmentem lefeküdni. Reggel izgatottan ébredtem. Valami csini ruhát kellett kiválasztanom, hiszen valahogy rá kellett vennem Joshuát a szombati álrandira..

9. Tipi-tapi :D

2010. szept. 2. 12:51 - írta PiciPatti

Nem tiltakoztam, mert igazán szerettem volna látni, Joshuát ám Nate arcán némi szomorúságot láttam, és ő nem is kelt fel a fotelből, mint mi.

- Nem jössz velünk?- kérdeztem

- Hát inkább kihagyom, köszi. Megkeresem Zack-et és Sam-et.

- Hát jó. – mondtam és a csajok után futottam.

Szinte majdnem minden teremben jártunk, de Joshuát nem találtuk sehol. A második szinten az utolsó terem fele igyekeztem. Nem volt kiírva az ajtóra, hogy milyen program szobája ez, ezért gondoltam benyitok. Talán nem kellett volna. Több okból sem. 1 srác és 1 lány volt a teremben. A srác nem más, mint Kirby. A lány pedig Lorena csatlós barátnője Samanta. Látszólag nagyon jó hangulatban voltak, sörös üvegek tömkelege feküdt a padlón. A zene hangosan szólt. Kirby felsőteste meztelen, csak a farmer nadrágja volt rajta. Ha az a szerencsétlen lány nem rontotta volna a képet, még szexisnek is találnám, hiszen egyértelműen jó teste van Kirbynek.  De Samanta ott volt és a padon feküdt Kirby pedig rajta. Annyira le voltam döbbenve, hogy moccanni sem bírtam. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy nem engedhetem ide Amandát, mert megláthatja, hogy Kirby egy másik lánnyal van. Persze Kirby  megérdemelte volna, hogy lebukjon, de Amandát nem akartam bántani. Amikor be akartam csukni az ajtót, Kirby pillantása találkozott az enyémmel. Azonnal bevágtam az ajtót, majd a folyosó végig futottam, amikor Jess és Amanda épp kijöttek a mosdóból és leállítottak.

- Mi a baj? Megtaláltad?- kérdezte Amanda

- Nem. –  hazudtam.

- Akkor meg mi a baj?- faggatott Jessica

- Semmi. – feleltem és reméltem, hogy vissza tudom tartani a könnyeimet.

- Biztos? – hitetlenkedtek.

- Persze. – mondtam.

- Jól van ha, nem akarod elmondani az sem baj, de bármi is az biztos nem éri meg szomorkodni. – mondta Jess és Amandával együtt magukhoz öleltek. Amikor éreztem, hogy Amanda simogatja a hátam, sírni kezdtem, mert eszembe jutott, hogy mit tett Kirby. Bementem a mosdóba, hogy megmossam az arcom. Amikor tükörbe néztem, dühöt éreztem. Nem hittem el, hogy itt bőgök, mint valami óvodás. Nem érdemli meg egyik férfi sem. Megnyitottam a csapot, és a markomba engedtem a vizet. Lemostam az arcomról az elfolyt sminket majd papír zsebkendővel megtöröltem magam. Amikor végeztem, visszamentem a lányokhoz. Ők be akartak ülni egy filmes terembe, de nekem nem volt semmi kedvem most valami bugyuta szerelmes filmhez. Úgy döntöttem megkeresem Nate-t. Ő az egyetlen ember, aki képes felvidítani. Lementem az aulába. Ott ült egyedül.

- Hát te?- nézett meglepetten

- Ne is kérdezd.

- Mi történt? – kérdezte

Elmeséltem neki mindent, mindent ami mostanában történt velem. A csókot Joshuával, a veszekedést Kirbyvel és a mai nap csúcspontját. Ő szorosan ölelt magához. Egyszer csak felpattant és a kezét nyújtotta felém.

- Gyere velem.

- Hova?

- Csak gyere.

Felmentünk a lépcsőn egészen az utolsó emeletig. A folyosó végén egy létra volt, ami az iskola tetőhöz vezetett. Felmászott és kitámasztotta a tetőajtót. Amikor felért lenyújtotta a karját és felhúzott. Akkora lendülettel húzott, hogy véletlenül elestünk. Legurultam róla és ott feküdtünk egymás mellett a betonon. Nagyon kemény volt és ezer kavics szúrta a hátam, de nem érdekelt. Nate felállt és elvitt a tető széléhez. Korlát volt végig, ezért egy cseppet sem féltem. Ő leült és nekitámaszkodott a falnak, én pedig a hátamra feküdtem és a fejemet az ölébe fektettem. Ha most valaki látott volna, inkább gondolta volna, hogy egy pár vagyunk, mintsem csak barátok. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Sikerült neki elfelejtetnie az összes bajomat.

- Olyan jó, hogy vagy nekem. – mondtam mosolyogva.

Ő erre lehajolt és megpuszilta a homlokom. Az arcát nem húzta vissza talán 5 centire volt az enyémtől. Éreztem a leheletét az arcomon. Kellemes menta illata volt. Egy enyhe szellő fújta arcomba a parfümje illatát. Nagyon finom volt. Egyáltalán nem akartam, hogy elhúzódjon tőlem. Nem is tette. Becsuktam a szemem, ő pedig könnyű csókot adott a számra. Nem volt elég. Felemeltem a fejem és visszacsókoltam. Nem tudtam, hogy bosszúból teszem-e vagy, mert tényleg akarom őt csókolni, de nem is foglalkoztam vele. Először lágyan csókolóztunk, majd egyre hevesebben. Beletúrtam a hajába, ő pedig szorosan átfogta a derekam. Egyszer csak éreztem, ahogy benyúl a felsőm alá.

- Jézusom, te mit csinálsz? – ugrottam fel

- Sajnálom Vanessa!- mondta zavartan. Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen gyönyörű vagy, nagyon nehéz neked ellen állni.

- Mi van? – kérdeztem döbbentem

- Ne haragudj, nem is kellett volna megcsókolnom.

- Nem, nekem nem kellett volna visszacsókolnom. – nem tudtam a szemébe nézni, ezért elrohantam. Futottam, ahogy csak tudtam. Ránéztem az órára és megkönnyebbültem,hogy már vége ennek az ostoba játszóháznak és mehetünk haza. Felhívtam anyát és megkértem, hogy jöjjön értem. Szerencsére nem tartott sokáig, mire ideért. Mikor beszálltam a kocsiba, láttam Nate-t, ahogy az ajtóban áll és engem néz. Anyával egész utón nem beszéltünk. Amikor hazaértünk és rögtön felmentem a szobámba, lehuppantam az ágyba és bekapcsoltam a hifimet. Eközben 10 percenként SMS-t kaptam Nate-től,

Annyira sajnálom. Nem akartam túl feszíteni a húrt, ígérem soha többet nem fog előfordulni. Adj még egy esélyt, hisz barátok vagyunk és én ezt nem akarom elveszíteni. Nate.

Dühös voltam. Mégis mit képzelt? Hogy mert letapizni? És Kirby? Ha erre gondoltam furcsa érzés éreztem a mellkasomban, bár nem értem miért, hisz köztünk nem volt semmi, sem barátság, se más. Megfájdult a fejem, ettől a sok rágódástól.  Nem akartam ezzel foglalkozni, különben is sok munkám van. Meg kell csinálnom a reklámfilmet. Leültem az íróasztalomhoz, hogy kidolgozzam a részleteket. Tökéletesnek kell lennie, nem hagyhattam ezek után, hogy Kirbyé jobb legyen, mint az enyém.  A tárgy, amit reklámozni fogok, nem más, mint egy dezodor. Mivel anyu fotós, ért a kamerákhoz is, ezért majd ő veszi fel a jelenetet. Rajzolgattam, tervezgettem s közben észre sem vettem, milyen késő van. Elraktam a vázlataimat és elindultam a fürdőbe. A jóleső zuhany után lementem a konyhába egy pohár vízért. Megláttam, hogy tele a szemetes ezért kiszedtem és kivittem a ház elé. Amikor visszaindultam a házba, láttam Kirby autóját. Égtek a fényszórók. Először azt hittem véletlenül felejtette úgy, ám abban a pillanatban hangos röhögcsélés közepette kiszállt. Aztán kiszállt még valaki. Hát ezt nem hiszem el. Egy újabb lány. Két hete vagyok itt és most látom a negyedik lánnyal. Hihetetlen, hogy tudnak bedőlni neki a csajok. Annyira egyértelmű, hogy mik a szándékai. Éreztem, hogy kiráz a hideg. Milyen hűvös van gondoltam.  Mikor nyitottam az ajtót, hallottam, ahogy Kirby felnevet.

- Nem fázol? – kiabált valakinek. Óvatosan körbe néztem, mert nem hittem, hogy hozzám szólna, de nem láttam magam körül senkit. Ekkor lenéztem és szinte sokkolt a látvány. Fürdés után felvettem a pizsama francia bugyimat, de mielőtt kihoztam volna a szemetet, nem vettem fel rá semmit. Tehát ott álltam az utcán egy szál bugyiban és topban. Először rettentően szégyelltem magam, de aztán elkapott a harci ideg és nem hagytam, hogy ez a kis senkiházi leégessen. Véletlenül ledobtam a kulcsom, szexisen lehajoltam egy kicsit pucsítottam, majd szép lassan felegyenesedtem.

- Ami azt illeti melegem van. – vágtam vissza elégedett mosollyal.

- Kirby arcára döbbenet ült. Azt hiszem nem erre a válaszra számított. Igazán tökéletesen is elsülhetett volna ez a helyzet, ha nem rólam lenne szó. Totál megijedtem, amikor valami hideget éreztem a fenekemen. Hátrafordultam. Apukám keze volt az, amivel próbálta takarni a szebbik felemet. Épp a  munkából ért haza és mi sem lehetett volna jobb fogadtatás, mint a félmeztelen lánya a gangon.

- Neked elment az eszed lányom? – kérdezte értetlenül. – Azonnal menj be a házba. – mondta erélyesen.

Szégyenkezve betántorogtam az előszobába. Apa persze kérdőre vonta a botrányos viselkedésemet és kimért hangon közölte, hogy egy jó ideig nagyjából 60 éves koromig felejtsem el a férfiakat és azok figyelmének felhívására törekvést. Persze próbáltam megmagyarázni, hogy mi történt, de az istenért se hagyta, hogy végigmondjam. Újra és újra csak azt ismételgette, hogy apácának ad. Totál kiakadt. Reméltem, hogy anyu majd lazábban veszi a dolgokat. Felrohantam a szobámba és bevágtam magam mögött az ajtót. Leültem az ablakom elé a széles kipárnázott párkányra és kifele bámultam. Ekkor döbbentem rá, hogy még soha nem ültem itt és nem bámultam ki az ablakon. Észrevettem, hogy a szobám ablaka pont szemben van Kirbyével, elhúztam a függönyt és erősen koncentráltam a szememmel, hogy mindent élesen lássak...

8. Háborúban mindent szabad

2010. szept. 1. 22:14 - írta PiciPatti

- Ott állt a járdán, az autója előtt és engem nézett. A szívem összeszorult és a boldogság helyett lelkiismeret furdalást éreztem. Mikor már legalább 2 percre mozdulatlanul meredtünk egymásra egyszer csak elindult a bejárat fele. Kinyitotta az ajtaját, majd besétált, anélkül, hogy rám nézett volna. Én sem ácsorogtam kint tovább. Visszamentem a lakásba és lefeküdtem. Próbáltam magamra erőltetni az alvást, de egyszerűen nem ment. Először eszembe jutott, hogy Joshua lefeküdt Lorenaval. Hirtelen megértettem, miért ragaszkodik az a szerencsétlen lány annyira Joshuához. Mielőtt elszomorodtam volna, felidéztem az iménti csókját és újra mosolyra húzódott a szám. Az illata isteni, karja erősen szorított, szája puha és finom. Nem élvezhettem sokáig ezt a felhőtlen örömöt, mert rögtön magam előtt láttam Kirby arcát. Nem akartam hallani a gondolataimat, ezért elővettem az éjjeli szekrényem fiókjából az mp3 lejátszómat és betettem a fülembe. A halk zene nem akadályozott meg abban, hogy elaludjam. Pár óra múlva felébredem, mert a fülhallgató nyomta a fülemet. Kikapcsoltam és visszaraktam a fiókba. Felkeltem és átvettem a hálóruhámat. A gönceimet ledobáltam a fotelembe és visszafeküdtem az ágyba. Ismét elnyomott az álom. Reggel arra ébredtem, hogy erősen tűz be a napfény. Nem mintha ez meglepő lenne ebben a városban, csak eddig nem szoktam hozzá a redőny miatt, amit minden este gondosan leengedek, kivéve a tegnapit. Nem volt még kedvem lemenni, mert semmi kedvem nem volt megjátszani, hogy minden rendben volt, amikor épp ellenkezőleg, minden a feje tetején állt. Hova tűnt az én unalmas, pasi mentes szürke életem? Persze sok fiúnak tetszettem a régi iskolámban, de akit én akartam az átvert. Akkor megfogadtam, hogy soha többet nem hagyom, hogy egy srác manipuláljon. A nap lassan és unalmasan telt. Kicsit később lementem anyáéknak köszönni, ebédeltünk, ők átmentek Paulékhoz én pedig leültem tanulni. Sajnos a tanulás mindig is jól ment ezért, túl sok időt nem vett igénybe. A tanulásról eszembe jutott, hogy jövő hétre meg kell csinálnunk a plakátot Kirbyvel és ettől csak még idegesebb lettem. Biztosra vettem, hogy ahogy nekem, úgy neki sincs kedve mostanában velem lógni. Miután végeztem a tanulással bekapcsoltam a gépet. Írtam egy e-mailt Sarahnak és Nicolnak, melyben elmeséltem mindent, ami a héten történt velem. A gépezést is hamar meguntam, ezért nem is görnyedtem sokat előtte. Eszembe jutott, hogy mi az amitől jobb kedvem lehetne. Magazin. Mióta itt lakom teljesen elfelejtkeztem az életem egyik fontos részéről. Az újságokról. Sajnos csak előző hónapi darabok voltak nálam, de emlékeztem, hogy van itt a közelben egy újságos. Belebújtam egy papucsba, felkaptam a kulcscsomómat és kiléptem az utcára. Az emlékezetem nem csalt és tényleg csak pár percre volt az üzlet. Vettem pár pletyka lapot aztán elindultam hazafele. Szerencsére eleget vettem, ahhoz, hogy egész estig kitartson azoknak olvasása és nézegetése.  Este lent tévéztem anyáékkal. A vasárnap esti bugyuta film után, megfürödtem és lefeküdtem aludni. Nem aludtam túl jól. Sokat forgolódtam és szinte fél óránként fent voltam. Sokkal hamarabb keltem, mint ahogy az órám szerint kellett volna, de egyszerűen képtelen voltam tétlenül feküdni az ágyban, amikor alig vártam, hogy lássam őket. Mindhármat. Kiválasztottam a ruhámat arra a napra, azok közül, amiket anyával vettem szombaton. Egy lila ruhát vettem ki a szerényből, az alja kicsivel a fenekem alá ér, derekánál egy vastag öv díszíti. Betettem egy lila hajpántot és kisminkeltem magam. Lent gyorsan megreggeliztem és már indultunk is anyával. Az első 3 órában nem történt semmi különös. Nem találkoztam se Kirbyvel, se Joshuával, de még csak Nate-el sem. Épp a következő termem felé igyekeztem, amikor annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy Kirby jön velem szembe, egészen addig, amíg belém nem jött.

- Mi van nem férsz el? – kiabált rám Kirby.

- Tessék? – kérdeztem vissza ingerülten.

- Ha nem a kis nyálgépedről álmodoznál, talán nem mennél neki mindenkinek.

- Neked meg mi bajod van? Miért nem a kis titkos szeretőddel foglalkozol, mi? Seggfej. – vágtam oda dühösen

- Hülye liba. – kiabálta menet közben.

Olyan hevesen dobogott a szívem, le kellett ülnöm, mert attól féltem összeesek. Totál kiakadtam. Mit képzel ez magáról? Elveszi más barátnőjét, akit ráadásul össze-vissza csal, állandóan belém köt és még neki áll feljebb? Éreztem, ahogy lángol az arcom a dühtől. Nate épp ara jött és meglátta, amint a könnyeim ömleni kezdtek. Azonnal odasietett hozzám, magához ölelt és próbált vigasztalni. Kérdezgette, hogy mi a baj, de a sírástól nem tudtam megszólalni. Olyan hálás voltam neki, hogy mindig mellettem van, amikor szükségem van rá. Bárcsak minden srác ilyen lenne, mint ő. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, mert már rég becsengettek és nem késhettem el. Nate velem tartott és jó baráthoz illően nem szólt egy szót sem. Az órán a legkevésbé sem tudtam figyelni, alig vártam a nagyszünetet, hogy kimehessek az udvarra egy kis friss levegőt szívni és abban reménykedtem, hogy Joshuával is összefutok. Az idő olyan lassan telt, mintha ólomlábai lettek volna. Ekkor az örökkévalóság után megszólalt a csengő. Ledobtam a cuccom a földre és kirohantam a teremből. Az udvar gyönyörű volt ilyenkor. A nap épp ekkor tűzött ide, a virágok színesek, a fű szép zöld. Leültem egy padra és élveztem a napsütést. Hirtelen eltűnt a nap melege és árnyék tűnt fel előttem. Mielőtt kinyithattam volna a szemem, az arcomon puha csókot éreztem. Joshua volt az. Annyira megdöbbentem, hogy szóhoz sem jutottam.

- Nem is örülsz nekem? – kérdezte.

- De, végül is. – mondtam közömbösen. Nem akartam, hogy biztonságban érezze magát.

- Baj van? – kérdezte halkan

- Nem, csak hétfő van. – mondtam és mosolyt erőltettem magamra.

- Akkor jó. Csak azt akartam kérdezni, hogy nem adnád- e meg a számod?- húzta elő telefonját a zsebéből.

- Minek, hogy aztán ne hívj fel? – gúnyolódtam

- Nem vagyok öt éves, felmerek hívni egy lányt. – nyújtotta rám nyelvét.

- Oh, tényleg a nyelvnyújtogatás nem is gyerekes dolog. – nevettem és kinyújtottam a nyelvem.

- Ne nyújtogasd, különben leharapom. – bökött oldalba

- Na gyere. – nyújtottam ki újra. Odakapott, de én gyorsabb voltam és még időben visszahúztam.

Kivettem a kezéből a telefont és belepötyögtem a számom. Átnyújtottam neki a készüléket, mire ő felállt és arra hivatkozva, hogy még leckét kell írni magamra hagyott. A vele való beszélgetéstől sokkal jobban éreztem magam. Megkerestem a többieket és csatlakoztam hozzájuk. Amanda melléig felhúzott pólóban sütette magát, miközben Jessica vasárnapi randijának részleteit ecsetelte. Nem igazán tudtam odafigyelni a csevegésükre, folyton a Kirbyvel való találkozásomat játszottam le magamban újra és újra. Most már biztos lehettem abban, hogy látta, ami tegnap este Joshuával történt. Amanda hangja rángatott vissza a valóságba.

- Már csak nekem kéne vakit találni. Lassan az összes lánynak lesz barátja csak nekem nem.

- Ezt hogy érted? Nekem sincs senkim. – mondtam

- Még nincs. – nevetett De Joshuával alakulnak a dolgok, nem?

- Remélem. – mosolyogtam vissza Amanda kislányos arcára. Megragadtam az alkalmat, hogy kifaggassam a pasikról. Neked egyáltalán nincs senki a láthatáron? - kérdeztem

- Senki olyan, aki ne lenne tiltott gyümölcs.

- Csak nem házas? – kérdezte Jess kuncogva

- Dehogy.

- És mi van Natel?

- Mi lenne?

- Úgy hallottam régebben jártatok.

- Hát az túlzás. 1 hónapig találkozgattunk.

- Nem működött?

- Így is mondhatjuk.

Rá akartam kérdezni, hogy mit titkol, ki az a srác, és miért nem járhat vele, de a csengő megakadályozott ebben. Elindultunk a terem felé, amikor Mrs. Kimstone megállított és elmondta, hogy a heti óránk elmarad, mert konferenciára kell menni, ezért a reklám anyagot csak jövő hétre kell megcsinálni. Óriási megkönnyebbülést éreztem, hiszen még semmit nem csináltunk a reklámmal kapcsolatban és, ahogy Kirby ma viselkedett velem, nem is egyhamar lesz kész. Tudtam, hogy nem kerülhetem sokáig, muszáj megcsinálnunk és ez miatt beszélnünk is kell. Elhatároztam, hogy órák után meg várom és megkérdezem tőle, mikor készítjük el? Így is történt. Amint kicsengettek az utolsó óráról, kirohantam a teremből, az iskola elé, és végig néztem, amint több mind ezer diák kiviharzik a mindennapos börtönből, kivéve Kirby. Már mindenki elmet, de ő sehol sem volt. Épp feladni készültem a várakozást, amikor kinyílt az ajtó. Kirby lépett ki és megállt velem szemben. Egész délelőtt azon gondolkoztam mit fogok mondani erre egy hang sem jön ki a torkomon. Úgy álltam ott, mint egy megszállott. Pár percig csak némán álltunk, mikor ő fogta magát és elindult. Nem hagyhattam elmenni így utána kiabáltam.

- Várj!

- Hozzám beszélsz? - Egy fejet vágtam erre a hülye kérdése. Ki máshoz beszélnék? - Mit akarsz? – kérdezte lenézően és gúnyosan.

- Csak szólni akartam, hogy Mrs Kimstone nem lesz a héten, ezért a reklámot csak jövő hétre kell megcsinálunk.

- Nekünk? – kérdezte felvont szemöldökkel

- Micsoda kérdés ez?

- Hát nem mondta a tanárnő?

- Mi a francról beszélsz? – támadtam rá

- Arról, hogy nem én vagyok a párod. Egyedül csinálok plakátot, és csak, hogy tudd, azt fogom megvalósítani, amit kitaláltunk.

- Mi van? Most csak viccelsz, ugye?

- Nem. Megkértem Mrs. Kimstone-t, hogy családi okok miatt, had csináljam egyedül és elmondtam már neki az ötletet is, ami mellesleg nagyon elnyerte a tetszését. Igazán köszönöm. – nevetett gúnyosan

- Ezt nem teheted velem. Nem hagyhatsz cserben, és különben is az, az én ötletem volt.

- Jól mondod, csak volt.

- Mekkora egy utolsó szemétláda vagy.

- Te hozod ki belőlem.

- Nem, te mindig is ilyen voltál.

- És te ezt honnan tudnád? Nem vagy itt más, csak egy idegen bajkeverő.

- Menj a francba. – üvöltöttem és elviharoztam mellette, de akkora volt bennem a lendület, hogy nem tudtam kikerülni, összeütköztünk. Nem álltam meg egy pillanatra sem, rohantam, ahogy a lábam bírta, de nem futottam elég gyorsan, ahhoz, hogy ne halljam, amit utánam kiabál.

- Csak utánad, te hülye csitri.

- Éreztem, ahogy forró könnycseppek gördülnek végig az arcon. Annyira dühös voltam, hogy észre sem vettem, hogy hazáig futottam. Amikor beléptem az ajtón azonnal, a konyhába indultam, hogy igyak egy pohár vizet. Leültem a kanapéra és néztem magam a Tv-ben, ami nem volt bekapcsolva, ezért tisztán láttam a kisírt arcom. Egyre inkább hergeltem magam és úgy üvöltöttem, mint egy őrült.

- Utááááááááááááááálaaaaaaaaaaaaaaaakkkkkkkkkkkk!!!!!!!!!! – fogtam egy újságot, ami az asztalon hevert, és nekivágtam a falnak.

- Kislányom mit művelsz? – nézett rám döbbent arccal anya. Odafutottam és belefúrtam a könnyes arcom az ölébe. Leültünk a kanapéra és hüppögve elmeséltem neki, mindent. Próbált vigasztalni, és megígérte, hogy segít nekem a reklám elkészítésében. A délután többi részét tévézéssel töltöttem. Este felmentem a szobámba és a reklámon törtem a fejem. Képtelen voltam elhinni, hogy ellopta az ötletem. Tudtam, hogy ki kell találnom valami jobbat, ha elégtételt akarok venni.
Leültem az íróasztalom elé és miközben gondolkoztam, firkálgattam egy papírra. Imádtam olyan betűkkel írni, mint amiket az újságban látunk.
Hirtelen a fejemhez kaptam, és lerohantam anyához, hogy elmeséljem neki az ötletemet és, hogy a segítségét kérjem ennek megvalósításában.
Anya lelkesedett az ötletért. Elégedettem szaladtam fel az emeletre, lezuhanyoztam, majd bekapcsoltam a TV-t. Szerencsére nem kellet tanulnom másnapra, ugyani
az iskolában játszó nap lesz. Ez elég dedósan hangzik, de a többiek szerint jó móka.
A sok sírástól kifáradtam, ezért az elalvás nem okozott gondot. Reggel korábban ébredtem, ezért volt időm, arra is, hogy megcsináljam a hajam.
Elővettem a hajsütőm és begöndörítettem pár tincset. Majd valami ruha után kutattam a szekrényben. Elsőként egy barack színű toppot vettem fel, egy farmerral,d e aztán meggondoltam magam. Egy fehér farmer miniszoknyát választottam, de még találnom kellett hozzá egy csinos felsőt.
Felpróbáltam hozzá, egy sárga és egy zöld toppot, de egyikkel sem tetszett igazán. Miközben visszapakoltam a kiráncigált ruháimat, ráakadtam a megfelelőre. Egy vad színű pink, lezser topp volt az. Az eleje belógott a mellemig, a hátulja kivágott. Beszaladtam a fürdőbe, gyorsan fogat mostam és kisminkeltem magam. Lementem és az kerestem valami kényelmes, de csinos cipőt a szekrényben. Éppenséggel volt egy pink színű balerina cipőm, amit egy masni díszített. Gyorsan belebújtam és már rohantam is ki a kocsihoz. Illetve rohantam volna de a kocsi sehol. Sőt senki sehol. Visszamentem a lakásba és kiabáltam anyának. Semmi válasz. Ekkor egy cetlire lettem figyelmes az asztalon.

Vanessa! Ne haragudj, de tegnap este elfelejtettem szólni, hogy ma nem tudlak elvinni a suliba, mert korán el kellett mennem egy fotózásra. Remélem, találsz valakit, aki el tud vinni. Este jövök. Ölel: Anya

- Szuper. – nyögtem. Van 15 percem, hogy odaérjek. Ha futok sem érek oda időben. A régi sulimban nem is lett volna gond, de figyelmeztettek már első nap, hogy a késést szigorúan büntetik. Talán ki is zárnak a mai napból. Ekkor hangokat hallottam az utcáról. Kiszaladtam és láttam, ahogy Kirby elköszön valakitől, aki az ajtóban áll. Őt sajnos nem láttam, mert takarásban volt. Kirby elindult az autója felé. Ha nem vesztünk volna össze megkérhettem volna, hogy vigyen el, de így kizárt. Bezártam az ajtót és elindultam. A járdán battyogtam, mikor Kirby autója visszatolatott és megállt mellettem.

- Nem fogsz elkésni? – kérdezte miután letekerte az ablakot.

- Mit érdekel az téged? – vágtam oda

- Nem érdekel csak kérdeztem.

- Akkor ezt meg is beszéltük szerintem.

- Jól van, akkor jó sétálást. Szia. – mondta gúnyosan majd beletaposott a gázba.

- Micsoda szemét! – dühöngtem. Eszembe jutott, hogy talán felhívhatnám Nate-et, hátha még csak most idnul. Elővettem  a telefonom a táskámból és tárcsáztam Nate számát.

- Halo? – szólt bele barátságos hangja.

- Szia Nate. Vanessa vagyok.

- Szia.

- Ott vagy már a suliban?

- Áh, dehogy.

- Hála istennek.

- Miért?

- Nem tudnál elvinni?

- Dehogynem, 5 perc és ott vagyok előttetek.

- Oh, már elindultam, tudnál inkább a sarokra jönni?

- Persze. Mindjárt ott vagyok.

- Köszönöm.

- Nem kellett sokat várnom Nate-re, pár perc múlva ott volt. Épp időben odaértünk a suliba, pont akkor csengettek be. Felrohantunk a terembe, szerencsére a tanár még nem volt bent. Leültünk egymás mellé Nate-tel és a tanárnőre sem kellett sokat várnunk. Gyorsan elhadarta a programokat és már mehettünk is utunkra. A földszinti termekben filmeket vetítettek, az elsőn kézműves szobák voltak a másodikon pedig minden szobában más. Igazából semmihez sem volt kedvem. Szomorú és csalódott voltam, de nem akartam, hogy ezt bárki is észrevegye rajtam. Soha nem adom meg ezt az örömöt senkinek. Reméltem, hogy találkozom ma Joshuával és hogy vele egy kicsit elfelejthetem a gondjaimat. Amanda Jess Nate és én elindultunk, hogy keressünk valami programot. Sok termet végigjártunk, de nem találtunk semmi kedvünkre valót. Leültünk az aulában és beszélgettünk. Velük mindig olyan jól éreztem magam, próbáltam elfelejti, hogy Amanda mit tesz a hátunk mögött, de akárhányszor ránéztem eszembe jutott. Kár. Igazán kedveltem őt, és soha nem feltételeztem róla, hogy ilyen.

- Baj van Vanessa? – kérdezte Amanda

- Nem dehogy, csak elbambultam.

- Biztos Joshuára gondolsz. – csípett belém Jess.

- Igen. – hazudtam.

Hát akkor menjünk és keressük meg. – pattant fel Amanda

7. A jóéjt puszi

2010. szept. 1. 12:08 - írta PiciPatti

Az épület hasonló volt, mint a pláza, csak kisebb. A falai szintén üveglapokból álltak, a hatalmas bejárati ajtó felett fényes tábla díszelgett Barva’s Klub felirattal. A bejárat előtt Jessica ácsorgott, látszólag engem várt, de amikor közelebb értem észrevettem, hogy telefonál. Valószínűleg Mike-kal beszélt, mert csak motyogott és fülig ért a szája. Ám egyik pillanatról a másikra ez a mosoly halványult, mintha valami rossz hírt kapott volna. Mire odaértem mellé, kinyomta telefonját és zsebre vágta.

- Szia Jess! – öleltem át

- Szia. - mondta szomorkás hangon.

- Mi a baj? – kérdeztem

- Áh, semmi komoly, csak úgy volt, hogy ma este Mike is velünk tart, de épp az imént mondta le.

- Miért? Közbe jött neki valami?

- Ami azt illeti igen.

- Ezt hogy érted? – faggatóztam tovább

- Kirby felhívta, hogy találkozzanak ma este, mert szüksége van most egy jó barátra.

- Nem tudod mi történt? – toporzékoltam. Összeszorult a szívem, bár nem érdemelte meg, én mégis aggódtam érte. Eszembe jutott, hogy már tegnap este is olyan szomorúan ült a verandán. Fogalmam sem volt, hogy mi baja lehet.

- Hát Mike csak annyit mondott, hogy Kirby nagyon ki volt borulva és most muszáj vele lennie, hiszen gyerekkoruk óta barátok, nem akarja cserbenhagyni. És én ezt tökéletesen megértem.

- Hm. Biztos nem olyan komoly. – vontam meg a vállam. Nem akartam, hogy Jessica észrevegye, mennyire felzaklat a dolog.

- Persze. Gyere, menjünk be, a többiek már biztos bent vannak.

Besétáltunk az épületbe. Az előtérben egy kis kávézó volt, majd ahogy beljebb mentünk észrevettük a bowling pályát és az ott álló barátainkat. Azonnal kiszúrtam a leghelyesebb srácot a teremben. Josuát. Istenem, hogy lehet valaki ennyire szép és jó fej is egyszerre. Barna haja középen kissé tüskésre borzolva, barna bőrét kiemeli szálkás testére tapadó fehér pólója. Alul farmer térdnadrágot viselt, lábán converse cipő. Lélegzetelállító volt.

- El ne olvadj. – bökött oldalba Jess

- Oh, azért azt nem. – mondtam zavartan.

- Látom. – kuncogott újra. Na, gyere. – indult meg előre.

- Sziasztok! – köszöntünk a tömegnek. Nate, Amanda, Joshua, Kimberly, Zack és Sam. És persze Jess meg én. Belőlünk állt a ma esti csapat. Mindenkinek adtam puszit, kivéve Joshuának.

- Na mi van Vani? Engem észre sem veszel? – jött oda hozzám Joshua

- Oh, bocsi. – mondtam teljesen nyugodt hangon. Nem akartam, hogy lássa, mennyire tetszik. Adtam az arcára egy puszit, majd elléptem tőle. De valami visszarántott.

- Csak egy jár nekem?

- A többieknek már elosztogattam. – mosolyogtam kacéran.

- Hát adhatsz máshová is, abból még biztos van.

Tudtam, hogy szájcsókra gondol, de bármennyire is szerettem volna, tartanom kellett magam a tervhez. Bárcsak tudnám, mi az a terv. Nem akartam könnyen adni magam, ezért homlokon csókoltam. Láttam rajta, hogy meglepődik, és féltem, hogy most azonnal faképnél, hagy, de a helyett nevetni kezdett. És én is vele nevettem. A pincér lépett közbe. Felvette mindenki rendelését, mi pedig a bowling pályához mentünk. És ekkor megszületett a fejemben a terv. Egy terv ma estére, legalábbis.  Az igazság az, hogy kiskorom óta bowlingozom, de szerencsére ezt itt senki sem tudja és úgy hallottam Joshua elég jónak tartja magát. Mi lenne, ha megtanítana? Újra. Mellé érve, elhatároztam, hogy megkérem, segítsen. De ő megelőzött.

- Játszottál már?- kérdezte egy legalább 10 kg-os golyót forgatva.

- Még kiskoromban, de már nem nagyon emlékszem rá. - hazudtam szemrebbenés nélkül, persze csak a nemes cél érdekében.

- Hát, akkor majd segítek, ha szeretnéd.

- Szavadon foglak. – mosolyogtam rá.

A terv a következő volt: az elején bénázok, félredobok párat. Ő megmutatja nekem, hogy kell csinálni, majd szépen lassan belejövök, én boldog leszek, mert vele lehettem, és ő is elégedett lesz, mert taníthatott nekem valamit. A tervem jobban alakult, mint hittem volna. Az első három dobásomat kis erőfeszítéssel elrontottam. Ő persze jókat dobbot, általában 8-9-eseket, de néha ledobta az összes bábut. Nagyon élvezte, mély barna szeme csak úgy csillogott a büszkeségtől. Nemcsak ő, de a többiek is jól szórakoztak. Egyelőre én voltam a legbénább, de nem terveztem sokáig tartani ezt a helyet. Sam barátnője, Kimberly sem volt túl ügyes. Alacsony, kicsit pufók, de nagyon kedves lány. Nate miatt egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt, mert még nem is beszéltem vele egész este. Szerencsére akadt egy kis Joshua mentes időm, amíg elment a mosdóba leültem Nate mellé. Viccelődtünk és beszélgettünk. Megkönnyebbültem, hogy nem neheztel rám, amiért egész este Joshuával vagyok. Ugyanolyan kedves volt, mint mindig. Reménykedtem, hogy, amint visszaér Joshua felajánlja a segítségét. Úgy látszott a mai este nekem kedvez. Épp dobni készültem, amikor éreztem, hogy valaki gyengéden átölel hátulról. Egy pillanatra hátralestem, hogy meggyőződjem, Joshua áll mögöttem. A szívem vadul kalapmált, megfogta a kezem, és előre-hátra lóbálta. Majd egyszer csak elengedtem a golyót, ami a pálya közepén gurult a bábuk fele. Persze, nem dobtan rögtön tökéletesen, de már így is letaroltam 7 bábut. Egy párszor még együtt dobtuk, közben rengetet nevettünk. Aztán sikerült, amire vártunk. A golyó megfelelő gyorsasággal gurult a pálya közepén, és hirtelen nagy zaj jelezte, hogy az összes bábu ledőlt. Annyira örült a sikeremnek, hogy, amikor felé fordultam, felemelt és megpördült velem, majd mikor letett a földre, adtam neki egy puszit hálából.

- Szóval mégsem fogyott ki? – kérdezte élcelődve.

- Nem. Csak ki kellett érdemelni. – nyújtottam ki a nyelvem.

Bár remekül éreztem magam velük, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi lehet Kirbyvel. Egészen 11-ig játszottunk és beszélgettünk. Joshua nagyon édes volt. Mindenkivel egyformán foglalkozott, egész este pörgött. Hihetetlen, hogy lehet valaki ilyen tökéletes. Az est végén mindenkitől elköszöntem és indultam volna az ajtó fele, amikor Joshua utánam kiáltott.

- Egyedül akarsz hazamenni?- kérdezte

- Nagylány vagyok. – mondtam mosolyogva.

- Oh, hát persze. Azért ha nem bánod veled tartok. Persze, ha egyedül szeretnél menni, mond meg nyugodtan, és akkor, nem zavarlak.

- Hát, ha ragaszkodsz hozzá. – vigyorogtam.

Utánam futott és együtt léptünk ki a klubból.

- Jól éreztem magam. Olyan jól esik, hogy ilyen hamar befogadtatok.

- Szerintem is klassz volt. Ugyan már, miért ne illeszkedtél volna be? Jó fej csaj vagy.

- Köszönöm. Ti is azok vagytok.

- Mit csináltál ma mielőtt idejöttél? - kérdezte

- Anyukámmal voltam vásárolni a plázában. – mutattam végig az új ruhámon a kezemmel.

- Igen, nagyon csinos vagy, már akartam mondani. – mondta kedvesen.

- Te is jól nézel ki. Csak nem ma vetted te is? – viccelődtem, legalábbis úgy csináltam, de igazából csak ki akartam deríteni, hogy mit csinált ma a plázában.

- De igen. Ráhibáztál. Csak nem láttál?

- Ami azt illeti, de. Lorenával voltál.

- Oh, igen.

- Oh?

- Áh, inkább hagyjuk.

- Titok?

- Nem. Esküszöm. Egyszerűen csak nem akarom ezt az estét elrontani, azzal hogy róla beszélünk.

- Hát ezzel nem vitatkozom. – mondtam gúnyosan.

- Mesélj inkább magadról valamit.

- Mit szeretnél tudni?

- Tudod, mit üljünk le ide erre a padra.

Megfogta a kezem és egy padhoz vezetett. Leültünk, majd kitalálta, hogy játszunk. Mindketten mondunk állításokat, amiket mindkettőnknek be kell fejezni. Tetszett az ötlet. Tetszett, hogy vele lehetek. Tetszett, hogy többet megtudhatok róla. Tetszett…ő…

- Jól van. Én kezdem. – mondta. Az első csók:

- 16 voltam és egy játszótéren történt. – nevettem. A nevetés mögött azonban fájdalom rejtőzött. Ez eszembe jutatta Dave-t és Barbiet.

- Ez aranyos. Én 14 évesen estem át rajta a banketten.

- Estél át rajta? Hát ez nem hangzik túl jól.

- Nem is volt az. – mondta grimaszt vágva, majd hangos nevetésben tört ki.

- Meséld el. – nyaggattam

- Az év végi bankettre nem csak az iskola tanulói vehettek részt, hanem jöhettek más iskolákból is. És a tornateremben volt a bál, ahol elég sötét volt. Mi a haverjaimmal ücsörögtünk egy padon és néztük, ahogy a lányok táncolnak. Volt ott egy lány, miniszoknyában, falatka toppban, és hát fogadunk a srácokkal, hogy ki tudná közülünk felszedni.

- Vajon kinek sikerült?? – nevettem.

- Sajnos nekem, de nem véletlenül. Ugyanis a haverjaim megszívattak, mert bár az alakja szép volt a lánynak az arca annál ijesztőbb, de sajnos ezt én a sötét miatt nem láttam. Odamentem hozzá és beszélgettünk majd egyszer csak azon kaptam a fejem, hogy a nyelve a mandulámat vizsgálja.

- És? – nevettem

- Ha a rossz lehelet és a foghíjas száj nem lett volna elég csapás, a villanyt is felkapcsolták. – mondta nevetve.

- Úristen. – kacagtam. Annyira ronda volt?

- Még annál is rondább. - nevetett velem. De elég belőlem te jössz.

- Jól van. Mi volt életed legrosszabb napja?

- Hmm.. Amikor a szüleim bejelentették, hogy elválnak.

- Jaj, de tapintatlan vagyok, ne haragudj.

- Ugyan, semmi baj. Már több éve volt, és mindenkinek jobb volt így. És a tiéd?

- Talán, mikor meghalt a nagymamám. Mikor kicsi voltam minden nap nála voltam és amikor már kamaszodtam is rengeteg időt töltöttem vele.

- Én is sajnálom.

- Na valami vidámabbal folytassuk. Mikor volt az első testi kapcsolat?

Ettől a kérdéstől féltem. Nem azért, mert szégyelltem, hogy még nem volt senkim, hanem mert utáltam, hogy ezen mindenki csodálkozik.

- Ömm..- nyögtem.

- Ó, ne haragudj. Én vagyok a seggfej. Te még nem..ugye?

- Nem. – mondtam halkan. De nyugi nem bántottál meg. De neked is kell válaszolni.

- Nos én 16 évesen.

- Kivel? – kérdeztem

- Hát… Lorenával.

- Tesséééék? – ugrottam fel. Most csak viccelsz ugye?

- Nem. De nem jártunk sokáig. Talán 2 hónapig. Nem illettünk össze, csak az ágyban.

- Azt hiszem egy kicsit több információt kaptam, mint szerettem volna. – mondtam zavartan. Néztem őt és nem akartam hinni a fülemnek.

- Most haragszol? – kérdezte meglepett hangon

- Hm. Nem. Dehogy. Miért haragudnék? – feleltem halkan. Késő van. – jelentettem ki közömbösen.

- Igazad van. – állt fel.

Némán ballagtunk egymás mellett egész úton. Nem pont úgy alakult ez az este, mint ahogy én megálmodtam. Persze ettől függetlenül jól éreztem magam, de szinte sokkolt a hír, hogy ők együtt… úgy. Megborzongtam a gondolattól, hogy elképzeltem őket együtt. Ezt ő is észrevehette, mert megkérdezte, hogy fázom- e. Megráztam a fejem. A bejárat előtt  megálltunk.

- Köszönöm, hogy hazakísértél. – mondtam halkan

- Szívesen. Jól éreztem magam.

- Igen. Én is. – mondtam szomorkásan. Szia. – köszöntem el. És kinyitottam a bejárati ajtót.

- Szia. – intett és elindult haza fele.

Halkan bezártam magam után az ajtót, mert nem akartam felébreszteni a szüleimet. Lehúztam a cipőmet a lábamról és eltettem őket a szekrénybe. Felakasztottam a kabátomat a fogasra és épp indultam volna a fel az emeletre, amikor kopogtak. Visszafordultam és megvártam, amíg még egyszer kopog, hogy biztos nem hallottam- e rosszul. Nem kellett sokat várnom rá. Óvatosan elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam az ajtót. Elállt a lélegzetem. Ott állt előttem lefelé hajtott fejjel. Zavaromban csak annyit tudtam kinyögni, hogy:

- Elfelejtettél valamit?

- Ami azt illeti igen. Ezt. –mondta majd magához húzott és ajkát a számra tapasztotta.

- Nem hagyhattalak itt jó éjt puszi nélkül. – mosolygott

- Szerencsére. – vigyorogtam vissza.

Most már tényleg, szia. – mondta és elindult ismét haza fele. Még nem mentem vissza a házba megvártam, amíg szem elől vesztettem. A mosoly ráfagyott az arcomra, amikor Kirbyék háza felé fordítottam a fejem...

6. Rémálmok és vásárlási balesetek

2010. aug. 30. 12:50 - írta PiciPatti

Kevesebb, mint 20 perc alatt, már a házunk előtt álltam. A kulcsomat kotorásztam, amikor észrevettem Kirbyt, amint a gerendán ült. Lehajtott fejjel, magába roskadva.

- Remélem összeveszett Amandával. – kívántam magamban. Amíg Natenél voltam elfeledkeztem a dühömről, de most, hogy látom őt ismét előtört belőlem a keserűség.

Megérezhette, hogy figyelem, mert egy pillanatra felemelte a fejét és rám nézett. Tekintete üres és szomorú, olyan amilyennek még sohasem láttam. Bár haragudtam rá, gyűlöltem őt így látni. Gyorsan visszakaptam a fejem és tovább kerestem a kulcsom. Kinyitottam az ajtót, levettem a cipőm és a kabátom, majd felosontam a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és elővettem a telefonom, hogy pötyögjek egy sms-t Nate-nek.

Szia! Épp ebben a percben értem haza, épségben. Köszi még egyszer az estét. Igazán jól éreztem magam. Jóéjt. Vanessa. XXX.

Nem kellett sokat várnom a válaszra.

Örülök, hogy rendben megérkeztél. Már alig várom a holnap estét. Szép álmokat! Nate. XXX

Átöltöztem a pizsamámba és lefeküdtem az ágyamba. Próbáltam nem gondolni semmire, mert tudtam, akkor hosszú éjszaka elé nézek, hiszen annyi minden kavarog bennem, amit helyre kéne tennem. De nem ma. Lehajtottam a fejem arra a párnára, amit még kiskoromban kaptam a nagyszüleimtől, akik sajnos már nincsenek velem. Behunytam a szemem és átadtam magam az álmosságnak. Álmomban Joshuával voltam, bowlingoztunk és rengeteget nevettünk. Kézen fogva sétáltunk hazafele. Amikor az ajtóhoz értünk, meg akartam puszilni az arcát, köszönetképp, hogy ekkora kerülőt tett miattam, de ő nem az arcát fordította felém, hanem érzéki száját. Finoman megcsókolt, majd elhúzta az arcát, illetve elhúzta volna, ha én hagytam volna, de eszem ágába se jutott elengedni őt. Vadul csókolózni kezdtünk, közben valahogy sikerült kinyitnom az ajtót és mind a ketten bedőltünk rajta, egészen a szobámig. Én bementem a fürdőbe, hogy kicsit rendbe hozzam magam, ugyanis a heves csókoktól úgy néztem ki, mint egy boszorkány. Ekkor a történet óriási fordulatot vett. Mikor beléptem a szobába meglepetten néztem Kirbyt az ágyamon feküdve. A felsőteste meztelen, alul nadrágot viselt. Kockás hasa, és izmos karjai olyan csábítóan hívogattak, hogy nem tudtam ellenállni. Lefeküdtem mellé az ágyban. Ő szorosan magához húzott és csókolni kezdett, közben a kezével kisebb felfedező utat tett a testem eddig bebarangolatlan tájain.   Egyszer csak felpattant és kiment a szobából. A konyhából zajokat hallottam, ezért lementem, hogy meg nézzem, mit csinál. Egy szintén félmeztelen srác állt a konyhában, épp vizet ivott, de amikor meglátott, egy pillanatra megijedt és elhúzta a poharat a szájától, ezért abból a víz végig folyt a mellkasán. Nem volt olyan izmos, mint az előző két srác, de mégis vonzó volt. Közelebb mentem hozzá, felismertem az arcát a barátságos mosolyáról. Nate volt az. Az ölébe kapott és feltett a konyhapultra. A testem minden porcikáját csókolgatni kezdte. Az érzéki légyottunkat valami idegesítő zaj szakította félbe. Az ébresztőórám. Szinte sokkot kaptam, attól amit álmodtam. Eszembe jutott az ágyamban fekvő Kirby. Abban a pillanatban kiugrottam az ágyból, ami elhamarkodott döntés volt a részemről ilyen kábult állapotban ugyanis, megbotlottam az ágy szélében és hatalmas hasast estem a földre. Nagy nehezen feltápászkodtam és lekászálódtam a földszintre. Anyáék már reggelijük vége felé jártak. Leültem melléjük.

- Jó reggelt. köszöntem hanyatló hangon.

- Szia kincsem. – köszöntek. Olyan nyúzottnak tűnsz, nem pihented ki magad? – kérdezte anya miközben megkent egy újabb szelet kenyeret.

- Hát még tudtam volna aludni. – hazudtam. Az igazság az, hogy nem is lett volna szabad lefeküdnöm. Soha életemben nem álmodtam még ilyet, vagy legalábbis nem emlékeztem rá, de attól féltem, hogy ezt soha nem fogom elfelejteni.

- Jól vagy Vanessa? Szörnyen sápadt vagy. – aggódott apa

- Persze. Nincs semmi baj, csak ennem kell valamit.

Készítettem magamnak egy szendvicset.

- Siess Vanessa, mert indulnunk kéne vásárolni.

- Oh, a vásárlás teljesen kiment a fejemből, amit nem is csodálok ilyen álmok után. Azt se tudom fiú vagyok- e vagy lány. Gyorsan legyűrtem a szendót és elmentem öltözködni. Apa átment Paulékhoz, mert megkérték őt, hogy segítsen megszerelni valamit. Anya már az autóban várt rám. Beszálltam és elindultunk a pláza felé. A pláza pont akkora volt, mint amilyen New Yorkban. Az egész csillogó színű üvegekből állt. Lenyűgöző volt. Körülötte egy hatalmas park, teli virágokkal, fákkal és enyelgő párokkal. Jó programnak látszott ez a délután. Anyával bármit lehetett csinálni. Fiatalos és modern. Imádtam vele beszélgetni és nevetgélni. Első ránézésre nem tűnünk anya-lánya párosnak, sokkal inkább barátnőknek. Negyvenes évei elején jár, magas és vékony. Vállig érő gesztenyebarna haja van. Általában kosztüm szoknyában jár, magas sarkú cipőt hord, de ilyenkor egy lezser farmert, egy csinos felsőt és papucsot visel. A plázában szinte az összes boltot végig jártuk. Vettem egy pár felsőt, cipőt, gatyát. Anyu is talált magának valót. Az utolsó bolthoz érkeztünk, amikor ismerős arcokat véltem felfedezni. Ki mást, mint Lorenat és Joshuat. Együtt.  Egy fagyizóban ültek és beszélgettek. Látszólag nagyon élvezték egymás társaságát. Egyszerűen ledöbbentem. Mit keresnek ezek együtt? Anya szerencsére a próbafülkében volt, ezért nem látta, hogy idegeskedem. A dühömet csak tovább tetőzte az, hogy épp az üzlet fele jöttek. Nem hagyhattam, hogy észrevegyenek. Lekaptam az első ruhadarabot, ami a mellettem lévő polcon volt és beszaladtam egy próbafülkébe. Hallottam, ahogy arról beszélgetnek, hogy Lorena milyen ruhát válasszon valami puccos gálára. Joshuá-nak persze mindegy volt, ezért ő átment a férfiosztályra. Lorena az előttem lévő polcokról válogatott, ezért nem mehettem ki. Ám anya minden tervem romba döntötte. Hangosan kiabálta a nevemet, hogy megtaláljon. Kénytelen voltam előjönni. Lorena azonnal meglátott majd hangos nevetésben tört ki. Lenéztem a kezemre és akkor jöttem rá, hogy mit talál ilyen viccesnek. Nem vettem észre, hogy egy férfi alsónadrágot vittem be a fülkébe. Anya értetlenül nézett rám. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak- e vagy nevessek. Aztán valahogy a második mellett döntöttem és imádkoztam, hogy Joshua ne jöjjön ide. Lorena még mindig visított a nevetéstől majd megkérdezte, hogy jó volt-e a méret vagy keressen-e egy másikat. Anya szerencsére hamar összerakta a dolgokat, és kivette a kezemből a boxert majd azt mondta:

- Oh, kicsim. Látom megtaláltad, amit apádnak kerestem. Tudod, a férjemnek szántam, és amikor bevittem a fülkébe próbálni pár felsőt, véletlenül ott felejtettem. – mondta anya Lorenának.

- Oh, értem. – mosolygott Lorena gúnyosan.

- Szia! - hadartam és anya után szaladtam. A pénztárnál szerencsére nem kellett sorba állni, így gyorsan kijutottunk az üzletből, anélkül, hogy belebotlottam volna Joshuába.

- Köszi anyu, hogy kimentettél.

- Ugyan, kicsim, semmiség. De mindent el kell mesélned.Ki volt ez?

Hazafele ismertettem anyával a velem történteket. Nem csak Joshuáról meséltem, hanem Nate-ről és Kirbyről is. Anyu nagyon megértő és jó fej volt. Próbált vigasztalni, és még egy fagyit is kaptam. Mire hazaértünk délután négy óra volt. Apa már otthon volt, de nem volt egyedül. Paul és Nelly ült még a nappaliban, anya nagy örömére. Beültem közéjük Tv-t nézni, még volt pár órám az esti programig és én próbáltam azt kitölteni, nem agyalással. Igyekeztem úgy tenni, mintha figyelnék, de a gondolataim akaratlanul is elkalandoztak. Nem voltam képes elviselni azt a tudatot, hogy Lorena és Joshua kettesben töltötte az egész délután, és az a tény, hogy még jól is érezték magukat együtt, sem segített a dolgon. Azon aggódtam, hogy háta a ma estére is meghívta azt a boszorkányt. Olyan gúnyosan nevetett rajtam a boltban, látszott az arcán, hogy legszívesebben telekürtölné a világnak, hogy férfi alsónadrágot vittem a próbafülkébe. De nem ő érdekelt, hanem a leghelyesebb srác a világon, aki a világ leggonoszabb csajával randizgat. Teljesen össze voltam zavarodva, de nemcsak Joshua miatt. Semmit sem érettem. Először is mi van Kirby és Amanda között? Vajon Kirby miatt szakított Nate-tel? Ha járnak akkor, miért csókolózik Kirby más lányokkal? Ha nincs köztük semmi, miért titkolják, hogy jóban vannak?  Mit keresett ma együtt Joshua és Lorena és ki az az Ann nevű lány? Mialatt gondolkoztam az idő csak rohant. Észre sem vettem, hogy már fél 7 és én még el sem kezdtem készülődni. Felszaladtam az emeleti fürdőbe, letusoltam és megmostam a hajam a kedvenc eper illatú samponommal. Gyorsan megszárítottam hosszú dús sötét színű hajamat és felkaptam magamra a köntösöm. A szobámban szanaszét hevertek a bevásárló szatyrok. Kikaptam belőle az új rózsaszín csillogó toppom. Tapadós anyaga szépen kiemelte a dekoltázsom és a vékony derekamat. A jobb alsó részében egy ezüst nagyszirmú virág volt kirakva gyöngyökkel. Vettem ma egy ezüstszínű rövidgatyát is, ezzel tökéletes lesz, állapodtam meg magammal a tükör előtt állva. Bowlinghoz nem akartam magas sarkú cipőt húzni, ezért kivettem a még dobozban lévő ezüst flitteres converse tornacipőm. A fülembe szintén ezüst, karika fülbevalót választottam. Kihúztam a szempillám és a szemem. A szemhéjamra enyhe rózsaszín szemhéjpúder tettem. Felkaptam a válltáskám és levágtattam a  lépcsőn és megkönnyebbültem vettem észre, hogy még időben vagyok. Az óra ¾ 8-at mutatott. Anya már a ház előtt várt. Amikor kiléptem az ajtón megpillantottam Kirbyt, ahogy szintén autóba ül. Kíváncsi voltam vajon hova megy. Most biztos azt hinné az ember, hogy arra vágyom, hogy tartson velünk a bowling klubba, de nem. Dühös vagyok rá és egyáltalán nem akarok a közelében lenni. De mikor alakulnak a dolgok úgy, ahogy én szeretném? Minek is áltatom magam mindig, azzal, hogy egyszer valami sikerülni fog. Már látom magam előtt, ahogy az egész estémet tönkre teszi Joshuával, de ebből ma nem eszik. Mérgesen bevágtam magam mögött a kocsi ajtót. Anya szerencsére nem kérdezett semmit. Kiszállás előtt puszit nyomtam az arcára, köszönetképp, hogy elhozott. Jó szórakozást kívánt és elhajtott.

Képek a szereplőkről

2010. aug. 29. 23:20 - írta PiciPatti

 

 

 

 

 

 

Vanessa

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kirby

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Joshua

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nate

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amanda

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jessica

 

 

 

 

 

Egy kis segítség a szereplők külsejéhez :)

5. Félig ördög, félig angyal

2010. aug. 28. 13:44 - írta PiciPatti

- Szia. – köszöntem halkan.

- Hello csajszi. köszönt lelkesen majd egy puszit nyomott az arcomra. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy mindjárt elolvadok és csak egy felmosóronggyal lehet majd felkaparni a padlóról, ám nem akartam, hogy lássa mennyire odavagyok érte.

- Milyen terveid vannak a hétvégére?

Egy pillanatra elgondolkozott, majd felült az asztalra.

- Nem jut eszembe semmi. Miért?

- Egy páran bowlingozni megyünk szombaton 8-kor a Barvasba, ha van kedved gyere velünk és hozz, akit csak akarsz. - Legszívesebben azt mondtam volna, hogy hozza a barátnőjét, hátha végre megtudhatnám, tényleg van-e köztük valami vagy sem, ám ehhez túl gyáva voltam.

- Randira hívsz? – kérdezte

Annyira megdöbbentem, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Valószínűleg ő is látta rajtam, mert így szólt:

- Jézusom. Ne ijedj meg ennyire csak vicceltem. Tudom, hogy nem randi. – nevetett és megütögette a vállam.

Én is nevettem.

- Nem is várnám el, hogy egy lány hívjon randira. Nehogy már a nyúl vigye a puskát nem igaz?

- De. – értettem vele egyet.

- Talán majd egyszer. – kacsintott rám.

- Talán. – mosolyogtam és felvontam az egyik szemöldököm, majd elindultam az asztalom felé.

- Akkor szombat 8. – kiáltott utánam.

Suli után rögtön hazamentem és a nap hátra levő részében is csak unatkoztam és ez így telt másnap is. Nem tudtam másra gondolni, csak Joshua puszijára ás arra a talánra, ami nekem mindennél többet jelentett. Péntek reggel a szokásosnál később keltem és egy kicsit késésben is voltam. Még reggelire sem volt időm, csak gyorsan felkaptam egy ruhát és már futottam is le anyához, aki már az ajtóban várt.

Az első órám Nate mellett volt, ám ha nem lenne beleírva az órarendembe, hogy milyen órán ültem, valószínűleg nem is tudnám, mert egész órán beszélgettünk és leveleztünk. Hihetetlen mennyire megkedveltem őt. Imádtam vele beszélgetni, nem volt olyan dolog, amit el ne mondhattam volna neki, vagy ő nekem. Úgy éreztem ő legeslegjobb barátom a világon. És pont, ezért nem tettem le arról , hogy újra összehozom Amandával. A lányokkal is minden jól alakult, egész nap együtt lógtunk, ám sosem volt alkalmam rákérdezni arra a bizonyos estére, amikor Nate és Amanda szakítottak. Jess folyton Mike- ról beszélt és igazán örültünk neki, hogy ilyen jól alakul minden. Délután felhívtam az otthoniakat, hogy meséljek nekik. Sajnos, megerősítettek a Dave és Barbie együtt járásáról szóló híreket, ugyanis ők is látták őket együtt. Próbáltam tartani magam, amíg velük beszélgetem, ám amint leraktam a kagylót éreztem, hogy összeszorul a szívem. Hogy elűzzem a gondolataimat úgy döntöttem veszek egy terápiás forró fürdőt.  Összekötöttem a hajam és vizet engedtem a kádba. Tettem pár cseppet a vízbe a kedvenc aromámból majd nyakig elmerültem benne. Az aroma mellé öntöttem egy flakonnyi tusfürdőt, hogy minél habosabb legyen a víz, szinte ki sem látszottam belőle. Elővettem az mp3-at és megkerestem a kedvenc számom. Olyan hangosra növeltem a hangerőt, amennyire csak lehetett, hogy a saját gondolataimat se kelljen hallanom. Ám anya hangját mégis hallottam és gondoltam valamit bent felejtett.

- Gyere be! – kiabáltam.

A szemem csukva volt így nem is láttam anyát. Éreztem a hideget a karomon, odafordultam anyához, hogy csukja be az ajtót, amikor majdnem megállt a szívem.

- Te mit keresel itt? Azonnal menj ki. – ugrottam volna fel ijedtemben, ha nem lettem volna anyaszült meztelen. Alig akartam elhinni, amikor tudatosult bennem, hogy nem anya jött be, hanem Kirby.

- Te engedtél be. Most mit izélsz? – nézett ő is meglepetten.

- Mert azt hittem anya az.

- Hát erről én igazán nem tehetek.

- Mi lenne, ha azt csinálnád, amit mondok és kimennél.

- Előttem nem kell, hogy szégyenlős legyél, valószínűleg több ruhátlan testet láttam, mint te.

- Hát erre nagyon büszke lehetsz. De az enyém előtted titok marad. – ahogy tudtam próbáltam a habokkal takarni magam. – Ha nem mész ki, sikítok.

- Jól van már, itt se vagyok.  A szobádban megvárlak.

Miután becsukta az ajtót, még vártam pár percet, mielőtt kiszálltam volna a kádból, ugyanis féltem, hogy visszajön. Gyorsan megtörölköztem, meg fésülködtem és megmostam a fogam. Tettem egy kis ajakápolót a számra kihúztam a szempillám. Szerencsére vittem be ruhát magamnak, egy farmer rövidgatyát és egy csini toppot. Persze, nem Kirby miatt, teljesen el is felejtettem, hogy ma csináljuk a plakátot. Belepillantottam a tükörbe és megnyugodtam, hogy egész csini vagyok. Fehér farmer rövidgatyám az arany topommal jól mutatott rajtam. Félve mentem be a szobámba, attól féltem, hogy már felkutatott mindent, ám meglepetésemre a kanapémon ült.

- Ne haragudj, teljesen elfelejtettem.

- Igen, azt észrevettem. – motyogta kicsit sértetten.

- Akkor kezdhetjük? – kérdeztem az ágyra telepedre

- Persze. – Mi is a témánk? – vonta fel kérdően a szemöldökét.

Odamentem a táskámhoz, ami épp Kirby mellett feküdt a kanapén. Ahogy odahajoltam érte, különös illatot éreztem. Szinte beleszédültem, olyan finom illat volt. Soha nem éreztem ilyet az előtt. Pont olyan volt, mint, amiket a reklámokba szoktunk látni, hogy a lány megérzi a srác parfümét és ráveti magát. Ha én nem én lennék és ő nem ő lenne, valószínűleg velünk is ez történt volna. Álmodozásomból Kirby rázott fel.

- Na, mi van lefagytál? – kérdezte gúnyosan

- Nem, csak eszembe jutott valami. Figyelj! Egy terméket kell, eladnunk a megcsalással kapcsolatban. – Leültem mellé a kanapén, hogy jobban érezzem az illatát. Finoman odahajoltam hozzá és az orrom enyhén megérintette a nyakát. Olyan furcsa érzés volt. Szinte az egész testem reszketett. Lassan elhúztam és a fejem és az arcába bámultam. Szerettem volna tudni, hogy vajon mire gondol és mennyire néz totál hülyének. Szép kék szeme volt, olyan, igazi tengerkék, amiben mindenki szívesen megmártózna. Arca férfias ám egyben mégis van benne valami gyengédség. Láttam, ahogy ő is az én arcomat nézi. Belém hasított egy furcsa érzés. Felpattantam a kanapéról és zavaromban össze- vissza habogtam valamit.

- Öm.. izé. Nos.

- Igen?- nevetett

- Ihletet adtál. - nyögtem ki végül.

Zavarosan nézett rám.

- Parfüm lesz a termékünk, amit ha a srác magára fúj és megérzi azt a lány, akinek barátja van, megcsalja a párját, mert olyan hatással van rá a parfüm.

- Nem rossz. – bólogatott elismerően. És ez az ötlet az én parfümömből született? – kérdezte büszkén

- Talán. – mosolyogtam

- Hozhatok neked valamit?

- Nem köszi.

- Akkor, kezdjünk neki. Arra, gondoltam, hogy megcsinálhatnánk filmbe. Felvehetnénk 3 emberrel.

- Jó ötlet. Mondjuk egy pár sétál az utcán, elmegy mellettük a srác és a lány elengedi a barátja kezét és a másik fiú után szalad, majd letép róla a ruhát.

Elképzeltem magam előtt, az ötletet és nevetni kezdtem.

- Csak nem előfordult már ilyen veled?

- Nem pont így. – kacsintott

- El tudom képzelni. – mondtam savanyúan

- Kik lesznek a mi kis főszereplőink? - kérdezte

- Hát mondjuk a lány lehetne Amanda.

- Ez nem túl jó ötlet.

- Miért?

- Csak nem és kész. Keress mást.

- Nem ismerek olyan sok embert itt.

- Jó, akkor legyél te.

- Én??

- Miért ne? Te tudod, mit akarunk, ki tudná hát jobban megcsinálni?

- És a srác?

- Akit akarsz.

- Akkor azt hiszem a csábító lehetne Joshua.

- Most csak viccelsz? Az a paprikajancsi?

- Mi bajod van vele?

- Semmi.

- Rajta és Nate-n kívül nem ismerek más srácot.

- Jól van nekem mindegy. – vonta fel vállát.

Leültünk a gépem elé és elkezdtük megírni a reklám szövegét. Kitaláltuk hozzá a betűtípust és a formát. Egész jól nézett ki és gyorsan haladtunk. Kirby felállt, én még kikapcsoltam a gépem, és mire hátranéztem ő az ágyamon feküdt.

- Helyezd magad kényelembe- vágtam hozzá az egyik mackómat nevetve.

- Nem tudod mire vállalkoztál.

Megfogta a párnámat és hozzám vágta.

- Hé, nem félsz te tőlem?

- Neeeeem! - kacagott és megint megdobott.

Felálltam és oda akartam dobni neki a babzsákomat mire, ő is felállt és elkapott. Szorosan átölelt hátulról és felemelt, majd rádobott az ágyra.

- Au. – nyögtem

- Éreztem, hogy rám fekszik és elkezdett csiklandozni.

Nem tudtam abbahagyni a nevetést, próbáltam védekezni, de nem engedte el a karomat. Amikor végre sikerült kikerülnöm a karmai körül és én kerekedtem felülre, kinyílt az ajtó. Anya lépett be.

- Vanessa? – nézett anya rám meredt szemekkel

- Jó napot asszonyom. – ugrott az ágy széléra Kirby

- Szia Joshua. Már sokat hallottam rólad!

Kirby arcára kiült a döbbenet. Felállt. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, annyira kínos volt.

- Nem, nem Joshua vagyok. Kirby-nek hívnak és Vanessával iskolai házin dolgoztunk, de már megyek is, biztos nemsoká Joshua is itt lesz.

- Nem kell menned. – mondtam halkan

- De, amúgy is randim van mára, úgyhogy nem akarok elkésni.

- Rendben, lekísérlek. – szaladtam utána

- Felesleges. Szia. – csapta be maga mögött az ajtót.

Döbbentem álltam a becsukott ajtó előtt. Leültem a nappaliban, anya utánam jött és bocsánatkérően nézett rám.

- Ne haragudj, kicsim. Nem volt szándékos.

- Tudom, anyu nyugi. Nincs semmi gond, tényleg csak egy házi miatt jött, nem is értem miért húzta fel magát.

- A férfiak ilyenek. Ne vedd komolyan, csak megsértettük a férfi hiúságát.

- Lehet- vontam fel a vállam.

- Van valami programod holnapra?

- Csak estére, miért?

- Gondoltam elmehetnénk vásárolni.

- Szuper lenne. – ujjongtam. Este Joshuával meg a többiekkel bowlingozni megyünk, jól kell kinéznem.

- Oh, mindent értek. – kacsintott rám.

- Apa, mikor ér haza? – kérdeztem egy pohár vizet kortyolgatva

- Nemsoká, szívem. Holnap este, nekünk is programunk van.

- Micsoda? – kérdeztem

- Átmegyünk vacsorára Nellyékhez.

- Örülök, hogy ilyen jól összebarátkoztatok.

- Igen, nagyon kedves és szimpatikus emberek.

- Sziasztok! – lépett be apa az ajtón

- Szia, apu. – köszöntem

- Milyen napja volt az én tündérkéimnek?

- Kalssz volt- feleltem

- Elment- mondta anya majd elkezdett mesélni apának valami munkahelyi sztorit. Ránéztem az órámra, fél 7 volt még csak és semmi kedvem nem volt, egyedül tölteni az estét. Felkerestem a telefonomban Nate számát és tárcsáztam

- Halo? – szólt egy hang

- Szia, Nate. Vanessa vagyok.

- Áh, hello. Mi újság? – kérdezte csengő hangon

- Unalom a köbön. Mit csinálsz?

- Semmit, meccset néztem, de már vége.

- Nincs kedved átugrani hozzám?

- De, kedvem lenne, csak sajnos nem jó. A szüleim nincsenek itthon és nekem kell vigyáznom a kishúgomra.

- Oh, hát az kár.

- De, esetleg te átjöhetnél, ha idetalálsz.

- Persze, mondd, csak merre menjek. – nevettem

Elmondása alapján úgy gondoltam könnyen oda fogok találni. Megegyeztünk, hogy fél óra múlva ott leszek. Felkaptam egy farmert és egy pólót, majd fogat mostam. Feltettem a szokásos sminkem és lementem öltözni. Felvettem az arany színű bőrdzsekim és egy cipőt. Anyáéknak megígértem, hogy időben otthon leszek. Út közben a város csodáltam. Hihetetlen mennyi ember nyüzsög az utcán és milyen szép házak vannak erre fele. Végig csak a fejemet kapkodtam, mikor egyszer csak megpillantottam Kirbyt. Belém nyílalt a gondolat, hogy nemcsak a hazugság volt a randi. Egy lánnyal sétált. Egy gyönyörű szép lánnyal, sokkal szebbel, mint akivel a múltkor csókolózott. Nem hagyott nyugodni a gondolat, ezért közelebb osontam, hogy meglessem őket. Leültek egy padra, én pedig a szemközti bokor mögül lestem őket. A lánynak, hosszú szőke haja volt, mint Amandának és a ruhája is olyan ismerős volt.

- Úristen. – mondtam halkan. Ez Amanda. Nem hiszem el, hogy Kirby miatt hagyta el Nate-t. Lefagytam egy pillanatra. Nemcsak szegény barátomat sajnáltam, hanem Amandát is és, ha már úgyis olyan jól belejöttem a sajnálkozásba, magamat is. Am elárulta Nate-t, Kirby pedig Am-at, hiszen a suliban egy másik lánnyal csókolózott és engem is elárult, mert titkon azt hittem, hogy egy hangyányit tetszem neki, hiszen minden jel arra utalt, a piszkálódások, flörtölések, ahogy ma játszottunk. Dühös voltam, ám igazából nem Kirby-re sokkal inkább magamra, amiért mindig áltatom magam. De úgy döntöttem nem fog érdekelni a dolog, és ezentúl csak Joshuára fogok koncentrálni. Ahogy bírtam úgy rohantam Nate háza felé. Nem előlük menekültem, hanem a gondolataim elől. Szerencsére futva hamar odaértem, és amikor megpillantottam Nate barátságos arcát, jobban éreztem magam.

- Szia. – köszönt és a kezével befelé mutatott.

- Sziasztok. - köszöntem neki és egy tündéri kislánynak, aki Nate lábát szorongatta. 4-5 év körüli barna hajú angyal, akinek az arca tiszta csoki volt, az édességtől, amit majszolgatott. Beljebb mentem és egy kicsit körbenéztem. Sokkal otthonosabb és barátságosabb a miénknél. A házunk inkább hasonlít egy katalógusban szereplő lakáshoz, mintsem egy igazi otthonhoz. Ám Nate-ék háza nem. A földön játékok hevertek, az kávézóasztalon újságok, a fotelre pléd hányva. A falakon családi képek, a hűtőn figurák és rajzok. Leültünk Nate-tel a kanapéra, a kishúga pedig a tv elé telepedett le. Egy édes rajzfilmet nézett megbabonázva.

- Kérsz valamit?- kérdezte majd miután megráztam a fejem lehuppant mellém a kanapéra.

- Remélem nem baj, hogy felhívtalak. - mondtam kissé szomorkás hangon

- Dehogy. Imádom a kishúgom, de azért jobban élvezem az idősebbek társaságát.

- Nagyon aranyos kislány. Hogy hívják?

- Vivien, de inkább ördög, mintsem angyal. Anyáék nemrég mentek el, de már 2 csokit befalt, pedig szigorúan megtiltották neki, rám persze meg nem hallgat és, mint látod most kezdi a harmadikat.

- Bízd csak rám. Odamentem a Nate húgához és leültem mellé a földre. Épp azt a mesét nézte, amiben a dundi elefánttal nem akar játszani senki.

- Szereted ezt a mesét? – kérdeztem

- Igen. – mondta vékony hangon.

- És ugye azt tudod, hogy azért nem játszanak vele, mert ilyen csúnyák a fogai?

- Igen, úgy sajnálom szegényt.

- Hát tudod, hogy mitől lett neki ilyen?

- Nem, mitől?

- Pont attól, amiből te ma már 3at megettél.

- A csokitól?

- Bizony. Napi egynél nem szabad többet enni, mert az nem egészséges.

- Tényleg?

- Igen, amilyen finom, olyan egészségtelen a fogaknak. Megígéred nekem, hogy nem fogsz sok csokit enni?

- Ígérem. – mondta szomorkásan majd a kezembe nyomta a megkezdett csokit. Felálltam és megsimogattam a haját. Visszamentem Nate mellé.

- Ha ezt tudom, te vigyáznál rá minden nap.

- Attól függ, mennyit fizetsz. – viccelődtem

Olyan gyorsan telt vele az idő, hogy észre sem vettük, hogy a kishúgának már rég az ágyban lenne a helye. Fél 9 fele Nate felvitte a szobájába és elaltatta. Miután lejött kicserélte a mesét, egy thriller filmre. Pattogatott kukoricát majszoltunk, ami nem volt túl jó ötlet arra való tekintettel, hogy minden ijesztő jelenetnél, felugrottam és kukoricaszemek tömkelege borult a kanapéra. A film leijesztőbb pontján, már nem bírtam tovább és a fejemet Nate válla mögé rejtettem. Sosem figyeltem még fel, arra, hogy milyen széles válla is van. Az illata édeskés, nem az, az olcsó fajta lötty, amit a piacon kapsz. Szűk pólót viselt, ami kiemelte a felsőtestét.

- Félsz? – kérdezte élcelődő hangon.

- Ugyan már. – böktem meg.

- Akkor miért remegsz úgy, mint kocsonya?- nevetett ki

- Neked könnyű, te már láttad, ezért nem lepődsz meg semmin.

- Na jó. Gyere ide. - mondta bocsánat kérő hangon majd előhúzott a háta mögül. Átkarolt a vállam felett és magához húzott. Különös érzésem támadt. Ő igazán jó ember és bár nem az a modell szívtipró típus, igenis helyesnek mondható. Nagyon is helyesnek. A legfélelmetesebb rész sokkal durvább volt, mint vártam. A nő belépett a szobába, ami tele volt hullával. Kirázott a hideg a látványtól, mire Nate még közelebb húzott magához, úgy éreztem, mintha legalább az oldalbordája lennék. Aztán hirtelen a nő felsikított és összeesett egy baltával a koponyájában. Grr… Szerencsére ezzel véget is ért a horror. Ránéztem az órámra, mely 10 –et mutatott.

- Késő van. –mondtam

- Menni akarsz?

- Nem, nem akarok, de muszáj. A szüleim nem szeretik, ha sokáig kimaradok.

- Szívesen elkísérnélek, de nem hagyhatom egyedül a húgomat.

- Persze, megértem. Semmi baj. Gyorsan hazaérek, nem lesz gond.

- Vigyázz magadra és kérlek írj egy sms-t, ha hazaértél. – idegeskedett miközben az ajtó felé haladtunk.

- Rendben, írni fogok. Köszönöm, hogy átjöhettem.

- Ugyan már, mindig örülök, ha látlak.

- Holnap este találkozunk a bowling klubban. – nyomtan egy puszit az arcára.

- Szia. – köszönt mosolyogva.

- Szia. - ezzel kiléptem az ajtón majd hallottam, ahogy az becsukódik.

Gyönyörű este volt. Az idő kellemes, az utcák kivilágítva. Rengeteg pár sétált a tengerparti korzón. Valami űr mégis tátongott a szívemben. Nem igazán értettem az érzéseimet, a lelkem valamiért három irányba húzott. De egy sokkal erősebb volt a másik kettőnél…

4. Wááá, utállak!

2010. aug. 27. 17:11 - írta PiciPatti

Másnap reggel jókedvűen ébredtem. Alig vártam, hogy találkozhassam a többiekkel.  Még mielőtt felöltöztem volna, bekapcsoltam a laptopom és írtam egy e-mailt Sarahnak és Nicole-nak.

Sziasztok lányok!

Remélem, minden rendben van veletek, nagyon hiányoztok. Tegnap volt az első napom a suliban. A többség nagyon kedves volt velem, ám itt is akad 1-2 hárpia, de igyekszem nem odafigyelni rájuk. Találkoztam egy nagyon édes és helyes sráccal, Joshuával. Magas, barna hajú és szemű és irtó aranyos. Remélem, ő is kedvel engem, de majd minden kiderül idejével. Meséljetek! Nálatok mi újság?

Legyetek jók! Sokszor ölel: Vanessa

Kikapcsoltam a gépet és a ruhásszekrényemben kezdetem kutatni valami gönc után. Kikaptam egy sötétkék farmer rövidgatyát és egy fehér kivágott toppot, amelyet a dekoltázs mentén flitterek díszítettek. Leültem a fésülködő asztal elé, hajpántot tűztem a hajamba, majd kisminkeltem magam. A vállamra kaptam a táskám és elindultam lefele. A táskámat letettem a bejárati ajtó elé. Bementem a konyhába és ettem pár falatot. Anya már az ajtónál várt. Kicsit korábban értem oda a suliba. Egész gyorsan megtaláltam a termemet. Matek óra volt az első. Leültem egy üres helyre és kipakoltam a cuccaimat. A telefonomat babráltam, hogy azzal is teljen az idő. Ekkor Jessica lépett be a terembe és leült mellém.

- Hello csajszi. – ölelt át.

- Szia Jess. – mosolyogtam rá. Mesélj el mindent! – utasítottam.

- Mégis mire gondolsz? – játszotta az ártatlant

- Jaj, azt hiszed nem láttam, hogy egész este Mike-a beszélgettél.

- Nagyon rendes fiú. – mosolygott. A hétvégén elmegyünk moziba.

- Wow. Ez király. – vigyorogtam

- Igen az. – pirult bele.

Jessicával beszélgettünk még, amikor éreztem, hogy egy hideg kéz eltakarja a szemem. Hallottam, ahogy Jess nevet. Ötletem sem volt, hogy ki lehet az. Megfogtam a kezét és letoltam a szememről majd megfordultam. Nem akartam hinni a szememnek. Joshua volt az. Már az is nagyszerű, hogy együtt van matekunk, az, hogy hozzámért csak növeli a boldogságomat.

- Szia. – köszöntem aléltan

- Hello ladies. - kacsintott. Ezek szerint épségben hazaértetek.

- Igen, Nate hazakísért. – próbálkoztam

- Helyes, az ilyen szép lányokra vigyázni kell. És téged Jess?

- Apu eljött értem. – felelte

- És te is biztonságban hazakísérted a barátnődet?- puhatolóztam, hogy végre megtudjam a barátnője az a lány vagy sem.

Ám nem jártam nagy sikerrel, ugyanis, amikor épp felelni készült belépett a tanárnő.

- Joshua Damphi, lennél kedves a helyedre fáradni?

- Persze tanárnő.

Az óra túl gyorsan telt. Egész idő alatt őt bámultam és reméltem, hogy senki nem vette észre, kivétel persze Jessicát, aki a szünetben halálra cikizett vele.

- Nem hiszem el, hogy egy nap alatt teljesen beleestél. – gúnyolódott

- Jaj, azért ez túlzás. Csak helyes meg aranyos ennyi és ezt a két jelzőt még rajta kívül 100 pasira is mondom.

- Jól van na. Szerintem is helyes és nagyon jófej. Én drukkolok neked.

- Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.

- Ígérem, de jobb, ha vigyázol, mert Lorena biztos nem hagyja annyiban.

- Nem félek tőle. Nincs Joshuára írva a neve. Különben is lehet, hogy azzal a csajjal jár, akit tegnap hazakísért.

- Fogalmam sincs, ki volt az még soha se láttam.

A szünet másik felében már Amanda és Nate is csatlakozott hozzánk. A következő órámra, sajnos egyikük sem tartott velem. Épp a termem fele sétáltam, amikor megláttam Kirbyt egy lánnyal csókolózni. Rövid fekete haja volt, miniszoknyát és egy toppot viselt. Nagyon meglepődtem. Nem tudtam, hogy barátnője van. Valami furcsa érzés fogott el. Ha más valakiről lenne szó, féltékenységnek nevezném. De nekem nem tetszett Kirby, úgyhogy arról szó sem lehet. A termemhez pont mellettük kellett átmennem. Reménykedtem, hogy sikerült úgy áthaladnom mellette, hogy nem veszi észre, de mint azt megszokhattuk, ritkán sikerül az, amiért én imádkozom, ezért fel voltam készülve az élcelődésére. Közeledtem feléjük. Abbahagyták a csókolózást. A lány háttal állt nekem továbbra is, Kirby pedig szembe.  Nem néztem rá csak elsétáltam mellette. Nem tudtam volna a szemébe nézni. Egyszerűen nem ment. Hallottam, hogy elköszön a lánytól és hallottam a lépteit is mögöttem. Próbáltam tudomást sem venni róla. Egyszer csak mellém ér. Azt hittem megáll majd és beszól valamit, de nem, csak megelőzött. Nem igazán értettem. Kezdtem azt hinni, hogy talán leszállt rólam. Annyira bámultam magam elé, hogy nem vettem észre, hogy becsukódott előttem az üvegajtót, mire én teliből nekiszaladtam.

- Szemét! Utállak!- kiabáltam utána

- Minek bámulsz ennyire? Majdnem kiesett a szemed, úgy nézted a fenekem.

- Tessék? – kérdeztem a dühtől elvörösödve, majd olyan gyorsan kezdtem el futni, ahogy csak bírtam, hogy utolérhessem. Igazából azt még nem találtam, ki, hogy mit teszek vele, ha beértem, de nem is igazán érdekelt. Ő is elkezdett rohanni, csak éppenséggel szembe. Velem. Egymásnak szaladtunk és mindketten a földre huppantunk. Rajtam feküdt. A fejemhez kaptam, éreztem, hogy lüktet.

- Jól vagy? – kérdezte aggódó hangon.

- Igen. De ha sokáig tehénkedsz rajtam megfulladok.

Felállt és a kezét nyújtotta.

- Azért annyira nem ütöttem be a fejem, hogy bízzam benned.

- Gondolod, hogy visszalöknélek? – nézett rám, olyan szemekkel, mintha meg akarna babonázni. Nemcsak meg akart, sikerült is neki.  Odanyújtottam a kezem ő pedig felhúzott. Lehajoltam, hogy felvegyem a táskámat. Éreztem, hogy, amint lehajolok, meg akarja majd csapni a fenekem. Nem tévedtem, ám gyorsabb voltam és elkaptam a kezét.

- Hé. Engedd el, én csak segíteni akartam felszedni a cuccaid. – nevetett.

- Hát persze. – fintorogtam. Felkaptam a táskám és otthagytam. Legszívesebben hátra néztem volna, de tudtam, akkor nyeregben érezné magát, és ezt az örömöt nem adhatom meg neki. Gyorsan átvágtattam a folyosón és bementem a terembe.  Angol óra. Utálom. Legalábbis utáltam az előző sulimban. A tanárnőm ronda volt és gonosz, nem tudta elviselni, hogy nem fiatal, ezért mindenkivel szemétkedett. Állandóan én feleltem nála, de persze 4-esnél sosem kaphattam jobbat. Becsengettek. A tanár rögtön ott is termett.  Semmi különös nem történt egész idő alatt. Közel sem olyan volt, mint vártam. A tanár jófej, fiatalos és az órája sem volt unalmas. Amint kicsengettek, felugrottam és rohantam a következő terem felé.  Irodalmon ugyanis Nate mellett ülök és reménykedtem benne, hogy megtudok valamit Kirby barátnőjéről. A lelkesedésem csökkent, amikor rájöttem, hogy Lorenáék is ugyanarra az irodalomra járnak, semmi kedvem nem volt végig hallgatni a kiselőadását. Leültem a helyemre és rögtön Natenek estem.

- Kirbynek barátnője van?

- Tessék? – nézett rám értetlenül.

- Jól hallottad? Jár valakivel?

- Nem hinném, mert?

- Láttam csókolózni egy lánnyal az előző szünetben!

- Ó, hát azt nem kell komolyan venni.

- Ezt meg hogy érted?

- Úgy, hogy minden héten más lánnyal jár és minden szünetben mással smárol.

- Tényleg? – néztem rá furcsán

- De miért érdekel ez ennyire?

- Csak meglepődtem, hogy van olyan, aki el tudja viselni. – hazudtam.

A következő pillanatban, Amanda és Jessica már mellettünk voltak.

- El sem fogod hinni, mit hallottam. - lihegte Amanda

- Kivele. – sürgettem

- Lorena megtudta, hogy Joshua velünk jött tegnap és, hogy beszéltetek.

- Oh, hát nem is tudom, hogy képzeltem. – nevettem. És mit akar csinálni, megver?

- Nem, nem hinném, de azért légy óvatos, nem válogat az eszközei közül. Valamit tervez ellened.

- Jól van, majd odafigyelek. – húztam a szám.

- Mit csinálunk hétvégén? – kérdezte Jessica

- Elmehetnénk bowlingozni. – ajánlotta Nate.

- Jó ötlet. – mosolygott Amanda

- Én is benne vagyok. –csatlakoztam. Egy közös hétvége Amandával és Nate-tel pont kapóra jön, ahhoz, hogy közelebb hozzam őket egymáshoz.

- Kinek szóljak még? – kérdezte Am. Esetleg Joshuának?- bökött oldalba

- Majd én meghívom, ha nem gond. – vágtam fel.

- Akkor szombat 8 órát mondj neki a Barvasban. – utasított Am.

- Oké. – nevettem

A beszélgetésünket, az irodalom tanárnő szakította meg. Az órán verseket elemeztünk és olvastunk. Szerettem az irodalmat, de most valamiért nem kötötte le figyelmemet. Alig vártam a szombat estét. Elkezdtem tervezgetni, mit fogok felvenni, hogy lesz a hajam, amikor megszólalt a csengő. Gyorsan elköszöntem a többiektől, mert siettem a következő órámra, hisz még nem volt média órám, ezért nem akartam rögtön elkésni. A terem sokkal modernebb, volt, mint az eddigiek. Tv- vel és video lejátszóval volt felszerelve, valamint a falat filmes plakátok díszítették.  Leültem egy szabad helyre, kipakoltam a tolltartóm és a füzetem. Nem volt bent senki ismerős, így ismét a gondolataimba merültem és tovább agyaltam a szombati ruhámon. Épp a cipőt válogattam a fejemben, mikor hozzám szólt valaki.

- Micsoda meglepetés. – húzta meg a hajam Kirby, mint az oviban szokás

- Az élet utál engem.

- Nem hinném, akkor most nem lennék itt.

- Nem bízod te el egy kicsit magad?

- Hát nem nagyon tiltakoztál, hogy ideüljek.

- Miért mit kellett volna csinálnom? Kihúzni alólad a széket, mint ahogy te is tetted volna? – kérdeztem gúnyosan

- Te nem kedvelsz engem.

- Csak, hogy rájöttél.

- Akkor nem is töröm magam tovább.

Elment. Vajon megsértődött vagy csak eljátssza, hogy vannak érzései? Nem tudtam őt hova tenni. Igazából tényleg nem kedveltem, ám valamiért mégis szerettem a társaságában lenni. Nem hiszem el, hogy már megint butaságokat gondolok. Az óra elkezdődött én pedig kíváncsian vártam. A plakátok fajtáit beszéltük át, képeket néztünk, nagyon élveztem.

- A házi feladat pedig az lesz, hogy mindenkinek kell saját reklámot készíteni, persze nem egyedül az túl nagy munka lenne jövő hétig, ezért csapatokban fogtok dolgozni. Mindenkinek kijelölöm a párját, hogy ne legyenek veszekedések.

Kíváncsian vártam, ki lesz a társam.

- Vanessa és Kirby. A feladatotok, egy termék bemutatása  a hűtlenség és a vágyakozás témájában.

- Tessék? – horkant fel Kirby. Nem értettem a felháborodását, rosszul esett, hogy így kiakadt. Ő volt a bunkó és mégis ő panaszkodik? Nekem kéne tiltakozni nem pedig neki.

- Talán valami baj van? – kérdezte Mrs Kimstone.

- Igen? Talán beijedtél? – kérdezem dühösen?

- Én? – nézett rám nagyképűen. Nem nincs semmi gond tanárnő, a miénk lesz a legjobb munka. – vigyorgott

- Bíztam benne. – mondta Mrs Kimstone

Amint kicsengettek Kirby elviharzott én pedig utána szaladtam. Megfogtam a karját hátulról és magam felé fordítottam.

- Figyelj nekem se ez volt minden álmom, de ez van és végigcsináljuk, ha tetszik neked, ha nem.

- Jól van. – egyezett bele nyugodtan

- Akkor meg mi volt az a felháborodás?

- Látod, hogy mégsem utálsz annyira. – kaján mosoly jelent meg az arcán.

Helyes arcát különösen kiemelte, ha mosolygott, mert nem csak az ajkai ragyogtak olyankor, hanem a szemei is. Nagy kár, hogy belülről közel sem olyan szép, mint kívülről.

- Mikor kezdjük és hol?

- Nálatok. – vágta rá rögtön. Furcsálltam, hogy nem ő akar felvinni magához, még ha nem is olyan célból történne a dolog.

- És felőlem pénteken kezdhetjük is.

- Rendben. Akkor pénteken 4-re legyél nálunk. Hátat fordítottam és elindultam a termünk felé.

- Elég, ha csak egy pizsamát viszek, gondolom fogkefét és törölközőt tudsz adni? – kiáltott utánam

Hátra se fordultam, úgy tettem, mint, aki meg se hallotta. Az utolsó órám, szerencsére gyorsan eltelt és már mehettem is haza. Anya a suli parkolójában várt rám. Amikor kinyitottam a kocsi ajtaját Joshua haladt el mellettem és köszönt majd mosolygott. Intettem neki és rávigyorogtam. Annyira örültem, hogy le sem tudtam vakarni a mosolyt a képemről, ami remélem anyán kívül nem szúrt szemet senkinek.

- Szia, kicsim. Ki a szerencsés? – faggatott anya

- Szia, anya. Mégis miről beszélsz?- tettem az ártatlant

Hazafele mindent elmeséltem neki.  Úgy láttam, örül, hogy végre tetszik valaki, hisz New Yorkban is mindig nyaggatott, hogy egy ilyen nagyvárosban, miért nem találok egy srácot se, aki tetszene.  Amikor hazaértünk, megebédeltem anyával. Épp a szobámba igyekeztem, amikor meghallottam, hogy csengetnek. Ajtót nyitottam. Egy alacsonyabb szőke, helyes arcú középkorú nő állt előttem és mosolygott.

- Szia, kedveském. – köszönt nyájasan

- Jó napot. – mondtam. Segíthetek?

- Igen, édesanyádhoz jöttem. A szomszédban lakom, Paul a férjem.

- Áh, értem. – nyitottam kijjebb az ajtót.

- Anyu, vendéged van, Mrs Heigl az.

- Szólíts csak Nelly-nek.

Bekísértem a Nelly-t a nappaliba, ahol anyával leültek kávézni. Felszaladtam a szobámba. Elővettem a házit és megírtam mindent másnapra. Miután végeztem eszembe jutott, hogy írtam a csajoknak és már biztos válaszoltak. Beléptem az e-mailembe és rákattintottam a bejövő postafiók pontra. 1 új levél érkezett. Ráklikkeltem.

Hali csajszikánk!

Örülünk, hogy minden rendben van nálad. Velünk nincs semmi különös, nagyon hiányzol, de nem sokáig, ugyanis Los Angelesbe megyünk osztálykirándulásra és meglátogatunk téged az osztállyal. Még nincs pontos időpont, de amint megtudunk valamit szólunk. Mindent el kell mesélned arról a srácról, akinek sikerült megdobogtatnia a szíved Dave után. El sem hiszed, mi történt. Reméljük már tényleg nem érdekel és nem fogsz szomorkodni az miatt amit megtudtunk róla. Kb. egy hete összejött Barbie-val. De ne is gondolj erre, koncentrálj Joshuára. Mindent tudni akarunk arról a szemét srácról is, akit úgy nem bírsz. Írj!!! Vigyázz magadra nagyon.

Szeretünk és ölelünk: Nicole és Sarah

Mire a levél végére értem, éreztem, hogy forró könnycsepp gördül le az arcomon. Az egyetlen dolog, amiért örültem a költözésnek az, Dave és Barbie. A pár nap alatt, amit itt töltöttem eszembe se jutottak, ám most, hogy a lányok újra felhozták ismét sírva fakadtam. De nem akartam megadni nekik azt az örömöt, hogy szomorkodom, annál sokkal büszkébb vagyok és sokkal jobbat érdemlek. Lementem anyáékhoz a földszintre. Már apa is megérkezett és Paul is csatlakozott a kis társasághoz. Rengeteget nevetgéltek és szinte minden témát kimerítettek. Én többnyire csak hallgattam őket, néha bekapcsolódtam a beszélgetésbe, de inkább a tévével voltam elfoglalva. Épp az egyik kedvenc filmem ment. Több mint 10- szer láttam a neveletlen hercegnő naplóját. Paul-ék ott maradtak nálunk vacsorára. Leültünk az asztalhoz majd megvacsiztunk. Amikor befejeztem én elköszöntem tőlük és felmentem a kis váramba. Bekapcsoltam a gépet és visszaírtam a lányoknak.

Sziasztok!

Hát Joshuáról annyit, hogy tegnap voltunk egy kis társasággal egy kávézóba és beszéltünk pár szót, ám lehetséges, hogy barátnője van, ami elég ironikus lenne, ha az eddigi szerelmi életem nézzük. Hétvégén megyünk bowlingozni és el fogom hívni őt is, remélem igent mond.

A bunkó sráccal nem igazán tudok dűlőre jutni. Egyszer egész rendes, aztán hirtelen olyan, mintha nem is ő lenne, megaláz és leéget, de ne aggódjatok, nem hagyom magam. A kávézóban leöntöttem capuucinoval. :D

Ami Dave-t és azt a hülye libát illeti, nem érdekel, legyenek nagyon boldogok együtt, megérdemlik egymást.

És lányok nektek, mikor akad már valami? Nicole, mi újság Peterrel? És Sarah, neked a chates sráccal?

Nagyon hiányoztok. Sok puszi: Vanessa

Még neteztem egy kis ideig aztán kikapcsoltam a laptopot és befeküdtem az ágyba. Nem akartam aludni, azonban a szemeim akaratlanul is lecsukódtak. Reggel kialudtan ébredten. Mára terveztem, hogy elhívom Joshuát, ezért csinos akartam lenni. Kivettem a szekrényből egy fekete szűk térdnadrágot majd felsőket próbálgattam hozzá. Elsőként egy rózsaszín pólót választottam, de az nem volt elég szexi, aztán kivettem egy lila topott, de az meg valahogy nem passzolt a feketéhez. Ekkor eszembe jutott a piros, vadító toppom, amit talán még ki sem pakoltam a táskámból. Igazam lett, kiráncigáltam a táskából, majd levittem a földszintre és kivasaltam. Belebújtam és igazán elégedetten néztem a tükörbe. Felvettem hozzá egy dögös piros magas sarkút. A topp szépen kiemelte az alakomat és a dekoltázsomat. Mosolyogva indultam a kocsihoz. A suliban az első három óra úgy telt el, hogy nem találkoztam egyik ismerősömmel sem. Ám tudtam, hogy a következő angol, ahol Joshua is ott lesz. Így is volt. Lepakoltam az asztalomra, leellenőriztem a hajam és a sminkem és szép lassan közeledtem felé.

3. Kávét? Teát? Vagy engem?

2010. aug. 27. 10:10 - írta PiciPatti

Soha nem találkoztam nála édesebb sráccal. Olyan helyes és kedves, szinte már tökéletes. A kávézóhoz előbb odaértünk, mint gondoltam volna, tényleg csak pár sarokra volt. Mikor beléptünk az ajtón isteni cappucino illat csapta meg az orrom. Leültünk a legnagyobb asztalhoz. Jessica és Amanda között ültem, velem szembe pedig Ő. Amint mindenki elfoglalta a helyét Joshua felállt.

- Kinek mit rendeljek? – vette át a pincér szerepét. – Csajok?- biccentette felénk a fejét.

- Én egy csokis shake-t kérek- felelte Amanda

- Nekem egy epres lesz.

Haboztam. Nem is igazán néztem át az itallapot.

- Vanessa, te csak bízd rám magad. – kacsintott.

Félénken rámosolyogtam. Kezdtem azt gondolni, hogy talán én is tetszem neki. Ám a következő pillanatban minden reményem szertefoszlott.

- Joshua . - kiabált oda neki egy nagyon csinos lány.

- Ann. Hát te? –integetett neki, majd odafutott hozzá és magához ölelte.

Olyan sokáig szorongatták egymást, hogy azt hittem összeesnek a kimerültségtől. Leült hozzájuk és beszélgettek. Időnként harsány nevetést lehetett hallani. Ám a nevetések közt feltűnt egy szintén ismerős nevetés, ami kevésbé volt olyan kellemes, mint Joshuáé. Az ajtó fele fordultam és úgy szidtam az eget, ahogy csak lehetett, hogy az a kőbunkó, valahogy mindig az utamba kerül. A fergeteges lelkesedésem Jess is észrevette.

- Baj van Vanessa?

- Nem, dehogy csak hihetetlen, hogy hányszor lehet belebotlani egy nap ugyanabba az emberbe.

- Kirby-re gondolsz?

- Igen azt hiszem így hívják.

- A leghelyesebb srác a suliban- ujjongott Jess.

Kérdően néztem rá.

- Lehet, hogy helyes, de annál nagyobb seggfej.

- Jajj, milyen vagy! – bökött meg. Én hiszem, hogy az a kemény külső csak álca.

- Azért ne éld bele magad- ugrattam.

- Jaj, kit látnak szemeim. - indult el felénk Kirby. Csatlakozhatunk? – kérdezte

- Persze- válaszolt Jess.

Nem hiszem el, hogy tényleg képes megengedni, hogy ideüljenek.

- Vanessa drágám, te nem is akarod, hogy csatlakozzunk hozzátok?

- Nem vagyok a drágád, és nem, nem akarom.

- Jó, akkor leülünk. Ő itt a haverom Mike.

- Hello. – köszönt.

Egy fejbiccentéssel visszaköszöntem. Rövid barna göndör haja volt és hosszúkás arca. Ahogy láttam rögtön felfigyelt Jessicára.

- Vanessa vagyok. Ő itt az osztálytársam Jessica.

- Hali- intett neki Jess.

A srác mosolyogva nézte őt. Felálltam és odamentem a kukához. Kirby odajött hozzám. Akármekkora szemét is azt el kell ismerni, hogy helyes, tűnt fel, mikor rám villantotta szédítő mosolyát. Ám nem csak az ajkai nevettek,hanem a tengerkék szemei is.  Jézusom kaptam magamhoz, miket beszélek. Mikor odaért mellém, megkérdeztem tőle:

- Odaadtad az öngyújtót Paulnak?

- Persze, hisz megkértél rá.

- És mióta vagy te olyan kedves velem, hogy megtedd, amire kérlek?- fanyalogtam

- Érted bármit megtennék.

- Éreztem, hogy közelebb hajol… én pedig egyre hátrébb. A legközelebbi dolog, amit éreztem, az volt, hogy nekiestem a kukának, amiből persze az összes pohár kiborult. Kirby hangos nevetésben tört ki majd rám mutogatott, hogy mindenki engem nézzen. Ekkor belém bújt a kisördög és megfogtam egy poharat a mellettünk lévő asztalról, majd ráborítottam. Az arcáról csöpögött le a kedvenc cappucinom. Nem hagyhattam, hogy kárba vesszen, így hát az ujjamra kentem az arcáról egy kicsit, majd lenyaltam. Azzal faképnél is hagytam. Visszaültem a helyemre. Amandáék elismerően bólogattak és jót nevettünk az egészen. Kirby feltehetően kiment a mosdóba, hogy megmosakodjon, mert hirtelen eltűnt. Ekkor feltűnt mellettem Joshua.

- Nem vagy semmi, hallod! Nem szívesen lennék az ellenséged. - nevetett az előbbi incidensre célozva

- Attól nem kell félned. Megérdemelte, még csak 2 napja vagyok itt, de máris rámszállt. Itt volt az ideje, hogy valaki helyre tegye. – mondtam határozottan

- Igazad van. Hozok neked egy rendes capuccinot végre.

- Köszi. – vigyorogtam rá

Féltem, hogy Jessica haragudni fog rám Kirby miatt, ezért tisztázni akartam vele a dolgot. Azonban észrevettem, hogy Mikekal beszélget, ezért úgy döntöttem nem zavarom őket, lehet nem is látta az egészet. Joshua hamar visszaért az itallal és leült mellém. Abban reménykedtem talán most kicsit többet beszélgethetünk, ám ekkor felállt és öltözködni kezdett.

- Mész is? - kérdeztem

- Igen, hazakísérem Ann-t.

- Jah értem. Köszi a cappuccinot.

- Sziasztok srácok. - mondta majd kilépett azzal a szőke alacsony lánnyal.

A délután további részében kitűnően szórakoztam. Szinte mindenkivel beszélgettem, rengeteget nevettünk. Amandával és Jessicával nagyon közel kerültünk egymáshoz. Igazán jól éreztem magam velük, olyan volt picit, mint Sarahval és Nicollal. Annyira elmulattuk az időt, hogy észre se vettem, hogy már besötétedett. Ekkor Nate odalépett hozzám.

- Sötét van már kint, nem kéne egyedül mászkálnod, szívesen hazakísérlek, ha gondolod.

- Köszönöm. Ez nagyon kedves tőled.

Elköszöntünk a többiektől, majd elindultunk hazafele. Az ajtón kilépve Nate megérintette a hátamat. Hátrafordultam és akkor megpillantottam Kirbyt. Egymásra néztünk. Volt valami a tekintetében, ami máskor nem. Némi szomorúság látszott benne, bár akartam rá haragudni, azért ahogy viselkedik velem, nem ment. Arra gondoltam, amit Jessica mondott, hogy talán az csak külső álca.

- IndulhatunK? - rángatott vissza a valóságba Nate

- Persze. – mondtam

- Szépen elbántál Kirbyvel. Örülök ,hogy van még olyan lány a Földön, akinek nem ezek a srácok jönnek be.

- Hát igen, ő lenne az utolsó, akivel kezdenék. – sziszegtem

Egész úton hazafele beszélgettünk, jól megértettük egymást. Meséltünk egymás családjáról, megtudtam, hogy van egy kishúga és, hogy a szülei elváltak, de mindkettővel jól kijön. Áradoztam neki az otthoni barátimról és életemről. Fél órába telt, mire a házunk elé értünk. Gondoltam viszonzom kedvességét és behívom egy kicsit, hisz megemlítette, hogy úgy negyed órára lakik tőlünk.

- Minden négyzetméterét ismered a régi lakásunknak, nem vagy kíváncsi a mostanira is? A szüleim szívesen megismernének. – böktem oldalba

- Hát, ha ragaszkodsz hozzá. – kérette magát.

- Anya, apa megjöttem. – köszöntem

A szüleim a nappaliban ültek. Anyu olvasott valami magazint apa tévét nézett.

- Szia kincsem. – köszönt anya

- Szervusz. Csakhogy megjöttél. Hol voltál ilyen sokáig, mindjárt kilenc óra.

- Tudom és bocsi, de pár osztálytársammal beültünk egy kávéházba. Ő itt az egyik Nate.

- Jó estét- köszönt Nate.

- Szia.- intettek neki a szüleim.

- Nate volt olyan kedves és hazakísért, gondoltam megérdemel egy pohár üdítőt. Ugye nem bánjátok?

- Dehogyis. Örülünk, hogy még vannak ilyen illedelmes fiúk. mosolygott anya

- Óh, ez szerintem természetes. – felelt zavartan Nate.

- Helyes fiam. – veregette vállon apám.

Nate-tel beültünk a konyhába. Töltöttem neki egy pohár narancs juice-t és tettem ki pár szem sütit a pultra.

- Vegyél nyugodtan! – mondtam a sütire mutatva. Javaslom, hogy menjünk fel a szobámba, mert itt a falnak is füle van! -  nevettem.

- Ne légy szemtelen te lány, hallok mindent!- kiabált anya nevetve

- Látod Nate? – vigyorogtunk egymásra

Felballagtunk a lépcsőn és beléptünk a szobámba.

- Wow! – nyögte. Ezek után hívjalak Barbie-nak?- kérdezte gúnyolódva

- HA-HA- böktem meg.

Nate leült az ablak alatti kis kanapémra én pedig az ágyra vetettem magam. Jól éreztem magam vele, jól esett, hogy nem kell semmilyen szerepet játszanom előtte, tudtam, hogy vele őszinte lehetek. Bár csak 1 napja ismertem bíztam benne, a barátomnak tekintettem. Eszembe jutott, hogy rengeteget meséltem az otthoniakról, gondoltam mutatok neki pár képet a lányokról, a házamról.

- A volt barátaidról nem hoztál képeket? – viccelődött

- Nem, mivel még nem volt. - pirultam bele

- Tessék? – hökkent fel. Még nem jártál senkivel?- kérdezte meglepődve

- Még nem. Ez égő szerinted?

- Viccelsz? Dehogyis. Épp ellenkezőleg nagyon büszke vagyok rád, hogy nem jöttél össze valakivel, csak azért, hogy elmondhasd, barátod van. Ez klassz.

- Akkor megnyugodtam. Ám most talán találtam valakit, aki érdekel. - mondtam félénken.

- Csak nem Joshua? – szekált.

- Jézusom. Ennyire látszik??? – ijedtem meg, hogy totál leégetem magam mindenki előtt.

- Nem, ne aggódj. Ő biztos nem tudja. Egyszer Lorena írt neki Valentin – napra egy lapot, aláírással és akkor se esett le neki, hogy akar tőle valamit. Odament hozzá és visszaadta a lapot, azzal a szöveggel, hogy biztos rossznak adta oda a kézbesítő. – kacagott kárörvendően.

- Juj. Hogy lehetsz ilyen gonosz? Szegény lány.- sajnáltam meg.

- Ugyan már megérdemelte.

- Jól van ki vele, és te kivel jártál eddig?

- Hát Amandával nagyjából két hétig, aztán dobott, de az okát még mai napig sem tudom. - mondta szomorúan

- Az meg hogy lehet? Kifejtenéd?? – kértem, hogy jobban megértsem

- Persze. Ez még tavaly év végén történt a suli bálon. Az nap voltunk két hete együtt. Táncoltunk meg csókolóztunk egyszer csak odafutott hozzá valaki, elhívta magával és amikor visszajött csak annyit mondott, hogy neki ez nem megy inkább legyen vége.

- Gondolod, hogy köze volt annak, aki elhívta ahhoz, hogy szakított veled?

- Nem tudom. Írtam neki SMS-t, hogy mégis mi történt, de nem írt vissza. Utána már elkezdődött a nyári szünet és nem találkoztunk 3 hónapig. Idén, mint látod úgy teszünk, mintha nem is történt volna semmi.

- Ez különös. – feleltem.

- Igen az, de mindegy. Egy nyár hosszú idő és már túl vagyok rajta.

Persze én ezt nem fogom annyiban hagyni. Ki fogom deríteni, hogy ki volt, aki félrehívta és mit mondhatott neki.

- Köszönöm, hogy behívtál, de most már mennem kell.

- Oh, rendben. Lekísérlek.

Lementünk a földszintre, Nate felöltözött és egy puszival elbúcsúztunk.

- Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem. – hálálkodtam.

- Ugyan. Ne köszönd, te egy nagyon ari csaj vagy.

- Elpirulok- sziszegtem.

- Viszlát! – kiabált Nate a szüleimnek. Szia, Barbie- kacsintott.

Miután becsukódott mögötte az ajtó bementem anyuékhoz a nappaliba. Elmeséltem nekik az egész napot, kivéve a bunkó csajokat. Nem akartam, hogy idegeskedjenek.

- És neked apu, milyen volt az első nap?

- Remek szívem. Nagyon segítőkész volt mindenki. Paul egész nap a segítségemre volt. Jól összebarátkoztunk.

- Ennek nagyon örülök apa.

- És te anya?

- Én egész nap telefonáltam és a várost fényképeztem. – mondta lelkesen.

- Olyan jó, hogy ilyen jól alakul minden. – örvendeztem. Késő van megyek lefeküdni. Jó éjt!

- Jó éjt! – feleltek.

Felszaladtam a lépcsőn és az emeleti fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam majd belebújtam a pizsimbe és ágyba huppantam. Nem tudtam rögtön elaludni, a mai nap eseményein rágódtam. Eszembe jutott Joshua és az a lány, akit hazakísért. Elhatároztam, hogy kiderítem ki az a lány és megoldom Nate és Amanda ügyét. Lassan elnyomott az álom.

2. A nagy találkozás

2010. aug. 26. 23:53 - írta PiciPatti

- Anya! –kiabáltam lefele menet a lépcsőn.

- Igen? Mi az Vanessa? Már fent is vagy?

- Igen. Bekapok valamit és indulhatunk. Bementem a konyhába leültem a pulthoz és bekanalaztam egy tál müzlit. Miután végeztem felvettem a magas sarkú cipőm és elindultam anyával a kocsi felé.

- Apa már el is ment?- kérdeztem

- Igen, szívem pár perce. –felelt Felkészültél a nagy napra?

- Remélem minden rendben lesz.

- Biztosan.

- És te mit fogsz csinálni ma?

- Itthon fogok dolgozni. Nem akartam eljönni a régi újságtól. Interneten és telefonon keresztül tartom majd velük a kapcsolatot.

- Áh, értem.

Beszálltunk az autóba, majd elindultunk. Kb. 10 perc alatt ott voltunk. Az épület óriási és stílusos. A fala fehér, a bejárati ajtó felett ott áll az iskola neve. St. Clarence feliratú tábla márványból készülhetett. Az iskola előtt hatalmas udvar egy szökőkúttal. Az előző iskolám szürkeségéhez képest úgy festett, mint egy kastély.

Nem is kell mondanom, hogy a parkolóban jobbnál jobb, ill. drágábbnál méreg drágább luxusautók sora állt. A mi autónk nem ilyen fényűző, de azért nem esik a mérce alá. Én imádtam a Mercedesünket, és alig vártam, hogy megszerezzem a jogsit, hogy élvezhessem. Vettem egy mély lélegzetet és elindultam az ajtó felé. Belépve az épületbe sem kellett csalódnom. Tágas, világos, barátságos. Széles lépcsőkön keresztül juthatok a háromemeletes épület különböző szintjeire. A bejárat mellett egy információs porta. Odasétáltam elé.

- Jó reggelt! Vanessa Wilson új tanuló vagyok, ez az első napom itt.

- Jó reggelt kisasszony.- köszönt az idősödő portás.

- Tudna nekem segíteni az órarendben és a terembeosztásban?

- Persze. Itt az órarendje és itt vagy egy térkép.

- Köszönöm. Viszlát.

- Sok sikert.

Köszönetképpen rámosolyogtam. Kíváncsian vizslattam az órarendem, és megkönnyebbülten láttam, hogy irodalom lesz az első órám itt a földszinten. Kisiskolás korom óta ez a kedvenc tantárgyam. A térképet bújtam, hogy időben eljussak a kijelölt helyre. A nagy bambulásban észre sem vettem a körülöttem lévőket. Ekkor egy nagy lökést éreztem. Nekimentem valakinek. Felnéztem. Egy barna szemű és hajú, magas és irtó helyes fiú állt előttem. Elállt a lélegzetem.

- Ne haragudj- nyögtem.

- Semmi gond. Túléltem. - mosolygott rám

- Ma van itt az első napom és még nem találom a helyem.

- Áh, értem. Akkor üdvözöllek itt a St. Clarence-ben. Joshua  vagyok.

- Öm, Vanessa.- sziszegtem. Épp le akartam hajolni, a leejtett cuccaimért, amikor egy ütést éreztem.

- Aúú.- nyögtem fel, majd a fejemhez kaptam. Nem hiszem el, hogy lefejeltem a legszebb srácot, akit valaha láttam. Harsány nevetést hallottam. Méghozzá ismerős nevetést. Felpillantottam és bocsánatkérően Joshuara néztem. A nevetés egyre közelibbnek tűnt. Oldalra fordultam és megláttam. Ott állt tőlem pár méterre és rám mutogatott. Dühömben sarkon fordultam.

- A másik irányban van a termed. – mondta gúnyosan és összenézett a haverjaival.

Hirtelen megfordultam a másik irányba és egészen véletlenül nekem jött.

- Na mi van te mindenhol ott vagy?- kérdeztem dühösen

- Oh, hát nem is tudom ki jött át hozzám tegnap este. - hencegett

- Oh, igen. Tudod csak azért, hogy megmondjam nem baj, hogy nem álltál a helyzet magaslatán, előfordul. - vágtam vissza

A baráti hangos röhögésben törtek ki. Az ő arca nem volt meglepett, sőt inkább elégedett.

- Nos, ami azt illeti nem vagy valami gerjesztő.

- Ha az lennék sem lett volna sokkal nagyobb. – de mondom, nem gáz meg esik az ilyesmi. - feleltem cinikusan mosolyogva, majd továbbmentem.

- Ez igen. - hallottam a haverjai hangját.

Elégedetten távoztam. Úristen- hasított belém a gondolat. Otthagytam Joshuat. Ezt nem hiszem el, ezért az idiótáért. Nagy nehezen megtaláltam a termemet. Ekkor jutott eszembe, hogy honnan tudhatta az a srác, hogy melyik terembe kell mennem. Áh, mindegy is, inkább nem is akarok rá gondolni. Beléptem a terembe. Mindenki engem bámult, ám szerencsére ekkor belépett a tanár. Alacsony idősebb törékeny nő volt, pont amilyen egy irodalomtanárhoz illik.

- Jó reggelt! Üljetek le, intett kezével, majd felém fordult.

- Áh, biztosan te vagy az új diák.

- Igen. Jó reggelt, sziasztok.

- Kérlek, mutatkozz be.

- Szembe álltam az osztállyal. Körülbelül 30-an lehettek. A fiúk és lányok aránya nagyjából egyenlő.

- Vanessa Wilson vagyok. New Yorkból költöztem ide a családommal.

- Rendben, üdvözlünk itt, érezd jól magad. Foglalj helyet.

- Köszönöm.

- Körbenéztem, merre találok egy üres helyet. Egy darab, volt az oldalsó padsorban, a negyedik padban. Egy srác ült ott. Lassan odamentem mellé.

- Nem bánod? kérdeztem az üres helyre mutatva.

- Nem, ülj csak le nyugodtan.

- Köszönöm.

- Nate vagyok.

- Vanessa. – mosolyogtam rá.

- Egész helyes fiú volt, világosbarna haja volt és zöldes szeme. Talán épp akkora lehetett magasságra, mint én. Sötétbarna pulóvert, szürke pólót és egy farmert viselt. A ceruzáját folyton az asztalhoz kopogtatta. Felkuncogtam.

- Oh, sajnálom. Nem akartalak zavarni. - sziszegte

- Ugyan már. Csak vicces, mert én is ezt csinálom. – nyugtattam

A mosolyomra ő is mosollyal felelt. Éreztem, hogy jóban leszünk. Az óra egész gyorsan telt. Nem igazából tudtam figyelni, legalábbis az órára. Lefoglalt az osztálytársaim fürkészése. Bambulásomból a csengő zökkentett ki. Épp pakolásztam a táskámban, amikor valaki odalépett hozzám.

- Na, mi van Miss New York? – szólt egy hang

- Tessék?- néztem fel rá

- Azt hiszed, mert új vagy itt, te leszel a királynő?- kérdezte dühösen

- Te miről beszélsz? Ma még meg sem szólaltam. - védekeztem

- Nem is arról van szó, amiről beszélsz. - fanyalgott

- Hagyjátok már!- szólt közbe Nate

- Ne, nyugi.- szóltam neki. Milyen szörnyű bűnt követtem el, amivel felzaklattam a kis lelked? - kérdeztem gúnyosan

- Itt van 1 órája és máris minden pasira ráveted magad?- vágta oda

- Te szívtál vagy mi van? Fogalmam sincs miről hadoválasz itt, de nagyon nem is izgat én is örültem, hogy találkoztunk, de most már nyugodtan leléphetsz.

- Te mit képzelsz magadról? Ennyire beverted a fejed?

- Én? Te kezdted.

- Mert rámásztál a pasimra.

- Az a srác, akivel összeütköztem a folyosón?

- Oh, hát mégiscsak emlékszel.

- Nem tudtam, hogy riasztó van rászerelve, és ha valaki hozzá ér neked  rögtön megy a jelzés. Véletlenül nekimentem, és leejtettem a füzetem ő meg felvette. Hűha. Most már mindent tudsz, úgyhogy akár abba is hagyhatjuk ezt a bájcsevejt…

- Jajj nagyon menőnek érzed magad, ugye? De ne aggódj drágám, majd meglátod kivel húztál ujjat.

- Értem. Hát majd vigyázni fogok. - nevettem ki. Ezzel elviharzott.

- Ez meg mi a fene volt? Ki ez? - néztem kérdően Nate-re

- Bemutatnám neked Lorenát, Miss Los Angelest.- nevetett.

Én is visszanevettem.

- És mindig ilyen kedves?

- Nos igen, ha elfelejti bevenni a bunkóság elleni gyógyszerét.

- Remek. Van egy olyan érzésem, hogy ez sokszor elő fog fordulni.

- Oldalra néztem. Két lány igyekezett felém. Mi jöhet még?

- Szia Vanessa. Amanda vagyok. Ő itt a barátnőm Jessica.

- Sziasztok.

- Csak figyelmeztetni szeretnénk, hogy Lorena épp rólad beszél a folyosón, feltételezzük nem sikerült belopnod magad a szívébe.

- Ohh. –nyögtem

- Ne is foglalkozz vele. Saját magán kívül nem képes szeretni mást.

- Igen, igen, de nem szeretnék senkivel se konfliktusba kerülni.

- Megértjük, de ne aggódj, majd mi támogatunk.

- Köszi, igazán rendesek vagytok.

- Suli után, beülünk egy kávézóba, Vanessa, Nate, ha van kedvetek gyertek velünk.

- Én benne vagyok- lelkesedett Nate.

- Én is. – mosolyogtam.

- Jól van, akkor találkozunk a suli előtt órák után. Megyünk, még szólunk 1-2 embernek.

- Az utolsó óra után Nattel mentem a folyosón, amikor megpillantottam azt az irtó helyes srácot.

- Mindjárt jövök, jó?

- Persze. Megvárlak itt.

Elhatároztam, hogy odamegyek Joshuához és tisztázom a dolgokat.

- Szia.

- Hello- mosolygott édesen.

- Ne haragudj a délelőttiért én nem akartam felbosszantani a barátnődet.

- Ugyan nem történt semmi, de mégis milyen barátnőről beszélsz?

- Ömm hát Lorenáról. Azt hiszem így hívják.

- Nem, nem. Ő nem a barátnőm. Csak néha együttlógunk.

- Oh. Értem. Na, mindegy, de sajnálom, hogy neked mentem utána meg jól otthagytalak, csak hát az az idióta, akinek mellesleg még nevét sem tudom, belém kötött.

- Igen hallottam- nevetett. Ne is vedd fel, Kirby már csak ilyen.

Kirby? Szóval így hívják. – merengtem el.

- Miből gondoltad, hogy Lorena a barátnőm?

- Hát látta a kis balesetünket, és odajött hozzám elmagyarázni, hol is a helyem.  Na de nekem mennem kell, a többiekkel beülünk valahova.

- Ne is törődj Lorenával. Jól van jó szórakozást. Szia.

- Köszi. Szia.

- Visszaindultam Nate felé.

- Indulhatunk? – kérdezte kicsit szomorkás hangon.

- Aha. Baj van? - érdeklődtem

- Nem, dehogyis.- felelte

- Akkor siessünk a többiek már kint várnak.

Amikor kiértünk a suliból, a többiek már a kapunál vártak ránk.

- Hová megyünk? – kérdeztem Jessicat.

- Ide a szomszéd kávézóba, Mindjárt indulunk csak még valaki hiányzik.

- Ki?- kérdeztem

- Már itt is van. – mutatott mögém.

Hátrafordultam és akkor megpillantottam Joshuát.

- Felőlem mehetünk- mondta Joshua a többieknek majd rám mosolygott.

- Miért nem mondtad, hogy te is jössz? –kérdeztem

- Nem kérdezted- mondta durcásan majd rám villantotta tökéletes mosolyát.

1. A rossz hír

2010. aug. 26. 22:53 - írta PiciPatti

Vanessa!- hallom anya kiáltását. Lejönnél egy percre?

Hát persze. Mintha, tudna olyat kérni, amit ne tennék meg. Az anyukám a legfontosabb személy az életemben. Kamaszkorom eleje óta, mindent megosztok vele. Mindig is felnéztem rá. Erős és önálló, igazi anyatigris.  Fényképész az egyik magazinnál és egy reklámvállalatnál. Ha idősebb leszek, szeretnék a nyomdokaiba lépni. Elszomorító tény, hogy az még elég messze van. Tizenhét éves kamaszlány vagyok egy kedves családdal, jó fej barátokkal és semmi szerelmi tapasztalattal. Az utóbbi okát én magam sem értem. Nem gondolnám, hogy a külsőm miatt. Mielőtt lemennék a földszintre még belepillantok a tükörbe, hogy meggyőződjem elég csinos vagyok,ahhoz hogy tetszem a fiúknak. Egy magas és vékony lány néz vissza rám a tükörből, a kedvenc szűk fekete farmerom kiemeli a fenekem és a lábaimat. Majd feljebb is vizslatom magam. A hasam egy rózsaszínköves piercing díszíti. A dekoltázsomat szépen kiemeli a piros selyem pólóm, melyre ráhull az egyenes hosszú sötétbarna hajam. Mikor már kezdtem kínosnak érezni, hogy bámulom magam, kirohantam szobámból le a nappaliba, ahol már a szüleim vártak. Apa szigorú arcától megrémültem.

- Meg kell beszélnünk valamit, kicsim ülj le. - szólt hűvös hangon.              - Mi a baj apa? - kérdeztem ijedten, el sem tudtam képzelni miért vágnak ilyen képet.   Tudod, apád munkahelyén nagy gondok vannak, - menttette ki apát a szorult helyzetből anya- rengeteg embert elküldtek, ám édesapád olyan jó munkaerőnek bizonyult, hogy az ő munkáját nem szüntetik meg, csak áthelyezik egy másik céghez.                                                                                                                                                                    - -Ez nagyszerű apa, nagyon büszke vagyok rád. De hát akkor mégis miért néztek ilyen komolyan? – faggatóztam.

-A helyzet az, hogy ez a másik cég nem itt van New Yorkban, hanem Los Angelesben.

- Elköltözünk? – dadogtam

- Igen kincsem. Sajnáljuk.

- De mi lesz az eddigi életünkkel? A nagyival és a barátainkkal?

- Majd sűrűn látogatjuk őket. De muszáj mennünk, nincs más választásunk. Reméljük, hogy megértesz minket.

A fejemben több millió gondolat cikázott egyszerre, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak e vagy inkább ne nehezítsem meg a szüleim helyzetét, ám az érzelmeimnek nem tudtam parancsolni és olyan hisztérikus sírásban törtem ki, hogy magam is meglepődtem. A szüleim persze próbáltak nyugtatgatni, vigasztalni, de nem tudtam rájuk figyelni csak arra tudtam gondolni, hogy újra kell kezdenem az egész életem, egy idegen helyen, idegen emberekkel. Rettegtem a gondolattól, hogy új iskolába kell járnom, hogy elvesztem a barátaimat. Megjelent előttem Sarah és Nicole képe. A legjobb barátnőim már több mint öt éve. Félórányi sírás után csak annyit tudtam kinyögni, hogy –Mikor? arra célozván, hogy mennyi időm maradt még élvezni a megszokott kis életem.

- Nem túl sok szívem, sajnálom- simogatta meg anya a fejem. Jövő héten indulunk. Már áruljuk a házat.

A félórányi keserves sírásból egy óra lett, aztán kettő míg végül elnyomott az álom. Az volt a legjobb dolog aznap, ami történt velem, mert csodaszépet álmodtam. Az új iskolámban voltam, mindenki engem bámult, rólam beszélgettek, a fiúk összesúgtak a hátam mögött és kacéran mosolyogtak. Nem is kell mondanom, hogy reggel a lehető legszélesebb mosollyal ébredtem. Talán mégsem olyan rossz dolog ez a költözés, ha jobban belegondolok, sok új emberrel fogok találkozni és reméljük, hogy a jelentősebb részük a hímnem képviselői lesznek. Gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy topot. Megfésültem a hajam, kihúztam a szempillám és tettem egy kis szájfényt az ajkaimra. Felkaptam a táskám és elindultam az iskolába, hogy megosszam a barátnőimmel a rossz hírt.

- Nem hiszem el, hogy itt hagysz minket - sopánkodott Sarah. Látszott nagy kék szemeiben a szomorúság. Megsimogattam rövid vöröses haját és homlokon pusziltam.

- Minden rendben lesz, megoldjuk valahogy. –nyugtattam őt s egyben magamat is.

- Rettenetesen hiányozni fogsz - ölelt át Nicole.

- Tudom csajok ti is nekem, el sem hinnétek mennyire.

Becsengettek az első órára és a helyünkre ültünk. A nap lassan telt, minden szünetet a lányokkal töltöttem kihasználva az utolsó előtti napot. Hazafele már azon tűnődtem, mikor kezdjek bepakolni, kiktől kell még elbúcsúznom. A könnyek akaratom ellenére is kicsordultak. Ám ekkor eszembe jutott, mit az éjjel álmodtam és ettől egy kicsit jobban éreztem magam. Mikor hazaértem és beléptem a lakásba meglepődve láttam, hogy a nappali közepén egy nő állt. Kosztümöt viselt, kezében papírok és prospektusok.

- Sziasztok. Hát itt meg mi történik?- kérdeztem anyáéktól rögtön.

- Szia, szívecském. A hölgy ingatlanokkal foglalkozik, segít vevőt találni a házra.

- Oh, hát persze. A szobámban leszek. – mondtam közömbösen.

A nap hátralevő része unalmasan telt, tanultam egy kicsit, szörföltem az interneten, majd anya hívására lementem vacsorázni.

- Nos, van már érdeklődő a házzal kapcsolatban?- faggatóztam

- Ami azt illeti, igen. Holnap jönnek megtekinteni. - válaszolt lelkesen apa

- Ez gyorsan ment. Holnap már kezdjek is pakolni?

- Igen, időben el kell kezdenünk, hiszen hétfőn korán reggel indulunk. Az új házunk is szép lesz Vanessa, ne aggódj. Az iskola nagyon jó hírű, a környék szép, az emberek barátságosak. Minden rendben lesz. - vígasztalt anya

- Tudom, persze a lényeg, hogy mi összetartsunk. –mosolyogtam, de nem pont így gondoltam gondoltam. Másnap a suliban nagyon gyorsan telt az idő. Elköszöntem minden barátomtól, ismerőstől, tanártól.  Az osztálytársaimtól még búcsú ajándékot is kaptam. Egy képeslap elején egy osztálykép a belsejét pedig mindenki aláírta.

- Sosem foglal titeket elfelejteni. - nyugtattam őket.

Nicole és Sarah együtt jött velem haza, közben végig nevetgéltünk és a régi időkről beszélgettünk. A házunk elé érve megláttam, hogy már minden bútort kipakoltak. Meglepetten rohantam be a lakásba, a barátnőim utánam.

- Anya? Mi folyik itt? Mi ez a nagy sietség? Miért vannak már itt lent a ruháim?

- Sajnálom kicsim, de már ma indulunk, mert apádnak már hétfőn munkába kell állnia.

- Tessék? Ezt nem hiszem el, a hétvégére még terveim voltak a csajokkal. – nyüszögtem

- Tudom Vanessa, de nem tehetünk mást. Köszönj el gyorsan és pakold be még azt, ami kimaradt.

- Odafordultam a lányokhoz, olyan szorosan öleltem őket, ahogy csak tudtam.

- Minden nap beszélünk telefonon és e-mailezünk. – ígértem nekik

- Hát persze, nem fogjuk elveszíteni egymást. –mosolygott Sarah.

- Nagyon vigyázz magadra és hódítsd meg azt a várost. – ugratott Nicole.

Elköszöntünk egymástól és megígértem nekik, hogy amint odaértünk beszámolok mindenről. Felmentem a szobámba, még egyszer utoljára körbenéztem. A fala barack színű, az ágyam az ablak alatt, az íróasztalom az ajtó mellett. A szekrényem a fal mentén. Nem tudtam elhinni, hogy többé nem látom azt a helyet, ahol felnőttem. Dühös voltam, fogtam a maradék cuccom és bevágtam magam mögött az ajtót. Anyáék már vártak lent. Utoljára végignéztem a házon, mire a szemem megtelt könnyel, ezért inkább kimentem a kocsihoz. Beszálltunk és elindultunk az új életünk felé.  Az út csendben telt, valamiért senkinek sem volt kedve beszélgetni. Többször is megálltunk pihenni benzinkutaknál, pihenőknél. A távolság óriási a két város között, ezért több, mint egy napig tartott mire odaértünk. Az új házunkat csak holnap vehetjük át, ezért a szombat éjszakát egy hotelben töltjük. A hotel szobája két részre van osztva, az egyik apáéké a másik az enyém. Az tizenkettedik emeleten voltunk az ablakból csodás kilátás nyílt az éjszakai városra. Még nem volt alkalmam látni a várost, hisz mire ideértünk már teljesen besötétedett. Az egész hely fényekben úszott, gyönyörű volt, az idő pedig még este is kellemes. Nem bámészkodtam sokáig, az utazás nagyon kimerített, lefeküdtem aludni. Az elalváshoz sem kellett órákat várnom, csak befeküdtem és már szunyókáltam is. Reggel, anya hangjára ébredtem.

- Vanessa, drágám. Itt az ideje kelni, készülődj, indulunk az új házhoz.

Felelni még nem tudtam az álmosságtól, de válaszként kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe mentem. Fogat mostam, megfésülködtem és felöltöztem.  Kényelmes ruhát vettem fel a pakoláshoz, egy bő gatyát és egy egyszerű pólót, reménykedve, hogy ma senki fontossal sem futok össze. Anyáék már lent vártak a hotel recepciójánál.

- A bútorainkat már odavitték a házhoz, sietnünk kell, mielőtt valaki lenyúlja őket- beszélgetett anya és apa.

- Itt vagyok, indulhatunk. Már nagyon kíváncsi vagyok. - mondtam

- Remek, ezt jó hallani. Biztos vagyok benne, hogy szeretni fogod az új otthonunkat! – lelkesedett apa

Elhagytuk a szállodát majd elindultunk az autóval. Útközben a várost figyeltem, teljesen lenyűgözött. Gyönyörű épületek, óriási plázák, mindenhol parkok, fák, tengerpart, össze sem hasonlítható a zord New Yorkkal. egyszerűen fantasztikus. Ha ilyen szép ez a város, milyen lesz a házunk. Nem kellett sokat várnom, hogy megtudjam, húsz perc után megérkeztünk. El sem akartam hinni, hogy itt vagyok. Amikor megpillantottam a házat elállt a lélegzetem.

Wow!- nyögtem

A ház meseszép, sokkal szebb, mint a new york-i házunk. Kétszintes, a fala halványsárga, hatalmas kerttel és medencével hátul. Beléptünk az ajtón. A nappali hatalmas volt, pezsgő színű fal és bőrbútor. Sötétbarna szekrények, hatalmas Tv. Láttam anyáék arcán, hogy ugyanúgy rajonganak érte, mint én. A nappalitól egy bárpult választotta el a konyhát. A konyha tele volt jobbnál jobb felszerelésekkel hatalmas étkező asztala, bár fogalmam sem volt, kiket fogunk leültetni ide, hisz nem ismerünk senkit. Anyáék szobája a nappaliból nyílt. A háló fala halványzöldre festve, az ágy fehér, hatalmas ablak engedi be a fényt. Az ajtó mellett egy fésülködő asztal. Anya el volt ragadtatva.  Nem bírtam tovább felrohantam az emeletre látnom kellett az én szobámat. A csigalépcsőn felfutva majdnem megbotlottam, de semmi sem akadályozhatott meg, hogy megkukucskáljam az én váram. Az ajtón belépve álállt a lélegzetem. Még annál is szebb volt, mint amire számítottam. A fal rózsaszín, tele pillangókkal. Az ágyam felett baldahin díszelgett. Az íróasztalom praktikus, rengeteg fiókkal, rajta egy olvasólámpa. Amint ráléptem a hófehér szőnyegre, éreztem, hogy simogatja a talpam. Már előre láttam az itallapot rajta. Egyszerűen imádtam. Ráfeküdtem az ágyra és a plafont bámultam. Alig vártam a holnapi napot. Izgatott voltam az iskola, új környezet, barátok miatt. A nap hátralevő részében a lakást csinosítgattuk, bepakoltuk a bútorokat, ruhákat. Épp leültünk a nagy felfordulás közepére vacsorázni, mikor csengettek. Csodálkozva néztünk egymásra.

- Ki lehet az? Azt hittem nem ismer itt minket senki. – kérdeztem

- Fogalmam sincs. –értetlenkedett apa. Nyisd ki!

Odamentem az ajtóhoz és szép lassan lenyomtam az aranyozott kilincset.

- Hello. –hallottam egy férfi hangot.

- Jó estét. –köszöntem zavartan.

- Ne haragudj a késő esti zavarásért, de fontos ügyben jöttem.

- Oh, semmi baj. Jöjjön be, épp vacsizunk.

- Jó estét- lépett be a házba.

- Viszont–fogadta anya. Miben segíthetünk?

- Nos, Paul Heigl vagyok a szomszédból. Annál a cégnél dolgozom, ahol holnaptól ön is fog Mr. Wilson.

- Ááá… szólítson csak John-nak és ha lehet, tegeződjünk. Nagyon örülök. – Ő itt a feleségem Eva és a lányom Vanessa. – mutatott felénk.

- Szintúgy Frank. A cégnél hallottam, hogy holnap kezd nálunk és itt mellettünk kaptak lakást. Arra gondoltam, holnap mehetnénk együtt munkába és körbevezethetnélek.

- Az nagyszerű lenne. Igazán köszönöm nagyon kedves tőled.

- Ez csak természetes.

- Remek, akkor holnap 7-kor találkozunk a ház előtt.

- Rendben. Sziasztok és további jó pakolászást.

- Meglesz, köszönjük. Szia.

Igazán örültem, hogy apa máris szerzett egy jó ismerőst. Amikor elmentem a konyhaasztal mellett megpillantottam az asztalon egy öngyújtót.

- Apa! – kiáltottam Kié ez az öngyújtó?

- Nem tudom kicsim, lehet Paul hagyta itt.

- Ó, hát az lehet. Akkor átmegyek és megkérdezem.

Felvettem egy papucsot és átrohantam a szomszéd házhoz. A ház majdnem úgy nézett ki, mint a miénk. Halványkék volt a terasz tele virágokkal. Bekopogtam. Lefelé bámultam a papucsomra, mert éreztem, hogy ráragadt valaki. Miközben próbáltam leszedni a rágónak látszó ragacsot észre sem vettem, hogy kinyílt az ajtó. Hangos nevetésre eszméltem fel.

- Ajha. Jobban szereted, ha megrágják előtted?- nevetett rám egy korombeli srác.

- Tessék? Kérdeztem vissza savanyú arccal.

- Mit keresel itt?

- Oh, én is örülök a találkozásnak. - feleltem

- Hát akkor legalább egyikünk elégedett. - vigyorgott gúnyosan

- Jézusom, ebbe a városba mindenki ilyen bájos lesz, mint te, vagy készüljek fel rosszabbra is?

- Köszönöm a bókot. Nah szóval?

- Azt hiszem rossz helyen járok. Paul Heigl-t keresem, aki egy nagyon kedves ember és ha csak egy kis szerencséje is volt az életbe, akkor nem olyan fia született, mint te és egy másik házban lakik.

- Úgy látom te sem vagy kedvesebb. Hát örömmel közlöm, hogy volt szerencséje. De miért keresed?

- Otthagyta nálunk az öngyújtóját és csak azt akartam visszaadni neki.

- Add csak ide, majd én visszaadom, nemsoká úgyis találkozok vele.

- Leköteleznél- vágtam oda gúnyosan. Na szia. Hátat fordítottam és elrohantam.

Mekkora bunkó- gondoltam magamban útközben. Beérve a házba, anya és apa már mindent elpakolt, nyugodtan ücsörögtek a kanapén.

- Na? Sikerült visszaadni neki?- érdeklődött anyu

- Hát fogjuk rá. Felmegyek a szobámba, pakolászok még egy kicsit. Hánykor kell indulnom holnap a suliba? Anya el tudsz vinni, hisz fogalmam sincs, hol van.

- Persze szívem. Fél 8-kor indulunk.

- Rendben. Jó éjt.

Úgy rohantam fel az emeletre, hogy nem is hallottam a szüleim válaszát. Becsuktam a szobaajtómat és leheveredtem az ágyra. Fellapoztam a kedvenc újságomat, de igazából az sem tudta lekötni a figyelmem. Csak a holnapi napon járt az eszem. Kicsit féltem, nem csak a beilleszkedéstől, hanem attól is, hogy mindenki annyira lesz „kedves”, mint ez a szomszéd srác volt. Hogy ne agyaljak annyit, feltettem a polcokra pár képet az otthoniakról.

- Hát persze!- tudom mire van szükségem. Felhívom a csajokat. Odamentem a telefonhoz és tárcsáztam. Alig vártam, hogy halljam a hangjukat. Ekkor végre beleszóltak.

- Igen tessék? Itt Sarah Miller.

- Szia Sarah. Én vagyok az Vanessa. Úgy örülök, hogy hallak.

- Szia! Én is. Már most hiányzol. Behívom Nicolt a beszélgetésbe, jó?

- Persze. Szia Nicole.

- Hello. Na mesélj el mindent. Milyen a ház, a város és legfőképpen a pasik?

- Oh, hát a város gyönyörű, igazán modern és rettentő meleg van itt. A házunk is mesés. Két emeletes, drága berendezéssel és egy igazán hercegnős szobával- kuncogtam. A pasik…hát mit szeretnél tudni? Az utcán még nem bóklásztam, hogy belefuthassak valakibe, ill. találkoztam valakivel, de bárcsak sose ismertem volna meg.

- Ez nagyszerű- fojtotta belém a szót Sarah. De mi a baj azzal a sráccal?

- Hát nem valami kedves, de hagyjuk, nem is éri meg róla beszélni.

- Rendben.- válaszolták

- És otthon mi újság?

- Nincs semmi extra. Mióta elmentél csak unatkozunk. – nyögött Nicole

- Hát azt el tudom képzelni, senki sincs, aki annyit bénázna, mint én és akin lehetne röhögni, mi? – nevettem velük.

- Igen így is mondhatjuk. nyugtázta Nicole.

- Jól van csajok, jó volt beszélni, de azt hiszem lefekszem, hosszú nap volt. Majd nemsoká megint jelentkezem. Sziasztok. Jók legyetek!

- Szia. - búcsúztak el tőlem. Vigyázz magadra, vágták oda gúnyosan.

Megkönnyebbülve feküdtem le. Hamar elnyomott az álom. Egy teremben jártam, ami tele volt padokkal. Leültem az egyik pad mögé és vártam. Több órán keresztül egyedül ücsörögtem ott, amikor megjelent egy srác. Olyan ismerős volt. Szőkésbarna haja volt, tiszta kék szeme és gyönyörű mosolya. A testalkata igazán férfias, izmos és magas. Megállt velem szembe és mélyen egymás szemébe néztünk. Különös érzés volt. Tetszett a fiú, de az eszem azt súgta, távolodjak. Ekkor mindent megértettem. Az a fiú, akitől olvadozom a szomszéd srác. Hirtelen felébredtem. Zavart voltam és dühös voltam rá, hogy ilyen gonosz volt velem, de magamra jobban, hogy képes voltam egy ilyen gazfickóval álmodni. Mikor ránéztem az órámra, az már háromnegyed 7-et mutatott. Negyed óra múlva úgyis kelnem kéne- gondoltam, inkább alaposan kiválasztom mit is veszek fel. Kivettem a fiókból a fehér szűk farmeromat és felpróbáltam hozzá a kék csillogós pólómat. Leültem a fésülködő asztal elé, megfésültem a hajam majd kihúztam a pilláimat. Felvettem egy kék karkötőt és egy fülbevalót. Megálltam a tükör előtt és elégedetten vizslattam magam.